Article Top Ad (AdSense)
Ma van az egyik kultikus finomságunk világnapja. Ki ne emlékezne arra, amikor szüleink, nagyszüleink, bejelentették a családnak: „ma palacsinta lesz ebédre”.
-
Ma palacsinta lesz ebédre. Mosolygott kedvesen a nagymamám és cinkos kacsintás után megsimogatta a fejem… sürgött forgott tovább a konyhában, lisztet vett elő, serpenyőt kotorászott a szekrény aljából és közben néha rám nézett. Tudta, nemsokára jön a kérdés.
-
De mama milyen palacsinta lesz?…pislogtam rá és elővettem a legcukibb, legbájosabb pillantásaimat, miközben legbelül nagyon, de nagyon izgultam.
-
Amilyet szeretnél kisunokám… – és tett vett tovább, mintha mi sem történt volna.
-
Én-én-én mindenfélét szeretnék, bizonytalanodtam el…
-
Mindenféle ízűt nem tudok készíteni-lesett hátra a válla fölött- de ő már akkor is tudta mi lesz a válaszom.
-
Jó, akkor szeretnék simát, meg szeretnék kakaósat és túrósat is, meg szeretnék lekvárosat… -mondtam diadalittasan, miközben a nagyim mögé ugráltam és meghúzogattam szoknyája szélét. – Lehetne szilvalekváros, és baracklekváros is?
-
Persze ezeket szeretjük… -leguggolt hozzám, átölelt lisztes kezével és a fülembe súgta: Na sipirc, hozd azokat a lekvárokat a spájzból és ha kisült, segíthetsz megkenegetni!
-
Már megyek is nagyi!… -ugrottam ki kezei közül és boldog szaladásba kezdtem, mert tudtam, hogy nem csak a palacsinta édes, hanem az is, hogy együtt ‘főzhetek’ a nagyival. Büszke voltam magamra, mert azért mégis, elkészíteni, kisütni az smafu, de megkenegetni, na az már valami!
A palacsinta megalapozottan és kiérdemelten kapott világnapot. Ez az finomság, amit valamilyen formában, de a világ minden táján készítenek, méghozzá már nagyon régóta. Az, hogy mikor fogyasztjuk, relatíve teljesen mindegy, akár reggel akár délben, akár este, sőt még éjszaka is kilopódzunk a konyhába és elcsenünk a maradékból. Egyszerűen azért, mert finom! Nem is kell több indok a palacsinta habzsolásra!
A Palacsinta
A palacsinta folyékony tésztából készített, serpenyőben mindkét oldalán megsütött, tésztája ízesítése szerint édes vagy sós étel. Összetevői aszerint különbözőek, hogy melyik országban készítik. Alapvetően liszt, tojás, só és/vagy cukor, valamint víz, szódavíz és tej felhasználásával készíthetjük. A tésztát serpenyőbe vékonyan kiöntve megsütjük. Általában valamilyen töltelék kerül rá, négyrét hajtjuk, vagy feltekerjük, esetleg tortaformát készítünk belőle és ilyenkor szeletelve tálaljuk. Tölteléke szintén nagyon sokféle lehet- a tájegységek ízlésvilága szerint. Európában az egyik legismertebb meleg tészta, de világszerte ismerik és kedvvel fogyasztják önmagában és más ételek körítéseként is. Számos nemzet vallja a maga specialitásának, ami annak köszönhető, hogy eredete egy közös pontba, a Római Birodalomig vezethető vissza.
A palacsinta eredete
A palacsinta keletkezése egészen a római korig vezethető vissza. 1439-ból már maradt fenn recept hozzá. A legendák szerint a nehéz bronzból készül pajzsokon sütötték, vagy méretes lapos köveken. Akkor még amolyan lepényféle volt és mivel nem kellett sok alapanyag hozzá liszt, víz és kevéske só, kiemelt fontossággal bírt a római légiók rengeteg katonájának étkeztetésében. Ekkor még szó sem volt semmiféle édes töltelékről, hanem jó táplálóan, hússal tömték meg! Elterjedése tehát a római birodalomnak köszönhető, hiszen általuk terjedt el egész Európában. Innentől kezdve megnyílt a palacsinta előtt a világ, hiszen a felfedezések időszakában szinte mindenhova eljutott. A palacsinta egy igazi világjáró és bárhol is vetette meg a lábát- az ottani szokások, rendelkezésre álló alapanyagok szerint változott is. Bár nem túl bonyolult a receptúra, aminek persze köszönheti sikerét, mégis megszámlálhatatlan féle alakult ki belőle a római kor óta.
Érdekesség
Az első magyar vonatkozású recept a 16. századból származik, méghozzá az erdélyi fejedelemség udvari szakácskönyvében található. A palacsinta latin neve placenta, vagyis lepény volt, ebből származik palacsinta szavunk.
1994-ben Rochdale-ben sütötték ki a világ legnagyobb palacsintáját, amely 15 méter átmérőjű, 3 tonna súlyú, és kb. 2 millió kalóriát tartalmazó édesség volt.
Mivel töltjük a palacsintát
MINDENNEL! Az, hogy mivel van megtöltve- világrészenkén, kultúránként, országonként- teljesen változó, csak úgy, mint a formavilága. Ha fel kellene sorolni mi mindennel töltjük, jó néhány oldalon keresztül lehetne boncolgatni a kérdést. Alapvetően már csak azért is, mert fogyasztjuk sósan, édesen, hidegen és melegen, töltjük hússal, zöldséggel és tulajdonképpen minden fellelhető édességgel, még olyannal is ami nincs. Persze vannak alapváltozatok- ez a sima és a csokoládés változat, ha az édes variánsokról beszélünk. Franciaországban citromos vajjal kenik, Ázsiában panda-levél kivonattal készítik és kókusztejjel ízesítik. Amerikában az áfonya és a juharszirupos változat kedvelt, Ausztráliában a mézet és a lekvárt részesítik előnyben.
Hazai klasszikus palacsinták
Az igazi házi palacsinta: Ezt nem kell senkinek bemutatni, az alap receptet használjuk, serpenyőben kisütjük, lekvárral, túróval, kakaóval töltjük, felhengergetjük, majd porcukorral megszórjuk. Alapvetően mindenki így csinálja.
Hortobágyi palacsinta: Egy magyar szakács “találmánya” az 1958-as brüsszeli világkiállításra. A palacsintatésztába finomra aprított borjúpörköltet tett és a végén megöntözte tejföllel. Érdekessége, hogy nevét azért kapta, mert mindenképp magyar vonatkozású ételnek kellett lennie.
Gundel-palacsinta: A Gundel-palacsintát Matzner Lola készítette el- elsőnek. Az étel bemutatását a Gundel étteremben rendezték, ahol fel is került az étlapra, Márai-palacsinta néven. Később persze Gundel Károly tökéletesítette a receptet és azóta is híres magyar fogás.
Szerző: Budafoki Tamás
Fotó: Pixabay
