A nagyjából egy-másfél órás kiállításon újraalkotott audiovizuális installációkon, reprodukált alkotásokon és egy VR szemüvegen keresztül elmerülhetünk Van-Gogh furcsa életében és ellentmondásos világában. De vajon tényleg ez a jövő és a múzeumok ideje leáldozott?
Vincent van Gogh posztimpresszionista festő, akinek művészi teljesítménye egyetlen évtizedre korlátozódott, kitörölhetetlen nyomot hagyott a képzőművészet világában, és ilyen vagy olyan módon azóta is hatással van a művészetekre. Művei napjainkban ikonikus alkotások. Azonnal felismerhető stílusa ellenére Van Gogh nem szerzett hírnevet élete során, és abban a hitben halt meg, hogy művészete egy nagy kudarc. Bár nehéz elhinni, Van Gogh élete során mindössze egyetlen műalkotást adott el, és annyira szegény volt, hogy parasztokat használt modellnek, mert más modellt nem tudott megfizetni. Ez az oka annak, hogy munkáinak nagy része a virágokból, tájképekből és természetesen az önarcképekből áll, de annak is, hogy a Van Gogh-reprodukciók annyira népszerűek lettek. Van Gogh élete és karrierje annyira egyedi volt, hogy több mint egy évszázaddal halála után is milliókat mozgat meg.
A szerencsésebbek eljutnak a párizsi Musée d’Orsayba, a londoni National Gallerybe vagy new yorki Metropolitan Museum of Artba, ahol közvetlen közelről merülhetnek el festményeinek izgalmas látványában. De ez nem mindenkinek adatik meg – és valljuk be nem mindenki szeret múzeumba járni. A Van Gogh Immersive Experience kiállítás, amely február elejétől egészen szeptember elsejéig látogatható a budapesti BOK csarnokban viszont remek lehetőséget kínál arra, hogy megismerjük a holland festőzseni munkásságát.
A kiállítás kétségtelenül magával ragadó, tele lenyűgözően látványos résszel: falra festett installációkon és audiovizuális elemeken keresztül csodálhatjuk, ahogy életre kelnek a művész alkotásai, de mind közül a két utolsó rész tartogatja a legtöbb élményt. Az utolsó előtti hatalmas teremben – ha találunk egy szabad strandszéket – kényelmesen lustálkodva akár félórán keresztül is élvezhetjük a Van Gogh-élményt a négy falon folyamatosan váltakozó műalkotások képében.
Miközben a teljes relaxáció állapotában elmerültem a vetítésben, azon gondolkoztam, habár ez a kiállítás nagyon más, mintha például a Musée d’Orsayban néznénk még, talán még ha felszínes és XXI. századi módon is, de közelebb hozza a művészetet az emberekhez. Napjainkban talán ez kell ahhoz, hogy az impulzusokkal teli világunkban fenntartsuk a művészetet és az emberek érdeklődését. Ki tudja, talán máshogy már nem is menne… Hiszen ma már ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy mindenből az ütős és minél extravagánsabb látvány kell. Mindenre rá kell tenni egy lapáttal, még egyet fokozni rajta. Nem elég már csak egy festmény és néhány sor, amelyen eltöprenghetünk, kell hozzá még több izgalom: kell a plusz zene, kell a plusz fény, kell még mozgás. De tényleg minden érzékünket meg kell mozgatni, hogy elmerüljünk Van Gogh látványos posztimpresszionista világában?
Szomorú, de valószínűleg igen – legalábbis a Van Gogh Immersive Experience erre törekszik. Az kétségtelen, hogy érdekes volt még többet megtudni Van Gogh életéről és festményeiről, a magával ragadó multimédiás területek pedig szórakoztatóak, és minden bizonnyal az idelátogatók legnagyobb része nagyszerű közösségimédia-fotókat készít. Páratlan és látványos élmény a VR szemüveggel bejárható világ, amelyet én személy szerint szájtátva néztem végig. Belépve egy kicsit én is Vincent van Gogh-nak éreztem magam. Elvarázsolt a látvány, ide-oda forogtam, hogy minél többet lássak, és szinte fájt, amikor a végére értem és ki kellett lépnem ebből a mesterkélten megidézett művi világból, ami annyira magával ragadott. Bénultan tettem vissza a helyére a szemüveget, és mint egy szellem bolyongtam ki, lassan áthaladva azon a részen, ahol én is megalkothattam volna egy kis saját mini Van Gogh festményt.
Hazafele még mindig az élmény hatása alatt voltam, de nem tudtam elengedni a gondolatot, amely folyamatosan az előttünk álló jövő fele hajtott. Annak ellenére, hogy szerettem ezt a kiállítást – és ha nem lenne ilyen eszeveszettül drága, akkor megnézném még jó néhányszor – egyre csak azok a múzeumi élmények jártak a fejemben, amelyek gyerekkorom óta életem részei. Nem tudom megmondani, melyik kapcsolt össze jobban Vincent van Gogh-al, de legbelül azt érzem, hogy törvényszerű, hogy efelé az impulzusokkal teli instant élmény felé megyünk. A nagy kérdés azonban az, hogy ez jó lesz-e ez nekünk?
