Édes élvezetekben is RETRO

-

Bár mindenkinek mást jelent a retro, mégis generációkon átívelő, kegyes, kedves és néha megmosolyogtató szembesülni vele. Meghatározó része a korszakoknak, a történelemnek és kétséget kizáróan melengető érzéssel tölti el az embereket.

Fotó: Pixabay

Miért szeretjük a retrót

Nem kérdéses. Az életünk meghatározó korszakaira jellemző történések, stílusok, ételek, viselkedési formák, divatok, és emberek gyűjtőfogalma. Visszatekintve az időben, mindenkinek hol melengető, hol bolondos képek, érzések egyvelege jelenik meg lelki szemei előtt. Ezekhez a képekhez érzések, megélések és a jelen énképünk megvalósulása csatlakozik. Ki ne mosolyodna el, ha azt mondanák, szép vagy! Kinek nem rémlenek fel események, színek, helyek, ízek, abból múltból, ami számára a mindenséget jelentette. A retro nem más, mint saját kivetülésünk a világra, azokon az élményeken keresztül, melyeket megéltünk. Szeretjük, melegséggel tölt el minket és egyúttal meghatározó. A rengeteg élmény közt pedig ott vibrálnak az ízek, a formák, a kort meghatározó, mára egyedi termékek- amit oly bőszen, oly boldogan fogyasztottunk anno. Minden ilyen élmény mögött egész világok rejlenek, nem csak ízeket, formákat, márkákat jelenít meg lelki szemeink előtt, hanem az életünk meghatározó részét.

Fotó: Pixabay

Ha manapság édességre vágyunk és betérünk egy közértbe- többnyire hosszú sorokon keresztül álmélkodhatunk a töménytelen mennyiségű nyalánkság láttán. Nem is csoda, hogy a bőség zavarában szenvedve- többnyire mindig ugyanaz a választás. Bezzeg a „retro” korszakban ilyesmivel egyáltalán nem volt probléma, mivel a választék sokkal szűkebb volt, viszont azokat egyszerűen imádtuk.

Fotó: Flickr

Négercsók: Ez az egyszerű de nagyszerű édesség, csúcsos formában volt kapható, leginkább a mostani muffinokra hasonlított. Egy egyszerű, néha keményre sikerült kerek piskótára cukorhab került, mely csokoládémázzal volt bevonva. Az ízekben ugyan volt némi választék, de valójában nem nagyon érdekelt minket, mivel szinte mindegy is volt. Ugyanazt a roppan édes ízt éreztük, de azóta sem tudtunk betelni vele.

Hitlerszalonna: Az elnevezés kicsit furcsa lehet, de akkoriban fel sem vettük. Tulajdonképpen- ha most szeretnénk felcimkézni valamivel- gyümölcsdzsemnek titulálnánk. Az persze senkit nem zavart, hogy semmiféle köze nem volt a gyümölcsökhöz, és nem is tartalmazott belőlük egy grammot sem. Egy kemény, szeletelhető lekvár, amit a második világháború végén találták ki. Egyaránt tartalmazott fogyasztásra alkalmas állati és növényi anyagokat, fehérjéket, ásványi anyagokat és vitaminokat is. A hitlerszalonnát ugyan kenyérre lehetett kenni, süteményekbe felhasználni, de az esetek túlnyomó többségében csak úgy magában majszoltuk.

Fotó: Flickr

Télifagyi: A téli fagyi- amit manapság újra lehet kapni- egy egyszerű tölcsér ostyába töltött krémes kakaópor volt, melynek tetéjére csokoládémasszát tettek. Egyetlen jó volt benne- az az illúzió, hogy a hideg téli szezonban valamiféle fagylalthoz hasonlóval tömhettük meg magunkat. Egy fajtája volt, úgy hogy nem kellet sokan gondolkodni az ízvariánsokon. Általában tömény, édes, kakaós- egy perc alatt elfogyasztható finomságunk volt.
Narancsos és citromos keménycukor: A cukorkapiac sem bővelkedett régebben túl nagy választékkal. A keménycukrok királya volt ez a zacskókba rejtett szopogatnivaló. Nem volt semmivel megtöltve, és annyira kemény volt, hogy elrágni egyáltalán nem lehetett.

Fotó: Pixabay

Dunakavics és franciadrazsé: A cukorkák választékában többnyire ők vitték a prímet. Mindenki kedvenceként mindenhol lehetett kapni, bár nem okozott túl nagy ízélményt, de édes volt.
Zizi: amit azóta is lehet kapni, egy színes cukorba mártott rizs volt eredetileg. A jó az volt benne, hogy mindig ugyan olyan volt, és annyira édes, hogy nem csak a szánk, de még a kezünk is összeragadt tőle.

Fotó: Pixabay

Kojak nyalóka, Kakas nyalóka: Mindkettő igazi élményt jelentett, a Kojak nyalóka egy 80-as évekbe futó tv-sorozat főszereplőjének kedvence volt, egy édes golyó rúdon, amit hosszú ideig lehetett szopogatni. A Kakas nyalóka megint csak tömény cukor, amit ténylegesen kakas formára alakítottak. Leginkább búcsúkban, felvonulásokon lehetett kapni.
Krumplicukor: A krumplicukor krumpliból készül! Tömbökbe lehetett kapni, és rendkívül kemény volt, ha sikerült leharapnunk egy darabkát, az viszont gyorsan omlós olvadós lett. Töményen édeskés élvezetet jelentett, amit akár órákon keresztül szopogattunk.
Törökméz: Eleinte szilárd, kissé lyukacsos szerkezetű, édesség szinte úgy néz ki mint a szivacs. Valójában tömény cukor, és semmi köze a törökökhöz. Mézből, cukorból, keményítőből, tojásfehérjéből, zselatinból, sütőben készült édességféle. Jellemzően falunapokon, búcsúkban lehetett kapni.

Fotó: Wikipédia

Medvecukor: A medvecukor nem medvéből készült! Alapanyaga az édesgyökér-kivonat, amit ánizs olajjal kevernek. Hasonlít a gumicukorra, de az egyedi íze miatt nem mindenki szerette.
Vaníliás karika: A sütemények csúcsa a 80-as években a vaníliás karika volt. Jó nagy dobozban lehetett kapni- a tulajdonképpen kemény vaníliás édes tésztából készül finomságot, aminek a alsó részét csokoládémázba mártották. A mai napig lehet kapni.
Utas ellátós csokis roló: Ez nem más, mint egy egyszerű ostyarúd, kakaóporból készült ,csokoládéval töltve. A mai napig készítik és a receptúrája immáron negyven éve változatlan.

Fotó: Flickr

Turbó rágó, cigirágó, Donald rágó: Ezen rágók, a 70-es 80-as években élték virágkorukat. Ekkor a nyugat még csak éppen kezdett betörni Magyarországra. A Donald rágó émelygős édeskés íze mellett csomagolásában tartalmazott egy miniképregény, amit előszeretettel gyűjtöttünk. A Turbó rágó valójában ennek az utánzata volt, ízben teljesen hasonló, csak az első két rágás után teljesen elvesztette az ízét. A legmenőbb pedig a cigarettát formázó rágó volt, amivel úgy lehetett csinálni a gyerekeknek mintha dohányoznának. Íze a többihez hasonló- eleinte nagyon édes, később viszont már csak rágcsálásra alkalmas gumi.
Macskanyelv: A babapiskóta formájára hasonlító, tömény ét-, vagy tejcsokoládé rúd. Ez volt az az édesség, amit tényleg mindenki előszeretettel fogyasztott. Vicces formája miatt nevezték macskanyelvnek, amivel jószerével még bohóckodni is lehetett.

Fotó: Wikippédia

Ehető pénz: Tulajdonképpen papírpénzt formázó vékony ostya volt. Nem is nevezhető igazából édességnek, viszont roppant viccesnek tartottuk, amikor a forintokat elmajszolhattuk.
Robbanócukor: Kis tasakokban kapható savanyúcukor, ami ha a szánkban érintkezett a nyállal, elkezdett pattogni. Az egész olyan volt, mintha a szánkban folyamatosan kis pukkanások, robbanások lennének. Nem csak finom volt, hanem nagyon mulatságos játék is.

Szerző: Budafoki Tamás

Fotó: Pixabay

Retro fotóválogatás – Ilyen volt a hazai nyár a ’70-es években

Retró és történelmi ruhák szabásmintái farsangra

Akik az ország legrégebbi könyveit őrzik

Kategória:
 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!