Inkább tűnik nappalinak, mint könyvesboltnak. Szabados Ágnes üzletét, a Libertine-t is az a személyesség hatja át, amelyet a Nincs időm olvasni kihívás tagjai a közösségi oldalain tapasztalhatnak vagy amit korábban a Lapozz a 99.!-re podcast közösségével létrehozott. A polcokon a tulajdonos kedvenc kötetei sorakoznak, sőt, sokszor személyesen is lehet vele találkozni.
Ez a hely a közösség érzését nyújtja, akárcsak a Nincs időm olvasni kihívás online csoportja?
Ez számomra egy létező és erős közösség. Még az itthoni Insta-robbanás előtt indult a NIOK. Azoknak adok platformot, akik amúgy is olvasnának. Ráadásul nem számít, hogy ki milyen műfajt szeret: mindenkinek örülünk, aki könyvet vesz a kezébe. Az olvasás, ami azért alapvetően magányos tevékenység, így közösségi élménnyé is válik.
Eleinte a magam motivációjára találtam ki, hogy minden hónapban elolvassak egy könyvet. Ebből lett a Nincs időm olvasni kihívás (NIOK). Nem konkrét művet ajánlok (de már van havi egy közös könyvünk is), hanem minden hónapnak meghatározott témája van. Így nem válik kényszerré az adott könyv elolvasása, mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelő kötetet. A hó végi kibeszélőn a közös könyvet vesézzük ki. Ezek az élő bejelentkezések valóban személyesek: a nappalimban vagy a könyvesboltomban – az olvasók kommentekben hozzászólhatnak, kérdezhetnek.
A csoport hatását a könyvesboltok és a könyvtárak is érzik: olyan köteteket is keresni kezdenek, amiket előtte hónapokig vagy akár évekig le sem vettek a polcról.
Ilyen volt például Javier Marías: A szívem fehér című műve.
Az online világ kettős természetű: miközben azt hiszed, hogy sok barátod van, belelátsz mások életébe – igazából magányos tevékenység. Pedig mindenki vágyik a személyes kapcsolatra.
A könyvesbolttal ezt költöztetted át az internetről a valóságba?
Könyvesboltot nyitni olyan álom, amit ki sem mer mondani az ember. Minden könyvmoly erről vagy az írásról álmodozik. Utóbbi reálisabb elképzelésnek tűnik, talán ezért választják többen. Akik imádnak olvasni, azok szeretik az írókról, könyvesboltokról szóló történeteket is. Nekem nagy kedvencem a Meg Ryan-Tom Hanks féle A szerelem hálójában című film. Visszacsengenek azok a mondatok, amit én is gondolok.
Ott a nagy könyváruház ellehetetleníti a kicsit, itt viszont talán a kicsi kedvessége, bája, személyessége közvetít egy életérzést, ami bevonzza az embereket.
A Libertine Könyvesbolt nem csak a vásárlásról szól. Egy könyvvel kapaszkodókat keresel, válaszokat az életedre, egy helyzetre, vagy éppen kicsit kikapcsolódni és csak szórakozni szeretnél.
Könyves influencer, könyvesbolt-tulajdonos vagy kiadó – melyiket éled meg a Libertine-ben?
Jobban szeretem azt, hogy olvasó, de persze most már egy könyvesbolt és könyvkiadó vezetőjeként utóbbiak is passzolnak. Ami fontos, hogy nem vagyok irodalmár. Ugyanolyan olvasó vagyok, mint aki besétál az utcáról. A vevők és a kihívás résztvevői is a privát véleményemet hallgathatják meg a könyvekről. Egy pici beszélgetés után tudok hozzájuk passzoló kötetet találni. Talán a riporterként szerezett rutinom is előnyt jelent: érdekelnek az emberek, igyekszem figyelni rájuk. Néha azt tapasztalom, hogy az betérők nem is kifejezetten az ajánlás, inkább a beszélgetés miatt jönnek, hogy valakivel cseveghessenek a könyvekről.
A készlet a hely miatt is szűkebb. Mi alapján válogatsz?
A Libertine-ben próbálok segíteni az embereknek azzal, hogy előválogatom a műveket. Minden itteni könyvhöz tudok mondani valamit. Ha végtelen anyagi lehetőség állna a rendelkezésemre, akkor sem csináltam volna egy több ezer négyzetméteres boltot. Ha egy nagy könyvkereskedésbe belépünk, akkor még én is szorongok a hatalmas kínálattól – pedig én mindig határozott céllal megyek be. Nyomasztó, mennyi cím került a polcokra, milyen sok elolvasandó könyv van még hátra.
Ez a tendencia Amerikában is, ahol egyre nagyobb az igény az ajánló könyvtárosra vagy könyvesboltosra. Olyasvalakire, aki ismer téged és akinek megbízol az ízlésében.
Itthon is nő az igény a pici, személyes könyvesboltokra. A közönségem a NIOK-ban ajánlott könyvek alapján már ismerik az ízlésemet, tudják, hogy bízhatnak az ajánlásaimban. Az eladók is hasonló stílusúak, így választottam ki őket.
Az elmúlt években megfogalmazódott bennem, hogy professzionálisabban érdekel a könyvkiadás, ezért kezdtem el könyvmenedzsment szakra járni. Először a könyvkiadás merült fel, aztán jött az ötlet: könyvesboltot kellene nyitnom. A híradózást is hasonlóan, az alapoktól kezdtem: súgógépet tekertem, rendező- és promóciós asszisztens lettem, riporter, aztán hírolvasó – előbb Szegeden, aztán Budapesten. Akkor tudsz igazán jó lenni szakmailag, ha ismered annak minden csínját-bínját.
Vagyis a kiadó volt az első?
Még a bolt előtt született az ötlet. Az első olvasónaplómat a Libri adta ki, a második alkalommal azt gondoltam, kipróbálom, hogy milyen, ha a saját kezembe veszem a dolgot. A Nincs időm olvasni kihívás miatt egyre több kapcsolatom volt a könyves szakmában. Szerkesztőt, korrektort kerestem,
a borítót a nappalimban fotóztuk, a saját könyveim kerültek rá – talán ez volt az előszobája a dolognak.
Létrehoztam egy webshopot, mert úgy gondoltam, nem szükséges a nagy áruházláncok bevonása. Ezután következett a határidőnaplóm. Ebben már beépítettem némi irodalomterápiát: különféle tematikák szerinti novellák, hozzá kapcsolódó önismereti feladatsorok és persze irodalmi idézetek kerültek bele.
Nyáron jutottam el oda, hogy kell egy szerző: ekkor találkoztunk Peller Mariannal. Miután megvolt a kézirat kerestem korrektort, szerkesztőt, tördelőt, nyomdát, borítótervezőt, projektként menedzseltem le, ahogy azt egy kiadó is teszi. A Végtelen kísértés című kötetet csak a saját webshopomban és a Libertine-ben lehet kapni. Remélem az idénre tervezett néhány újabb könyv is ilyen álomprojekt lesz.
A Libertine Könyvesboltban VIP-tagság is váltható. Mit kapnak a VIP-tagok?
Ez a bolt nem az akciókkal csábít, hanem a személyességre helyezzük a hangsúlyt.
A tagok előbb kapnak híreket, hírleveleket, információkat, és a közös könyvet is nagyobb kedvezménnyel vásárolhatják meg. A járványhelyzet hatásárára felértékelődtek a személyes találkozások. Ha már lehetséges lesz, akkor több rendezvényt is tervezek: privát könyvklubot, közös beszélgetéseket, irodalmi reggeliket. Természetesen folytatjuk a NIOK találkozókat is: eddig nyolcat szerveztünk és mindegyik nagy élmény volt. Nyárra (ha már a járványhelyzet engedi) szeretnék egy fesztiválszerű, egésznapos rendezvényt is.
Szabados Ági Szegeden kommunikáció és politikatudomány szakon szerzett diplomát, közben pedig a városi televíziónál dolgozott. Ezt a gyakorlatát kamatoztatta Budapesten, amikor az RTL sportcsatornájának riportere, híradósa lett, azóta az RTL Híradóját vezeti már hetedik éve. Heti öt nap híradózás mellett kezdte el a Facebookon az olvasásnépszerűsítő Nincs időm olvasni kihívást (NIOK). A közelmúltig vezette a Lapozz a 99-re! című irodalomnépszerűsítő podcastot, melyet Vecsei H. Miklós folytat majd. Képzett irodalomterapeutaként rendszeresen vezet csoportokat is. 2020 őszén alapította meg saját kiadóját és könyvesboltját, a Libertine Könyvkiadót és a Libertine Könyvesboltot.
