1973-ban egyetemisták kis csoportja aláírásgyűjtést szervezett a tervezett abortusz szigorítás ellen, amely az akkori szocialista időszak egyetlen ismert feminista akciója volt. A petíció és a mozgalom egyik 1975 óta Franciaországban élő szervezőjével, Körösi Zsuzsával emberi jogi aktivistával, dokumentumfilmes és újságíróval beszélgettünk az 1973-as petícióról, múltról és jelenről.
Az abortusz kérdése rendkívül ellentmondásos a világ számos országában, miközben a biztonságos, minőségi terhességmegszakításhoz való hozzáférés biztosítása alapvető feltétele a nők testi autonómiájának. Hazánkban is a jogalkotás szigorítása figyelhető meg, miközben a nők alapvető emberi joga a saját teste feletti önrendelkezési jog és annak eldöntése, hogy kivel, mikor, milyen körülmények között és egyáltalán akar-e gyereket.
Ön volt az 1973-as aláírásgyűjtés egyik szervezője. Mi történt akkor és mi volt az Ön személyes indíttatása, amiért részt vett a mozgalomban?
Angol szakos egyetemistaként nagyon elmélyültem az angol és amerikai irodalomban és a francia szakos társaimmal együtt mindannyiunkat felpezsdített az a sok felvilágosult gondolat, amelyeket olvastunk. Amikor hozzánk is eljutott a hír, hogy korlátozni akarják az abortuszhoz való jogot, azonnal tudtuk, hogy valamit csinálni kell. Megszületett az aláírásgyűjtés gondolata, megírtuk a szöveget és elkezdtük gyűjteni az aláírásokat. Sokan vettünk részt benne. Az volt a terv, hogy az összegyűjtött aláírásokat benyújtjuk az országgyűlésnek, mert tévesen azt gondoltunk, hogy 1956-ban az abortusz szabadságát törvény rögzítette és így az országgyűlési képviselőknek adhatjuk azt a nemes feladatot, hogy megvédjék ezt a törvényes jogot és a petícióban kifejtett érvek alapján ne változtassák meg a jogszabályt. De kiderült, hogy nem törvényről volt szó, hanem miniszterelnöki döntésről, és így a parlamenti képviselők nem szavazhattak róla – igaz akkoriban nem is volt igazi parlament. Végül is csak egy fikció volt, de mi komolyan vettük a szabályokat, még ha nem is működtek. Sajnos 1973-ban megszigorították az abortuszhoz való jogot, ezzel együtt mégis sikeres volt az akció, mert 1553-an írták alá a petíciót, ami 1973-ban azért is egyedülálló volt, mert azelőtt semmilyen petíció nem volt a szocialista Magyarországon. 1553 ember kifejezést tudott adni a véleményének, és rajtuk keresztül még ennél is több emberhez eljutott.
Azóta eltelt 50 év. Hogyan látja, mi változott ezalatt az idő alatt?
A mai rendszer az emberi jogok szempontjából igen reakciós, és a női és általában az emberi jogok ellensége. Ami az abortuszt illeti, mint az Európai Unió tagja megtapasztalhatta, hogy bár van olyan európai ország, amely megtiltja az abortuszt, mint Lengyelország, de más országokban erről szó sincs. Magyarországon, ahol lehet, ott megnehezíti a kormány a terhességmegszakítás körülményeit. Minden tudományos alapot nélkülöz döntés, hogy az abortuszt kérő nőnek meg kell hallgatnia a magzat szívverését. Kegyetlen dolog, csak a nőkre gyakorolt pszichológiai nyomás. Az abortusz tiltásával vagy megnehezítésével a nők prokreációs jogát vonja nem meg a kormány, vagyis azt a jogot, hogy a nő eldöntse akar-e gyereket, ha igen mikor, kivel és milyen körülmények között, de nehezíti az érvényesítését. Ehhez pedig minden nőnek és embernek joga van. Az abortusz önmagában nem könnyű egyetlen nő számára sem, és ha fogamzásgátlás útján tudná rendezni a helyzetet, akkor úgy oldaná meg. Akiknek abortuszra van szükségük, azok számára a fogamzásgátlás gyakran vagy nem elérhető, vagy nem tud róla, hogy milyen lehetőségei vannak. Ilyen esetekben a szigorítások és a pszichológiai nyomások még több nehézséget és szenvedést okoznak.
Az abortuszt tiltó vagy korlátozó szabályozással mi lehet a jogalkotó célja?
Szerintem ez száz százalékosan ideológiai kérdés. Magyarországon már a XIX-XX. század fordulója táján is probléma volt az alacsony születési arány és ez akkor sem az abortusznak volt betudható. A Ratkó-korszakban azért tiltották meg az abortuszt teljes mértékben, mert a szocialista gazdaságnak munkaerőre volt szüksége. A nőknek kötelessége lett gyereket szülni, hogy legyen, aki felépíti a szocializmust, abban a gazdasági időszakban az ország vezetői szerint izomerőre volt szükség. Ma már ez az ideológiai megfontolás nem érvényes, de még mindig ott tartunk, hogy a nőket alá kell vetni a férfiaknak, és lehetőleg ne szóljanak bele, hogy a nemzetnek mekkora népessége legyen. Ugyan a hivatalos szövegekben sehol nem lehet már azt olvasni, hogy a nők csak szüljenek és neveljenek gyerekeket, de valójában ez a gondolat továbbra is jelen van.
A történelemből tudjuk, milyen következményekkel járhat a nők esetében, ha ilyen szigorú a jogalkotói szándék…
Lengyelországban az egyház nyomására 1993-ban a parlament megszavazza az abortusz betiltását kivéve ha a terhesség megerőszakolás, vérfertőzés következménye. Ezzel az 1956-ban kivívott abortuszjogtól harminc évre megfosztották a nőket. Az ez ellen fellépő szervezetek több fórumon tiltakoztak azzal érvelve, hogy nem csak a testükkel való önrendelkezés jogától fosztották meg, hanem a tiltás ahhoz fog vezetni, hogy ha egy nő úgy ítéli meg, hogy szüksége van terhességmegszakításra, akkor meg fogja hozzá találni az eszközöket csak sokkal rosszabb, veszélyesebb körülmények között. Ezt a helyzetet dolgozza fel a Vera Drake című angol film, amely 1950-ben játszódik és egy munkásnőről szól, aki munka után feminista meggondolásból ingyen illegális abortuszokat végez.
Ez a film nagyon jól megmutatja, hogy mennyire rossz a nem biztonságos körülmények között elvégzett terhességmegszakítás.
Franciaországban 1975-ig tiltott volt az abortusz, de ez nem akadályozta meg az illegálisan végrehajtott terhességmegszakításokat. A 70-es évek feminista mozgalmának egyik ága, amely az abortusz és a fogamzásgátlás szabadságát követelte mintegy 300 illegális abortuszközpontot hozott létre, ahol az őket támogató orvosok ingyen vákuumos módszerrel szakították meg a nem kívánt terhességeket. Ezen túl csoportos külföldi utazásokat szerveztek Nagy-Britanniába, ahol legális volt az abortusz. Ez persze sokba került, minden nő nem engedhette meg magának.
Amerikában tavaly egy súlyos szigorítás volt, ami 50 évvel vetette vissza a nők önrendelkezési jogát. Mi a helyzet Európa többi részén?
Az abortusz szabadsága elég labilis az egész világon, és megfigyelhető, hogy mindenütt a legreakciósabb politikai erők követelik az abortusz megtiltását. 1973-ig az Egyesült Államokban a szövetségi alkotmány része volt az abortuszhoz való jog és most, 50 évvel később a Legfelsőbb Bíróság ezt megvétózta. Sajnos a magyarországi szigorítások is ebbe az irányba mutatnak és ugyanez a helyzet Lengyelországban, bár, jó hír, ott nemrég a haladás irányában mozdult el az abortusz kérdése. A 2023. október 15-i parlamenti választásokon az ellenzéki Demokratikus Koalíció győzött és az új miniszterelnök, Donald Tusk, választási programjához híven, december 11-én ígéretet tett az abortusz ismét szabaddá tételéről, amit a parlament azóta megszavazott. Az egyetlen akadály egyenlőre az Elnök, aki továbbra is az előző konzervatív rezsim képviselője, és az ő hatáskörébe tartozik a törvények hivatalos meghirdetése, beiktatása. Mandátuma 2025-ben jár le, így kérdés, hogy meddig fogj elhúzódni a törvény életbe lépése. A választások előtt elvégzett közvéleménykutatások szerint a megkérdezettek 56,7%-a az abortusz legalizálása mellett volt, ami komoly társadalmi támogatást jelent, ezért azt hiszem, hogy a törvény hivatalos beiktatásáig tartó időszakban a gyakorlatban már enyhülni fog az abortusztilalom, elkezdődik az abortusz „illegális legalizálása”.
2024. február 26-án az 1973-as abortuszpetíció emlékére több szervezet összefogásával rendeznek konferenciát. Mi lesz az esemény legfőbb üzenete?
Minél szélesebb körben szeretnénk beszélni a témáról és foglalkozni vele. A múlton keresztül talán jobban megérthetjük a jelent és fontos, hogy szó legyen arról, hogy 1973-ban történt valami ebben az országban az abortuszhoz való jog megvédésére. Nagyon fontos ez a konferencia azért is, mert óriási szakadék van a fiatalok mai tudásában a 70-es évek „átkos” időszakát tekintve és fontos, hogy ez a történelmi tudás ne pusztuljon el. Ha 1973-ban meg lehetett szervezni egy ilyen nagy jelentőségű dolgot, és voltak emberek, akik ebbe energiát tettek, akkor ma is van remény. Az abortusz elsősorban a testünkkel való önrendelkezési jog, de egyben általános emberi jog is, ami a férfiakra ugyanígy vonatkozik. Ha a népesség több, mint 50%-át megfosztják egy jogtól, akkor mondhatjuk, az egész társadalom jogfosztott.
