A globális felmelegedés és tágabb értelemben az éghajlat fokozatos megváltozása ma már a mindennapjaink része lett.
Minden hétre jut valahol a Földön egy-egy olyan időjárási helyzet, amely korábban elképzelhetetlen volt. Gondoljunk itt az egyre erősödő trópusi viharokra, a Földközi-tengeren tomboló medikánokra (mediterrán hurrikán), árvizekre, történelmi aszályokra vagy a kiterjedt erdőtüzekre. Ma már a tudomány egyértelműen igazoltnak tartja, hogy mindezekért a változó és egyre szélsőségesebb időjárási és klimatikus viszonyok felelősek, melyekért egyértelműen az ember által kiváltott és egyre fokozódó felmelegedés okolható. Az éghajlati statisztikai adatokból és a szezonális előrejelzésekből már most arra következtethetünk, hogy 2023 után 2024 is szélsőséges és extrémitásokkal tűzdelt év lesz.
2023 a legek éve volt. A kiterjedt és pontos mérések óta eddig sosem regisztráltak a Földön, olyan meleg esztendőt, mint a tavalyi. Először léptük át – átmentileg – globális skálán a kritikus 2 oC-os hőmérséklet emelkedést, novemberben. Ezt az átmeneti átlépést a legtöbb modellszimuláció csak a 2030-as évtized második felére várta. Soha, olyan meleg nyarat, őszt nem jegyeztek még fel, mint tavaly és 2022-höz képest 18 százalékkal több szélsőséges időjárási esemény történt, közel 18000 milliárd USD kár értékben. Hőhullámok tomboltak Európában és Észak-Amerikában. A szélsőségek nagy száma elősegítette a jelentős szárazság kialakulását Ausztráliában, Dél-Amerikában és Kanadában. Európában és Észak-Amerikában az emberi történelem legintenzívebb erdőtűz-szezonját élték át, közel 100 millió hektárnyi területet pusztítottak el a lángok – ez közel hatszor akkora, mint az előző rekorder.
A WHO előzetes becslései szerint a 2023-as hőhullámok körülbelül 500 ezer ember halálát okozták közvetve, de az extrém hideghullámok még több ember haláláért felelősek.
Nyugat-Európában és a Mediterrán térségben aszály pusztított tavaly is, Magyarországon elfagyott a tavaszi, korai virágzású gyümölcsösök egy része. Délkelet-Ázsiában az elmúlt 40 év legerősebb trópusi ciklonja tombolt, mely bejárta az Indiai-óceán teljes medencéjét, Líbiában és Tunéziában extrém árvizek pusztítottak, emellett az északi-sarki területeken nyáron nem egyszer 25 oC fölé emelkedett a hőmérséklet.
Ma már tudjuk, hogy az intenzív felmelegedés időszakában élünk. Az üvegházhatású-gázok (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid, halogénezett elemek, kén-hexafluorid stb.) fokozatos és növekvő kibocsátása a jelenkori intenzív melegedés legfőbb okozója. A négy legnagyobb ÜHG kibocsátó ország (Kína, USA, India, Oroszország) nemhogy mérsékli azt, ellenkezőleg, az elmúlt években növelte, különösen Kína esete aggasztó. Bár mindegyik ország tett klímapolitikai vállalásokat a mitigációs céljaik és a klímasemlegesség elérése érdekében, eddig a vállalásaik nagy részét nem teljesítették. Egyedül az Európai Unió (ide tartozik Magyarország is) hajt végre alkalmazott cselekvést.
A kiterjedt mérések kezdete (1850-1880) óta közel 1,5 oC-kal emelkedett a globális átlaghőmérséklet, és még ennél is jobban az európai és az északi alacsonyabb szélességeké. A 2015-ös Párizsi Klímaegyezményben megfogalmazott célok közel biztos (90 százalék feletti megvalósulással), hogy nem fognak teljesülni, már a 2030-as évtizedben tartósan átlépjük a 1,5 oC-os hőmérséklet-emelkedést és 2040-re a 2 oC-ot. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi évhez képest 6-8,5-szer több szélsőséges meteorológiai esemény fog történni a bolygón, melyek száma és intenzitása évtizedenként hatványozottan fog emelkedni.
1.ábra A globális hőmérséklet várható emelkedése az ÜHG-kibocsátások és klímapolitikák alapján. Zöld és sárga skála: párizsi megállapodás célja. A narancssárga és a vörös skála a mostani klímapolitikák alapján (legvalószínűbb forgatókönyvek). Forrás: Brookings
2024-ben közel biztosra vehető, hogy folytatódik a szélsőségek sorozata. A jelenlegi előrejelzések szerint (a légkörfizikai rendszerből kiinduló bizonytalanság mellett*) 2024 is dobogós lesz hőmérsékleti értékekben. Ennek több oka is van: a tavasz végéig kitartó erős El Niño, az Indiai- és az Atlanti-óceán átlagfeletti hőmérséklete, a megnövekedett légköri vízgőz, a jet streamek (futóáramlatok) gyengülése és a metán magas légköri szintje. Itt fontos megjegyezni, hogy a szén-dioxid gyenge üvegházhatású-gáz és lassan melegít hosszú időtávon, míg a metán 29-40-szer erősebb melegítő hatással bír, mint a szén-dioxid, de néhány év alatt kiülepedik a légkörből.
A meteorológiai tél első hónapja már mögöttünk van. Nem sok téli időjárást hozott az északi félteke középső szélességein. Az elmúlt évtizedek trendjétől eltérően ez szokatlan volt az Egyesült Államokban és Kanadában. Közel biztosra vehető, hogy ennek egyik oka az El Niño hatás volt, ugyanis ilyenkor a jet streamek hozzájárulnak ahhoz, hogy Észak-Amerikában enyhébb télkezdet legyen, míg Európában hidegebb.
Várhatóan januárban és februárban átrendeződés kezdődik az északi féltekén. A kellő hideg felhalmozódása után Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában is többszöri – változó intenzitású – hidegleszakadás várható, erős enyhülésekkel, zonalitással.
A klímaváltozás egyik következménye, hogy tavasszal egyre gyakoribbak az elfagyások és a fagykárok. Várhatóan (80 százalék feletti bizonyosság) idén is kell tartani Közép-Európában és Magyarországon is tavaszi fagyoktól, ennek pedig egyik oka az ún. Polar Vortex. Az elmúlt 20 év statisztikáiból kiindulva, idén is komoly károkat szenvedhetnek a szőlő- és gyümölcstermelők az ország egyes régióiban.
2.ábra A legvalószínűbb hőmérsékleti anomália 2 méteres magasságban április-május-június hónapok átlagában az ECMWF modell alapján a tanulmány írásakor. Forrás: ECMWF
Az El Niño tavasszal (áprilisban) érheti el a csúcspontját, majd fokozatosan gyengülni kezd és az év végére az ENSO semleges fázisba kerül, de nagyon alacsony valószínűséggel negatív anomália is felléphet. Európa időjárását közvetlenül csak akkor lenne képes befolyásolni, ha nyáron teljes egészében fennmaradna, de ennek az esélye most 20 százalék alatt van.
10 százalék alatti eséllyel újabb La Niña jelenség alakulhat ki a Csendes-óceán középső- és keleti medencéjében az év utolsó három hónapjában, mely Európában szárazabb és enyhe telet okozna.
Az El Niño alatt a legjelentősebb globális/regionális időjárási anomáliák a következők:
- júniustól-szeptember elejéig extrém szárazság, legyengült monszun a Dekkán-félszigeten (India)
- decembertől-februárig az átlagnál melegebb és jóval szárazabb idő Közép- és Dél-Afrikában, csapadékosabb idő Kelet-Afrikában
- júniustól-augusztusig szárazság és forróság tomból Közép-Amerikában
- az átlagnál akár 7-12 oC-kal melegebb átlaghőmérséklet Dél-Amerika jelentős részén júniustól-augusztusig
- erőteljes konvekciós folyamatok és heves viharok Óceánia és a Csendes-óceán középső régiójában
- az átlagnál hűvösebb és szárazabb időjárás Ausztráliában a blokkoló anticiklonok miatt
- az átlagnál csapadékosabb nyár Észak-Amerika nyugati és középnyugati területén
- az átlagnál enyhébb tél Észak-Amerikában, különösen Alaszkában
- nedves és az átlagnál hűvösebb időjárás a Mexikói-öbölbél és az USA délkeleti tájain télen
- intenzív, az átlagnál jóval több csapadék Nyugat-Ázsiában és az Ural területén november és április között
- kevesebb trópusi ciklon a Csendes-óceán nyugati medencéjében, kiterjedt csapadékhiánnyal egész évben.
3.ábra A gyengülő El Niño fázis alakulása különböző futások alapján 2024 júniusáig az ECMWF szerint. Forrás: ECMWF
A szezonális klímatrendekből kiindulva a nyár ismét melegebb lehet az átlagnál, többszöri tartós és intenzív hőhullámokkal tűzdelve az északi félteke több régiójában, különösen Európában, a Kárpát-medencében és Észak-Amerikában. Ennek okait itt és itt olvashatja.
A kiszáradt talajok miatt a mediterrán térségben újabb nagykiterjedésű erdőtüzekkel kell számolni. Az Alpok és Délnyugat-Európa talajai nedvességben továbbra is deficitesek, ezért nem kizárt extrém hidrológiai és mezőgazdasági aszály sem. Előbbi a tavalyi és a 2022-es évhez hasonlóan – bizonytalanság mellett – újabb energiaellátási problémákat okozhat az év második felében Nyugat- és Délnyugat-Európában. Amennyiben tavasszal és kora nyáron megfelelően feltöltődnek a talajok nedvességgel, akkor extrém aszálytól idén még nem kell tartani Európa jelentős részén. Tartós szárazság a korábbi évekhez hasonlóan – a klímaváltozás egyik mintázata – a Mediterrániumban, az Ibériai-félszigeten, Dél-Franciaországban és a Balkánon várható.**
A 2022-es évhez hasonló aszályra a kontinensen 50 százalék alatti esély mutatkozik jelenleg, a Kárpát-medencében ennek valószínűsége valamivel magasabb. Azonban, ha csak a klímastatisztikák alapján készítünk szezonális csapadék előrejelzést a nyárra, akkor az átlagnál valamivel csapadékosabb évközre készülhetünk fel, nem kizárva a Kárpát-medencében olyan régiókat, ahol az országos átlagtól jelentős eltérés mutatkozhat.
A Földközi-tenger túlmelegedése miatt a mediterrán ciklon aktivitás elhúzódhat júniusig, mely bő csapadékot eredményezhet Közép- és Kelet-Európában. Az Azori-maximum (nyáron száraz és forró időjárást okoz) idén is blokkolhatja nyáron a bőséges csapadék ellátást, szélsőséges hőhullámokat okozva, melyeket erős viharok fognak zárni, különösen a dombsági és hegyvidéki területeken villámárvizekkel. Mivel a légkörben egyre több a felhalmozódó energia, nyáron a tavalyihoz hasonló erős viharokra kell felkészülni és a nyár eltolódása a szezonális előrejelzések szerint szeptember végéig, október első dekádjáig kitarthat.
Az ősz és a következő tél előrejelzése ilyen időtávban még becslésként is lehetetlen.
Összességében elmondhatjuk, hogy a klímaváltozás miatt 2024 is az átlagnál melegebb év lehet globálisan és idehaza is, azaz folytatódik az intenzív melegedés. 2023-hoz hasonlóan idén is folytatódik a szélsőségek sorozata, melyek jelentős része jóval szelídebb lenne az ember okozta felmelegedés és a változó klimatikus viszonyok nélkül.
Amennyiben az országok nem teljesítik klímapolitikai vállalásaikat a meteorológiai szélsőségek évtizedenként akár hatványozottan is növekedhetnek. Elsősorban adaptációs stratégiákat kell kidolgozni és sürgősen a gyakorlatba kell ültetni nemzeti és egyéni szinten is. A hosszútávú klímapolitikai célokért jelentős mitigációba (ÜHG-kibocsátás csökkentés) kell kezdeniük a nagy országoknak, példaként maguk elé állítva az Európai Uniót és Magyarországot.
* Adott évre vagy évekre, az időjárás pontos előrejelzése tudományos szinten lehetetlen. Ennek elsősorban két oka van. Egyrészt az időjárási rendszert (hosszútávon éghajlat vagy klíma) több geoszféra kölcsönös hatása határozza meg. Másrészt a rendkívül változó és érzékeny kezdőértékek (például kiinduló hőmérséklet, csapadék, légnyomási mező, szélsebesség, felhőborítottság, talajnedvesség stb.) pontossága miatt. Bármilyen kis eltérés idővel nőttön-nő, ez a légkör alaptermészete. Tehát hiába számolunk egyfolytában, a legfőbb korlátot maga a légkör viselkedése hordozza. A légkör az egyik legkaotikusabban változó geoszféra a Földön (káoszelmélet). Ettől függetlenül szezonális előrejelzést közelítő becsléssel végezhetünk.
** A csapadék előrejelzése csak napokra előre lehetséges, ezért klímatrendeket használunk a hosszabbtávú forgatókönyvekhez.
Az adatok forrása: WMO, ECMWF, CFS, OMSZ, MCC Klímapolitikai Intézet
forrás: klimapolitikaiintezet.hu
