A derűlátás is túladagolható, a pozitív gondolkodásra sarkalló mondatok toxikusak is lehetnek. A hangzatos mondatok, tanácsok ugyanis sokszor frusztrálóak, és nem segítik a megújulást, a problémákkal való megküzdést, néha éppen ellenkezőleg, kifejezetten hátráltatnak minket.
Összeszedtük a leggyakoribb közhelyeket, amiket érdemes fenntartásokkal kezelni.
1. Engedd el!
A csalódások, szakítások miatti fájdalom néha elviselhetetlennek tűnik, úgy érezzük, hogy teljesen leamortizálódtunk. Testileg és lelkileg is megtépázottnak érezzük magunkat. Mintha kiszakadt volna belőlünk egy darab. És ekkor jön a tanács: „Engedd el!”
Vannak fájdalmak, veszteségek, amiknek a keservét meg kell élni és be kell tudni építeni a tapasztalataink tárházába és így a személyiségünkbe is.
Az elengedéssel súlyát, jelentőségét vesztené a dolog. Vannak érzések, negatív élmények, amiket sosem fogunk elengedni, de nem azért, mert makacsul ragaszkodunk az önsajnálathoz. Sokkal inkább azért, mert vannak események, emberek, akik után lehetetlen az életünket ugyanúgy élni, mint előtte.
Biztosan neked is van olyan emléked, ami ugyan fáj, belesajog a szíved, de részben attól is vagy most az, aki.
2. Elég erős vagy hozzá!
Nem, néha gyengék vagyunk és összeroppanunk. És jár a szétesés mindenkinek. Nem kell dédelgetni a kudarcainkat, de el kell fogadni, hogy teljesen természetes, hogy bizonyos élethelyzetektől összeomlunk. Egy munkahelyváltás, egy válás, egy anyagi csőd bizony a mentálisan nagyon erős embereket is elgyengíti. Ez nem szégyen.
Nagy, lélektisztító, fájdalomkiadó sírásokra szükség van! Ez nem a gyengeség jele, hanem a feldolgozásé. Merj néha szembenézni azzal, hogy érző lény vagy, aki nem tud minden esetben erősnek mutatkozni. Persze ne engedd, hogy mások támadási felületet lássanak rajtad, ha úgy látod jónak, magadban éld meg az elgyengülés intim perceit.
3. Minden fejben dől el!
Ha ez így lenne, akkor varázsütésre megoldódna egy csomó minden. Életmódváltásnál, fogyásnál sokat hangoztatott mondat ez, és tényleg hasznos. De ez azt a kellemetlen érzést keltheti az emberben, hogy azért nem sikerül valami, mert nem akarja eléggé.
Valóban rengeteget számít, hogy az agyunknak mit programozunk, hogyan fogalmazzuk meg a vágyainkat, céljainkat, de túlzás lenne azt állítani, hogy ezzel már nyert ügyünk van.
A külső tényezőket, a személyiségünkből fakadó viselkedési módokat nem mindig tudjuk megregulázni. Egyszerűen van, hogy nincs kihatásunk dolgokra, például a főnökünk viselkedésére, netán az anyagi helyzetünk miatti lehetőségeinkre.
4. Az univerzum küldi az energiát!
Az univerzum végtelen és kifürkészhetetlen, csodákkal és misztikumokkal teli. De nem mindig ér rá velünk foglalkozni. Egy jó kis ironikus hangvételű pszichológiai könyvben olvastam, hogy a világmindenség erejére várni nem tanácsos. Nem biztos, hogy épp sorra kerülsz.
Néha valóba olyan, mintha az égiek jeleket küldenének, jó irányba terelik az életedet, de ha épp nem jön a lökés fentről, ne keseredj el. Ne bízd magad csak azokra a pozitív lökésekre, amit egy felsőbb erőtől vársz. Csodálatos lehet mindezt megélni, de ne omolj össze, ha várat magára a nagy, megújító, lélekfrissítő energialöket.
Ha érdekel a téma, ezt a könyvet nézd meg : https://www.libri.hu/konyv/oliver_burkeman.tuladagolt-boldogsag.html
