Vannak könyvek, amik sokadik olvasásra is könnyeket csalnak a szemembe. Ilyen A kis herceg is. A felnőttek világát megismerő kis herceg tisztasága, lelkesedése és finom lelke sok mindenre megtanít minket. A könyv rengeteg fontos dolgot üzen a szeretetről. A kis herceg megindító belső utazásra hív.
Találj vissza a benned lévő gyermekhez!
Antoine de Saint-Exupéry a könyvét a felnőtteknek ajánlotta, akik egykor gyerekek voltak, de már csak halványodó emlékeik vannak arról, milyen is gyermekként vágyakozni, remélni, gondolkozni, érezni, csodálkozni, szeretni.
A kis herceg varázslatos, sokszor szívszorító kalandjain és bájos személyiségén keresztül kicsit talán vissza tudunk találni gyermeki énünkhöz.
A szőke kis herceg aprócska bolygójáról indul felfedezőútra, így találkozik a sivatagban a repülőgép-balesetet szenvedett íróval. Beszélgetéseik, vízkeresgélésük alatt mindketten formálódnak. Megértik, hogy vannak dolgok, amiket nem birtokolhatunk, csak érezhetünk. Meg azt is, hogy bizonyos találkozások csak rövid ideig tartanak, de egy életre szóló élményt jelentenek.
Összegyűjtöttem a műből néhány számomra kedves üzenetet, idézetet:
Őszinte érdeklődéssel forduljunk mások felé
A kis hercegből legtöbbet idézett gondolatok egyike: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Ez a gondolat valóban teljességgel áthatja a művet. A B-612-es bolygóról érkezett kis lélek szerint a felnőttek sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Egy ember megismerésekor sem az igazán fontos tények érdeklik őket.
„Sosem azt kérdezik: ’Milyen a hangja?” „Mik a kedves játékai? „Szokott lepkéket gyűjteni?” Ehelyett azt tudakolják: „Hány éves? „Hány testvére van?” „Hány kiló?” Mennyi jövedelme van a papájának?” És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik.”
A felszínt kapargatjuk sokszor, és a lényeg elvész…
Tettekből ítélj, ne a szavakból
A kis herceg különleges kapcsolatot ápol rózsájával. Őrzi, védi, gondoskodik róla. A rózsa azonban kacér, kissé hiú, furcsán reagál a kérdésekre, de hálás. Az őszintén lelkesedő és mindent érteni akaró gyermek azonban később, kalandjai alatt érti meg a rózsáját: „A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. (…) Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét.”
Arra tanít, hogy a tettekből ítéljünk, ne a szavakból.
„Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat”
A rózsa mondja a kedves hercegének a fenti mondatot. Kevély virág volt, de tudta, hogy a kis herceg burája nem védheti meg mindentől. A fenti idézet szimbolikus értelemmel bír, ahogyan szinte minden ebben a csodálatos műben. Zordság is kell a szépséghez. Ha líraibban akarunk fogalmazni: eső is kell a szivárványhoz.
Ne hajtson a birtoklás vágya
A negatív emberi tulajdonságokat megismerő fiúcska döbbenten tapasztalja, hogy a birtoklás vágya milyen erős tud lenni. Tárgyakat, embereket, hatalmat akarunk birtokolni. A történet azt is sugallja, hogy mindez tévút.
„Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint másokon”
Ahogy a király a saját kisbolygóján fogalmaz: „Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.” Nehéz, kemény feladat. Van vele dolgunk, talán egy egész életen át…
Mély kapcsolódásokból kevés van, becsüld őket!
A róka és a kis herceg megismerkedését, kapcsolódását nem lehet könnyek nélkül végigolvasni. Sok helyen olvashattad már e sorokat, de a bennük rejlő mondanivalón érdemes újra és újra elmerengeni:
„Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…”
Tudd megbecsülni azt, akit beengedtél a bizalmadba.
„Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet.”
Szeretni felelősség
Antoine de Saint-Exupéry műve azt sugalmazza, hogy szeretni felelősség, és egyben nemes életcél is.: „Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.”
Az igaz értékeket a szívünkkel kell keresni
Jó lenne, ha (jelképesen) mindenki megtalálná az égen azt a szimbolikus csillagot, amelyen az ő virága van. A virág, amit őrizni, gondozni, szeretni akar, s ami minden más virágnál szebb és értékesebb a számára.
Szerző: R. Szabó Zsuzsa
Ha elmerülnél A kis herceg világában, ez a könyv érdekelhet:
