Szerethető vagyok? Ki a legjobb barátom? Vannak jogaim? Dönthetek én arról, hogy mit akarok csinálni? Ki leszek, ha felnövök? Csupa olyan kérdés, ami minden gyermeket, kamaszt foglalkoztat. Az önkeresésről, a szeretet megéléséről szól Kluka Henriett nagy érzékenységgel megírt, szépirodalmi igényességű Szemedbe rejtve ifjúsági regénye. A szerzővel beszélgettünk a gyermeklélekről és a felnőttek mintaadó szerepéről.
Egy kis személyes kitérő – közösségben létezni
Tanárként és újságíróként is érdekelt ez az ifjúsági regény. A diákjaimon is tapasztalom, hogy az iskola az egyik meghatározó szocializációs színtér. Itt tanuljuk meg elsőként, milyen nagyobb közösségben lenni, kik vagyunk a csoporton belül, hogyan tudjuk kibontakoztatni a tehetségünket, a személyiségünket. Az iskolai évek alatt az önkeresés folyamata is minden viszonyunkra, viszonyulásunkra kihat.
Kluka Henriett egy szép ívű, nyugodt ritmusú, csodálatos üzenetekkel teli regényben mutatja be Rékán, a főszereplőn keresztül a lelki és testi érés folyamatait. A mai, felpörgetett, ingergazdag, online dimenziókban is nyitott világban még nagyobb szükség van a jó szóra, emberi gesztusokra, mintákra, személyekre, akikre felnézhet az érlelődő, önkereső gyermek, kamasz. A Szemedbe rejtve ettől is olyan megható és példamutató. Mindenképp meg akartam ismerni a szerzőjét.
Mikor és hogy jött az indíttatás, hogy a kiskamaszok lelki világáról írj regényt?
Soha nem voltak korábban írással kapcsolatos ambícióim. Sokan már gyerekkoruktól dédelgetnek verseket, könyveket, de bennem ez nem merült fel, sokkal inkább foglalkoztattak a művészetek, a sport, és lekötöttek az emberi történetek. Később valahogy úgy alakult, hogy az egyetemen (ELTE BTK Olasz szak), a fordításaim kapcsán többször elhangzott, hogy jól írok, érdemes lenne foglalkoznom ezzel. Aztán persze jöttek a munkás hétköznapok.
Réka születése után, ahogy cseperedett fontossá vált számomra – egyre több családi élethelyzetet látva – hogy beszéljünk a gyerekekkel a lélek dolgairól. Persze ez bennem is sok mindent megmozgatott, a saját gyerekkori szorongásaimat, hogy mennyivel könnyebb lett volna, ha kapok ilyesmi segítséget, ha a lelki folyamatok a közbeszéd részét képezik. Tudjuk, hogy a nyolcvanas években ez nagyon nem így volt. Én felnőtt korban pótoltam, pótlom be ezt a „munkát” és látom, – persze nem mindig könnyű folyamat ez -, hogy mennyit segít az embernek. Manapság, mi felnőttek el vagyunk ebben kényeztetve, számtalan könyv, podcast áll a rendelkezésünkre, hogy ne legyünk eszköztelenek, ha a belső egyensúlyunkról van szó. Szerintem a gyerekek viszont még mindig nincsenek elég jó helyzetben ebben a tekintetben. Kevesebb szorongással sokkal jobb élni.
Az ember először csak a saját korlátozó működésmódjait szeretné megváltoztatni, de közben mégis többet kap, mert az életbátorság kiteljesíti az életet. Ezt mi tudjuk saját
magunkban elkezdeni. Én nagyon sok segítséget kaptam közvetve, közvetlenül is ezen az úton, és úgy éreztem, a magam módján én is szeretnék ehhez hozzátenni, valamit visszatáplálni a „nagy egészbe”.
A fiatalok mit tudnak a könyvedből megtanulni, elfogadni az önkeresés és az önmegismerés folyamatairól?
Szerintem elsősorban azt, hogy ez a folyamat létezik és mindenki számára adott a lehetőség, hogy elkezdje. Nem kell kiérdemelni, hogy tehess magadért. Persze mindenki sorsában vannak meghatározott elemek, de mellette egy nagy szabad játéktér is, és rajtad áll, mit hozol ki belőle. Fontos, hogy dolgoznod NEKED kell rajta. Ahogy felnőtté válsz, egyre inkább a te felelősséged, hogy egy helyzetben hogyan döntesz, mibe teszel energiát, kikkel vállalsz közösséget, sőt később még az is, mit viszel tovább a szülői mintákból. Persze, ez kicsiben kezdődik el, apró lépésekkel, szülői támogatással. Remélem, hogy a történetben van humor és könnyedség. Nekem ez az egyik pozitív szülői mintám, hogy nagyon sokat tudtunk, tudunk együtt röhögni a mai napig.
Ha már közös dolgok, élmények kerültek szóba, akkor a közösségben való létezésről is fontos beszélni. A közösségben milyen emberi viszonyulásokat, reakciókat tanulhat meg a gyermek, amit a regényed is megmutat?
Talán ellentmondásosnak tűnik, de az ember csak közösségben lehet igazán önmaga. Legyen az a családod, a barátaid, az osztályod, a sporttársaid. Nem sok értelme van a sikereidnek, ha egyedül maradsz velük, és a végén nincs kivel megosztanod őket. Ugyanaz igaz a problémákra is. Már azzal, ha beszélsz róluk valakivel, csökken a teher. Egy jó közösség téged is emel, támogat több leszel általa. Minden kapcsolatért neked is tenned kell, képletesen: egyszer te dajkálsz másokat, máskor téged dajkálnak. Lehet, hogy otthon azt szoktad meg, hogy te vagy a központ, vagy ellenkezőleg, azért is elnézést kérsz, hogy megszülettél. Sok frusztrációt megspórol magának az ember a későbbi társulásaiban, ha megtanul adni és kérni, elfogadni is. Más kérdés, ha egy közösség nincs a helyén, nem valódi értékek mentén szerveződött, lehúzó, manipulatív. Ha ez feltűnik, az már jó jel, mert azt jelenti, te nem tartozol közéjük. Ha vagy annyira magabiztos, hogy ezt kimondod, még jobb. Klubot, osztályt, barátokat könnyebben vált az ember, ha muszáj. Ha egy család tényleg problémás, az már jóval nehezebb, de nem reménytelen.
Egyes tanáregyéniségek jelenléte, mondatai, útmutatói egy életre meghatározóvá válhatnak. Ilyen a regényben Zoltán tanár úr. Mitől példaértékű a viselkedése, tanári karaktere?
Sok mindent ki lehetne emelni, hogy mitől hiteles egy ilyen ember, de lényeges, hogy mindig türelmes veled. Képes lelkesíteni, megelőlegezi neked a bizalmat és őszinte hozzád.
A szem az egyik legerőteljesebb szimbóluma a regénynek. Mit jelképez?
Általa ismerjük meg a világot, általa tükröződik a személyiségünk az érzelmeink a külvilág számára. Nem mindegy mire fordítjuk a tekintetünket, nem tudjuk elhazudni az aktuális lelki állapotunkat, mert tükröződni fog a szemünkben. Jelképezi az önismeret folyamatát, hogy önmagammal kapcsolatban őszinte és tudatos legyek. Nem állandóan, nem túlzásokba esve. Hogy foglalkozom saját magammal, nem azt jelenti, hogy egy állandóan befelé fordult személyiség vagyok, akinek problémás részt venni a való életben ezért menekül belőle. Haladok az élet áramlásával, de időről időre megállok, hogy végig gondoljam merre tartok.
Réka személye a fő gyermekkarakter. Őt kiről mintáztad?
Réka a lányom, de a regénybeli Réka személyisége sokkal inkább hasonlít az enyémhez. Van sok közös pont, például én is sokat rajzoltam gyerekként, de a való életben Rékának megvannak a saját irányai. Ma már 16 éves múlt és zenésznek tanul, én soha nem tanultam zenét. Ez egy szelet a világból, amiről már sokkal többet tud nálam, és ezt jó látni.
Más alakokat is az életből hoztál?
Hogy szól a felirat a filmek végén? Minden hasonlóság a véletlen műve. Az életnél nincs kreatívabb tervező és rendező. Szóval, van honnan inspirálódni. Talán a fantázia ahhoz kell, hogy ez ne legyen nyilvánvaló. Változik a perspektíva, a jelenségekre tolódik a hangsúly, mert a történetmesélés szempontjából inkább ez a lényeg. Az, hogy mi a helyzet, és nem az, hogy ezt kik hozták össze. Sokan megkérdezték tőlem például, hogy Zoltán alakja valóban létezik-e. Számomra igen, mert nekem is volt több kis Zoltánom, és egy igazán nagybetűs ZOLTÁN is, aki nem rajztanár volt ugyan, de tőle kaptam mindazt, amit a regénybeli gyerekek kapnak a regénybeli Zoltántól.
Olyan gyerekek is írtak a történetről ajánlót, akik olvasták a könyvedet. Sőt, szakmai elismerés is, hogy a közismert, neves szakember, Dr. Bagdy Emőke is írt ajánlót a kötethez.
Amikor a könyv elkészült, izgatott, hogy a pszichológiai vonatkozásai rendben legyenek, ezért elküldtem Prof. Dr. Bagdy Emőkének. Ismeretlenül, mármint neki fogalma sem volt róla, hogy én ki vagyok. Számomra ő a non plus ultra szakmai szempontból ezen a területen. Már önmagában a tény, hogy elolvasta a könyvet és válaszolt, megtiszteltetés volt. Ekkor valahogy minden a helyére került, és útjára indult a könyv. Ennek már hat éve.
Vannak még témák, amelyek foglalkoztatnak, írása ösztönöznek? Van újabb regényötleted?
Az írást bár viszonylag későn lett az életem része, mégis nagyon magaménak érzem, úgyhogy gondolom lesz még folytatás.
Ha érdekel a könyv, itt megnézheted: klukahenriett.com
Készítette: R. Szabó Zsuzsa
Hasonló cikkeim:
