Alig töltötte be a harmincat, máris számtalan színházi és filmszerepet tudhat maga mögött. A Győri Nemzeti Színház színművésze tavaly Junior Príma-díjat kapott, leforgatott két filmet, és úgy tűnik az idei év is sok izgalmat tartogat számára. Hajdu Tibor nem csak legújabb szerepeiről mesélt nekünk, hanem arról is, hogy mi az, ami mostanában legjobban foglalkoztatja.
Amikor legutóbb találkoztunk akkoriban szerződtél a Győri Nemzeti Színházhoz. Hogy érzed most magad?
Ez már a harmadik évadom Győrben. A Puskás musical után nagy szeretettel fogadott a közönség és a kollegák, ettől azonnal otthonosan éreztem magam. Ez tart azóta is. Jó évadom van, remek szerepekben állhatok színpadra. Bemutattuk az Ármány és szerelmet Vladimir Anton rendezésében, készült idén egy Buborékok, most próbálom a Képtelen királyságot. Amíg ennyi feladat van, addig rendben vagyok én magam is.
A drámai vagy a komikus szerepek állnak hozzád közelebb?
Szívesen mondanám,hogy mindkettő, de az igazság az, hogy jobban szeretek nevettetni. Egyfajta terápiának tartom. De egyébként ez mindig előadásfüggő. Szóval igen nehéz erre egyértelmű választ adni. (nevet) Jelenleg Szerb Antal VII. Olivér című regényéből készült darabot próbáljuk, amelyet Képtelen királyság címen mutatunk be. Ez egy abszurd történet, amelyben a király saját maga ellen szervez puccsot, mert elege van az uralkodásból. Ebben a történetben is keveredik a humor és a dráma. Mint az életben. Ennek az előadásnak például mindkét vonalát szeretem, a humort és a drámát is.
Tavaly ősszel Junior príma-díjat kaptál, amivel azokat a harminc év alatti művészeket jutalmazzák, akik korosztályuk legjobbjai között is kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Számítottál ilyen elismerésre?
Egyáltalán nem. Hatalmas boldogsággal tölt el, mert ezt egy magas szakmai visszaigazolásnak tartom. Izgalmas volt ahogy kiderült, díjazott lettem. Éppen az Ármány és Szerelem olvasópróbájának szünete volt, amikor felhívtak telefonon és
A 2024-es év is igen izgalmasnak ígérkezik, hiszen két filmben is látnak majd a mozi és tévénézők. Mit tudhatunk meg a Majdnem menyasszony filmről és milyen ember az általad játszott Toll Jenő?
Jenő egy helyi vállalkozó fia, aki Budapesten tanult jogot és szakpolitikát, majd hazatér a szülőfalujába, Varjasra. Céltudatos, nagyképű, de igen határozott elvek mentén működő ember. Ekkor Találkozik Marikával, aki azonnal megtetszik neki, udvarolni kezd a lánynak. Próbáltam egy nagyon tiszta képet festeni Jenőről a fejemben: mit tudok felépíteni azokból a szövegekből, amiket olvastam a könyvben. Érdekelt, hogy miért lett ilyen, milyen nevelést kaphatott.
Az előző interjúnkban kiderült, hogy ez a határozottság és céltudatosság benned is ott van…
Szerintem fontos kérdés az, hogy ez miből fakad. Jenőnél valószínűleg máshonnan ered, mint az én esetemben. Nálam a kontroll iránti igény a félelemből fakad, hogy valami olyasmi történik, amire nem vagyok felkészülve, vagy olyan helyzetbe kerülök, hogy nem tudok azonnal jól reagálni. Ezzel szemben Jenő úgy szocializálódott,
Van olyan, hogy vissza kell venned egy kicsit egódból?
Igyekszem szenzitív lenni és figyelek arra, hogyan kommunikálok a környezetemmel. Ha jól emlékszem, Frei Tamás interjút készített egy buddhista szerzetessel, aki azt mondta, hogy a boldogság kulcsa a mértékletesség, a visszafogottság és a sok kompromisszum. Tudod meddig vannak a határaid és azon belül elfogadod a dolgokat. Ez a belső boldogság. Igyekszem el sem jutni odáig, hogy vissza kelljen vennem az egómból. Hiszen akkor már túlléptem valamit. Szerintem a boldogság az egyfajta belső nyugalom, de mivel annyi minden vesz körül minket ezt nagyon nehéz kialakítani és fenntartani. De törekszem rá. A Színművészetin én voltam az éjszakai élet egyik központi alakja. Ez néhány éve mármegszűnt, de abban az időszakban túltoltam mindent. Akkor arra volt szükségem. Most már a saját belső boldogságom és a környezetem boldogsága jobban érdekel, minthogy folyamatosan nyomjam a gázpedált.
Milyen céljaid, terveid vannak még erre az évre?
Foglalkoztat a rendezés gondolata. Ez a következő lépés ami igazán megmozgat bennem valamit. Tavaly tavasszal lehetőségem nyílt rendezni egy tantermi előadást egy színháznevelési program keretein belül. Csokonai – Karnyóné fiatal 16-18 éves középiskolai diákoknak. Minden percétélveztem. A tervezéstől a kivitelezésig. Olyan emberekkel dolgoztam, akik nagyon nyitottak voltak és pozitívan álltak hozzám, így minden nagyon egyszerűen ment. Azóta is foglalkoztat a gondolat, hogyan tudnék reflektálni a környezetünkben és a világban történő dolgokra rendezőként. Mindez persze akkor a legegyszerűbb, ha te választasz témát vagy darabot. Ha minden jól alakul, akkor nyáron forgatok egy filmet, de erről még nem beszélhetek. Azt azonban tudom, hogy egy fontos pillanat lesz ha belekezdünk, azért is mert valamilyen szinten az én kezem is benne van a forgatókönyvben.
Melyik az a téma, ami annyira foglalkoztat, hogy feldolgoznád?
Az elmagányosodás. Azt érzem, hogy most mindenki egy időzített bomba. Nem figyelünk egymásra, és csak az „én”számít. Sokan hamis célokat kergetnek, olyanokat amelyek talán nincsenek is. Magamon is észlelem a közösségi média romboló hatását, és hogy mennyire ki tudja szorítani a valóságot. Iszonyú léptékben gyorsult fel minden. Ennek a gyorsaságnak valahogy megálljt kell parancsolni. Le kéne rakni a kütyüket, megállni, és körülnézni, mert ez az egy életünk van. Ha gyorsan élünk, elrohan melletünk. Mi meg nem figyeltünk. Nem lehet, hogy az egész élet egy versenyfutás legyen. Erről szívesen beszélnék.
Számodra mit jelent a boldogság?
Ha tudsz dolgozni és azt tudod csinálni, amit szeretnél. Mostanában gyakran szoktam emlékeztetni magam, hogy milyen jó pusztán csak az, hogy fel tudok kelni, ki tudom nyitni a szememet, látok, lábra tudok állni, van két kezem, képes vagyok a testem kontrollálni. Értem, hogy ez természetes, és velünk született, de van, akinek nem. Ilyenkor csak megállok egy pillanatra és hálát adok azért, hogy rendben vagyok. Na ezekről a dolgokról veszi el a figyelmet az, hogy tévesek a vágyink és az álmaink. Mindig többet akarunk annál mint amit elértünk, nagyobbat, drágábbat. Ez illúzió. Ezt az illúziót táplálják a kütyük és amiket azok mutatnak nekünk.
A Majdnem menyasszony után márciusban kerül a mozikba a Most vagy soha. Milyen fogadtatásra számítasz?
Hatalmas cunamira, és megoszló véleményekre. Szerintem kell egy március tizenötödikei film, remélem méltó lesz azokhoz akikről szól. Élveztem a közös munkát Lóth Balázs rendezővel, akivel a 200 első randi című sorozatban már dolgozunk együtt és akit átgondolt, tudatos és felkészült rendezőnek tartok. Amikor a monumentális díszletben álltunk a Pilvax jelenetben, ezekben a korhű ruhákban ezsembe jutott, hogy ezt a filmet rengeteg ember fogja látni, hiszen a magyar történelem leghíresebb 24 óráját mutatja be, amiről mindenki tanult és mindenki tanulni fog… (mosolyog)
