A Centrál Színház húszéves születésnapja alkalmából ismét műsorra tűzte a korábban fergeteges sikerrel játszott Fekete Péter című komédiát. A Szőnyi Ellát alakító Básti Julival beszélgettünk, akit ezúttal fia, Puskás Samu rendezett.
A Fekete Péter az első perctől az utolsóig kivételesen szórakoztató és humoros előadás, néha a könnyem is kicsordult, annyira nevettem. Jó volt nézni ezt az önfeledt és könnyed játékot. Miközben az előadás végén Básti Julit várom azon töprengek, vajon a színművészek is hasonlóan éreztek-e vagy bennük ott volt a bemutató miatt érzett feszültség.
A közönség számára fantasztikusan szórakoztató volt az előadás, és úgy tűnt, Önök is nagyon élvezték…
Jó, ha úgy látszik, mert egyébként nehéz műfaj és kemény munka. Szerencsére a próbák folyamán Samu (Puskás Samu, rendező) gondoskodott arról, hogy jó hangulat legyen, miközben kemény munka folyt. A főpróbán mindenki nagyon ideges- és ez így lesz még holnap is a bemutatón. Általában az első néhány előadás még feszült de a tizedikre összeérik minden. Sok múlik a nézők reakcióján is, de szerencsénk van, mert a színházunkba fantasztikus közönség jár! Szeretettel és odaadással fordulnak felénk, rengeteg energiát adnak nekünk.
Nehezebb egy komédiát játszani, mint egy nehéz, lelkileg megterhelőbb darabot?
A nehéz darabokat sokszor könnyebb játszani, szinte magától csordul ki a könnyed. Itt másodpercre pontosan kell felépíteni a poénokat, nagyon technikás feladat és nem lehetsz olcsó! Arra is figyelni kell, mennyi ideig nevetnek és mikor folytathatom a szövegemet. Kemény meló.
Melyik műfaj áll Önhöz közelebb: a komédia vagy egy olyan komolyabb darab, mint a Nem félünk a farkastól?
Nagy szerencsém, hogy egész életemben felváltva kaptam ilyen és olyan szerepeket is. Volt szép számmal drámai szerepem, de játszottam komédiákban és zenés darabokban is sokszor. Egyik sem könnyebb a másiknál, mindegyiknek megvan a maga szépsége és kihívása. Fizikailag és lelkileg nehezebb teher egy drámaibb előadás. A Nem félünk a farkastól című darab például olyan nehéz, hogy az a nap, amikor este játszom, sokkal feszültebben telik. De eleinte minden darab kihívás- és hiába játszottuk már húsz évvel ezelőtt több százszor, amíg ez az új betanulás nem lesz megszokott, addig megmarad ez a feszültség.
Milyen volt a próbafolyamat?
Többen a színház mellett filmekben is szerepelnek, sokszor nehéz egyeztetni a délelőtti vagy az esti próbákat a forgatásokkal. De ma nem engedheti meg magának egy színész, hogy a színház mellett ne vállaljon más munkát. Emiatt voltak nehéz helyzetek és az utolsó egy hétben próbáltunk éjjel-nappal. Az ág is húzott minket, egymásnak adtuk át a vírust, úgyhogy már nagyon vártuk a bemutatót, hogy végre el tudjunk kezdeni gyógyulni.
Húsz éve már műsoron volt a Fekete Péter. Miért került most újra repertoárra?
Húsz évvel ezelőtt a férjemmel, Puskás Tamással nehéz fába vágtuk a fejszénket, amikor belevágtunk a Vidám Színpad megreformálásába. Idén a színház huszadik születésnapja alkalmából szeretnénk visszatekinteni a régi sikerekre. A Fekete Péter pedig az a darab, amivel megalapoztuk az itteni sikereinket, mondhatni programadó előadásunk volt. Bármi is történjen a világban, a színház menedék, munka és boldogulás. Erről is szól ez a kis műremek.
Annak idején is Ön játszotta Szőnyi Ella szerepét. Milyen érzés volt újra belebújni a bőrébe? Változott valami a karakter?
A húsz évvel ezelőtti előadás tele volt színházi és filmes idézetekkel, az előadás maga és a karakterek is mások voltak kissé. Ha úgy tetszik, most emberibbé formáltuk Ellát is, kevésbé karikatúra, mint annak idején. Hétköznapibb ember lett belőle, ez érződik a beszédében és mozdulataiban is. De a jelmezek ezúttal is gyönyörűek és korhűek, bár Samu tett róla, hogy igazodjanak az új felfogáshoz. Több mindenen változtatott: kidobott elemeket, amiről úgy érezte, hogy ma már nem azt jelentik, mint annak idején, más lett a koreográfia és bekerült két új dal is.
Milyen volt együtt dolgozni a fiaddal?
Szuper! Csak néztem… hallgattam… bámultam… és gyönyörködtem benne. Boldog vagyok, hogy együtt dolgozhattunk. Annyira ügyes, annyira jó ízlésű! Fantasztikus humora van és nagyon jó a ritmusérzéke. Remekül kommunikált mindenkivel, a tárakkal, a színészekkel, az idősebb és fiatalabb kollégákkal is. Hatalmas gépezetet kellett mozgatnia, tömegnyi embert, mert ez egy mamut produkció, a díszlet, a jelmez, a hang, fény, tizenvalahány szinész, a háttérország, mondom egy hadsereg. Eleinte aggódtam is, hogyan fog ennyi emberrel bánni. Az előző évadban monodrámát rendezett, Martinovics Dorinát, Az ártatlanság vélelme című előadásban, de az egyszemélyes darab volt. A Fekete Péter nagy falat, de azt kell modanom, hogy remekül vizsgázott. Igazán megbízható rendezőt avattunk. Csodálatos előadást rendezett!
