Fiatalon sokan úgy érezzük, éreztük, hogy miénk a világ, eltiporhatatlanok vagyunk. Bízunk benne, hogy a vágyaink maradéktalanul teljesülnek, és abban is, hogy büszkék lehetünk majd magunkra. Ám az út tele van próbatételekkel, nehézségekkel, csalódásokkal, amiket kiveszünk a számításból. Elmondom, hogy én mit üzennék a lelkes, nagy álmokkal teli, energikus, egykori kamasz önmagamnak.
2 kép ihlette az önmegszólítást
Az ötlet, hogy megszólítsam kamasz önmagam, onnan jött, hogy idén érettségizik az osztályom, s én osztályfőnökként vagyok jelen köztük a tablón. Mókából előkerestem a saját gimnazista tablóm, ami sok éve készült, és egymás mellé tettem a két portréképet. Mindkét képet nagyon szeretem, de a tekintetem az, ami leginkább elárulja, hogy évek teltek el a két fotó közt. A pajkosság, a huncutság valahol mélyen még ott lapul bennem, de már inkább egy higgadtabb, tapasztaltabb szempár néz vissza rám. Ahogy mondani szokták, a ráncaimért is megdolgoztam… Ha tehetném, megölelgetném azt a kócos hajú, huncut mosolyú, merész lányt, aki a ballagásom évében voltam. Ezeket azért megsúgnám neki:
Az összes üzenet előtt a leghangsúlyosabb:
Légy hálás a szüleidnek, mindenért!
1. Mindig állj ki magadért!
A méltatlan helyzetek és a megalázó szituációk nem elkerülhetőek az életben, de sosem szabad szó nélkül hagyni, ha valaki inkorrekt velünk szemben, és sokszor bele kell állni a konfliktushelyzetbe, még akkor is, ha ez kényelmetlen. Megmondanám kamasz énemnek, hogy azt a szenvedélyt és hevességet, amit a saját érdekek megvédésénél tanúsított, ne hagyja el felnőttként sem!
2. A szerelem néha fáj
A gimis évek alatt, és persze utána is, őrülten szerelmes tud lenni az ember, néha úgy érzi, majdnem belehal a mámorító érzésbe. Nagy drámák, nagy kínok és nagy beteljesülések közt keressük az örökérvényűt. Kellenek az idealista gondolatok, megvan a helyük és az idejük, de jó tudni, hogy a szerelmi csalódás, a párkapcsolati kudarc nem a személyiség kudarca, nem bukás. Nem minden nagy szerelem életképes, s nem minden pár kompatibilis sokáig együtt, ezt el kell fogadni.
3. Vannak dolgok, amiket nem tudsz megváltoztatni
A kamaszon újító szellemmel, merészen a jövőbe nézve a munka világáról és a párkapcsolatokról is megvan a véleményünk. Azt hisszük fiatalon, hogy a kitalált jövőnk felé vezető út lépéseit, állomásait kiszámíthatjuk, kezelhetjük. Majd mi megmutatjuk! Érthető módon ekkor még nem számolunk a váratlan fejleményekkel, az érdekkapcsolatokat keresőkkel, a toxikus emberekkel. Jó lenne felvértezni magunkat kamaszként azzal, hogy nem mindent tudunk befolyásolni, s ez nem a mi kudarcunk. Ezt tudatosítanám magamban.
kép:pexels.com
4. Ne ragadj bele olyan helyzetbe, ami kellemetlen neked!
Néha igenis kell kompromisszumokat kötni, a dolog nem megúszható, de csak akkor, ha megéri, ha van benne ráció. Viszont tartósan olyan helyzetben lenni, amiben nem tudunk önazonosak lenni, romboló, elveszi az energiákat. A mérgező, rossz helyzeteket nem kell elviselni, a kedvezőtlen munkakörülményeket és idegesítő főnököket nem kell tolerálni, bátran tovább kell lépni. Sok tűrés és elhallgatás nyomasztó és emésztő. Ezt jó lett volna tudnom már kamaszként is.
5. Szeresd és becsüld magad minden élethelyzetben!
Hány összeomlást és szétesést kell jól kezelni! Mennyi nehéz helyzetből kell felállni, és valahogy mentálisan újratöltődni! Sokszor megborul az ember, de közben az önszapulást valahogy ki kéne venni a képletből. Az önhibáztatás és a csalódások dédelgetés tévút és mérgező is. Minden vacak helyzetben szeretni kell magunkat. Ezt nagyon belevésném a kamasz fejembe is.
kép:pexels.com
6. A kudarc fáj, de épít
Képtelenség úgy lavírozni az életben, hogy ne érjenek nagy csalódások, fájdalmak, veszteségek, hogy ne legyenek rossz döntéseink. Nem ábrándítanám ki egykori önmagamat, de azt tudatosítanám benne, hogy a kudarc épít, fejleszt. Minden megküzdés egy kis siker. Szüleim védőszárnya alatt a kudarcok is másként festettek, mint a védőszárnyak mellől kirepülve…
7. Megéri tanulni!
Az élethosszig tartó tanulás fontosságának közhelyétől kamaszként falra mászik az ember. Pedig mennyire igaz! Az érettségi évében megannyi ismeret birtokában vagyunk, amik fokozatosan kopnak. Több tárgyban is otthonosan kell mozogni, olyanokban is, amikkel később nem sok dolgunk lesz. Ám nincs haszontalan tudás! A nyelvtanulás is kulcs a jövőbeli boldoguláshoz, ezt a tapasztalataim birtokában mindenképp nyomatékosítanám a nyelvvizsgáktól például eléggé parázó egykori énemben, hogy megéri az a sok vizsgadrukk és teljesítménykényszer.
8. Kérd minél többet a nagyszüleidet, hogy meséljenek neked az életükről!
Nagyon büszke vagyok arra, hogy vannak könyvek, amikből még az apai nagyapám tanított, s most én is azokat fogom a kezemben a saját óráimon. De olyan jó lenne visszamenni az időben és faggatni, kikérdezni minden apró részletről az öreget: hogy került a pályára, milyen volt a háború, hogyan kezdte újra az életét, hogyan csábította el és vette el nagyanyámat.
Kifaggattam többször is az anyai nagyszüleimet is a megismerkedésükről, a családjukról, de sokkal többet kérdeznék még a háborúról, a túlélésről…
Sokat beszélgettem mind a 4 nagyszülőmmel, de megannyi dolgot még lejegyzetelnék, felvennék. Azon szerencsések közé tartozom, akinek a nagyszülei hosszú, tartalmas életet éltek, s van, aki még él.
Kérdezgetni kell a nagyszülőket, szülőket, meséltetni őket, mert ők egy elmúló időszak értékrendjének, sorsának, történelmének hordozói.
kép:laceyssolicitors.co.uk
9. Köszönöm, hogy ennyi naplót írtál
A naplóírás egyszerre terápia, élményfeldolgozás és szórakozás. Nagyon örülök, hogy a kamaszkorom néhány jelentős eseményét, érzését, kapcsolatát, kalandját újraélhetem a naplóimat olvasva. Annyi remek dolog van benne: személyiségfejlődés, humor, fecnik, fotók, rajzok. Szívmelengető lenyomatok a múltból.
kép: pexels.com
…és legvégül, mindenféle túlragozás nélkül még ennek a mondatnak is itt a helye a listán. Történjen bármi:
