A Tisza-tó csodálatos világa

-

Az ismert sláger is azt mondja, hogy: “Nekem a Balaton a riviéra …” Igen a magyar embernek a vízparti nyaralás egyenlő a Balatonnal, szeretjük, szép is, de annyi más gyönyörű tája van hazánknak, a víz szerelmeseinek például a Tisza-tó.

Néhány évvel ezelőtt lettem örökre szerelmes a Tisza-tóba, amikor egy vízitúrán vettünk részt a Poroszlói-medencében. Ahogy csónakunkkal haladtunk előre, még egyáltalán nem sejtettem, hogy néhány perc múlva életem egyik legmeghatározóbb élményét élem át. A hatalmas, monoton vízfelületet lassan egyre vadregényesebb táj váltotta fel. Ekkor valódi mesevilág tárult fel előttünk: a tavirózsák, a szúrós sulyom és az élénksárga vízitök birodalmába érkeztünk, ahol a legkülönfélébb madarak éltek egymás mellett. 

„A szegény ember Balatonja… A ’80-as és ’90-es években így csúfolták az akkor még Kiskörei-víztározónak nevezett mesterséges tavat. Talán azért, mert az átlagosnál szegényebb települések vették körbe, talán azért, mert itt nem emelkedtek a Balatonra jellemző több száz éves nyaralók és modern villák. Nem voltak kényelmes szállások sem, leginkább a kempingekben vagy a Tisza-parton sátoroztak a turisták, akik akkor jórészt pecások és kenusok voltak. A Tisza-tó ma már szinte minden igényt kielégít, de a Balatonnál ellentétben itt nem a buliturizmus »pörög«, hanem az ökoturizmus – és ez így is van jól. Itt az ember együtt tud élni a természettel.”

Mielőtt tavaly újra útra keltünk volna, a magyar-ukrán származású Ljasuk Dimitry összes kisfilmjét megnéztem a Tisza-tóról. Dimitry ugyanis nemcsak elszánt környezetvédő, de rendezőként lenyűgöző filmeket is alkot. Úgy mutatja be a folyót és a tavat, mint senki más. Miközben nézőként a szebbnél szebb képeket csodáljuk, úgy érezzük, hogy magunk is a természet részévé válhatunk. Ezt éreztem én is. Újra eggyé akartam válni a Tisza-tóval, madárként akartam szárnyalni, hogy az egyik helyen messziről letekintsek a búzamezőkre, míg máshol a szikrázóan csillogó víz felett összebújó fákban gyönyörködjek.  

„Nincsen a Tisza-tóhoz fogható. Elfogultan azt mondom, hogy itt egyszerre megvan minden szépség, amit hazánk többi nagy tava csak külön-külön kínál” – meséli Dimitry. 

Tisza-tó
Fotó: a szerző sajátja

Egy tó, négy külön világ

A Tisza-tó négy nagy víztározó medencéből áll, melyeket a folyó tagol több részre. Mindegyik medence más és más, egy viszonylag kis területen négy különböző környezetet és ökoszisztémát barangolhatunk be. 

A sekély vizű Tiszavalki-medence 

fantasztikus madárrezervátumával – amelyben ezernyi szárcsa, kormorán, kacsa, vadlúd, gém pásztáz, költ és táplálkozik – és a benne élő milliónyi békával varázslatos hely, ami szerintem nyár végén és ősszel a legszebb. Nem is lehet bármikor megközelíteni, viszont akik szeretnek túrázni és kajakozni, azoknak ez igazi mesevilág.  

A Poroszlói-medencében 

sok a belső holtág és a belső tó. Ez a Tisza régi kanyarulata, ahol kiterjedt a vízfelület, és rengeteg a nádsziget és a szárazföld. Különösen magával ragadó része ez a tónak, ahol a zegzugos helyeken szabadabban lehet kenuzni, és ahol a holtágakban könnyen elrejtőzhetünk a világ szeme elől. Sőt előfordulhat, hogy akár napokig egyetlen emberrel sem találkozunk, a természet hangja pedig elnyomja a távoli emberi zajokat. 

A Sarudi-medence 

egybefüggő vízterület a tó északi részén, ahol igazán klassz strandokon csobbanhatunk. Itt már nincsek holtágak, a hely sajátos szépségét a hatalmas vízfelület, a sok vízinövénysziget, illetve a szívalakú nádassziget adja.

Az Abádszalóki-medence 

a vízisportok fővárosa. A térség legnagyobb strandján sokféle sporttevékenységet űzhetünk, melyekre a Tisza-tavon máshol nincs lehetőség: wakeboardozhatunk, supozhatunk, vitorlázhatunk, jetskizhetünk. A tó középső szakaszán terül el a háromszög alakú Aranyosi-sziget, ahonnan egyszer az életben mindenkinek látnia kell a napfelkeltét és a naplementét, mert ilyen élményben máshol nem lesz része. A környéken látványosan kevesebb madár és más állat él, de ennek a résznek is megvan a saját vonzereje. A közelben található a Kiskörei hallépcső, ami népszerű látványosság, valóban érdemes megnézni, de a többi érdekességet se hagyjuk ki, például a háromszáz éves fát vagy éppen a mesehidat. 

A Tisza-tó maga az örökkévalóság

„A Tisza-tavi csoda éppen abban rejlik, hogy mindenhol más látnivalót kínál. Ezért annyira izgalmas ez a hely” – magyarázza lelkesen Dimitry.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Dimitry Ljasuk (@dimitry_ljasuk) által megosztott bejegyzés

Bár nem látszik, a medencék között lustán ott kanyarog Petőfi folyója. Ahogy Dimitry mesél, szinte látom magam előtt a szabályozás előtti Tiszát, a mocsaras, tavakkal és erdőkkel tagolt területet, és újra elönt az ismerős érzés: itt megállt az idő. A nyugalma, a sokféle arca, a megannyi titkos helyet rejtő holtága és ezernyi kis szigete teszi vadregényessé és örökké élővé. A leírások szerint Petőfi idején is hasonló lehetett.

„A Tisza-tónál ez a 962 kilométer hosszú folyó egy kicsit megpihen, egy kicsit ő is nyaral. Kilép a medréből, belső tavakban lubickol, nádas szigetek közt bujkál, vagy éppen hatalmas vízfelületet alkotva tengerként viselkedik” – ránt vissza a valóságba Dimi hangja, majd folytatja: „Semmilyen tudományos bizonyíték nincs rá, de nekem mégis olyan, mintha még az időjárás is egy kicsit más lenne. Lehet, hogy ezt csak az én érzem, de itt a nap is máshogy süt, mint 30 kilométerrel arrébb, és sokszor még az esőfelhők is kikerülik a tavat.”

A tó számtalan állatnak ad otthont. Közel ötven halfaj, több mint százféle madárfaj, de vízipatkány, vidra, hód, vaddisznó, róka, sőt még sakál is él itt. 

Ha az ember csendben marad és figyel, akkor ez a sokféle állat mind megmutatja magát. A madarakat a legjobban a vízről csodálhatjuk meg, ahol százával láthatjuk a gémeket, a sirályokat, a bakcsókat, a kárókatonákat vagy a kormoránokat, akik a kopasz fákon pihennek. Itt nincsenek luxushotelek, nincsenek menő koncertek, nincsenek vitorlások és jachtok. Szerencsére, mert a tömeg nem tesz jót a Tisza-tónak. Az lenne az ideális, ha ide csak olyan jönne, aki szereti és tiszteli a természetet, mert erre van szüksége az embernek és a természetnek is. A Tisza-tónál a nyár elmúltával is ugyanúgy zajlik az élet, és sok látnivaló az alföldi Magyarországot juttatja eszünkbe. 

Az ökoturizmus paradicsoma

A tökéletesen kialakított túraútvonalak és tanösvények mentén csónakkal, kenuval, lóháton és biciklivel is bejárhatjuk a vidéket. Kihagyhatatlan a Tisza-tavi Ökocentrum, ahol nemcsak Európa legnagyobb édesvízi akváriumrendszerét nézhetjük meg, de itt is közvetlen kapcsolatba kerülhetünk az állatokkal, megismerkedhetünk a vidrákkal vagy akár az aranysakálokkal is. A tóra épített 1500 méter hosszú vízisétányról pedig megcsodálhatjuk az itt élő számtalan madarat; még gyönyörű kékes-narancsos színű jégmadarat is láthatunk. A környék az utóbbi pár évben a kerékpározók paradicsoma lett, amely nagyban annak is köszönhető, hogy egy autóforgalomtól elzárt kerékpárúton lehet körbetekerni a tavat. Ennek ellenére a Tisza-tó mindig a horgászatról és a vízisportokról szólt, amikor emberi erővel hajtott vízi eszközön egyedül vagy túravezetővel bejárjuk a holtágakat és a morotvákat. Valahogy úgy, mint Dimitry, amikor 2020 tavaszán ideköltözött egy kis kunyhóba.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Dimitry Ljasuk (@dimitry_ljasuk) által megosztott bejegyzés

Együtt élni a vízzel és a madarakkal

„Eddigi életem egyik legjobb döntése volt kiköltözni arra kis szigetre, amelyet Jóreménység-szigetnek neveztem el, és ahol minden luxus nélkül éltem egy kis nádfedeles kunyhóban” – emlékszik vissza a pandémia első időszakára.  – „A természet közepén, a civilizációtól elzárva megtapasztaltam a magány szépségét és építő erejét. Mindeközben azt csinálhattam, amit szeretek: filmeztem.

Kitaláltam egy kerek történetet, mely 80 százalékban a valóságon alapul. Ennek alapján készítem most az első nagyjátékfilmem, amely a sziget fiktív nevét viseli majd. Amikor az ember elutazik egy hosszú hétvégére, akár egy teljes hétre, akkor nem azért megy, hogy a természetet megfigyelje. Nincs ideje órákon át egy búzatáblában feküdni, vagy csak ülni az erdőben és hallgatni a hangokat, mert még a pihenésben is rohanni szokott. Amikor a tavalyi karantén idején itt éltem a kis szigeten, rengeteg időm volt arra, hogy kitisztítsam a gondolataimat. Egyszerűen nem kellett mással foglalkoznom, nem kellett semmit elintéznem, így a természetet figyeltem, hallgattam a hangját, és közben úgy éreztem, hogy befogad. Nem akartam leigázni, nem akartam semmit ráerőltetni. Ez alatt az idő alatt leginkább az alázatot tanultam meg, és azt, hogy milyen apró vagyok: az én életem is ugyanolyan kicsi, mint a cinege élete.” – emlékezik vissza. „Épp a féléves elvonulásomon tapasztalhattam meg, hogy amíg a vírushelyzet miatti korlátozások miatt alig járt valaki a Tisza-tavon, az emlősök és a madarak újra előjöttek, és zavartalanul éltek. Aztán nyáron visszatért a tömeg, az állatok újra menekültek a hangoskodó emberek elől. 

Jó lenne megtalálni az egyensúlyt ember és természet között. 

A Tisza-tavon minden fejlesztés és terv elsődleges szempontja a természet megóvása kell hogy legyen. Csak ezután jöhet a profit és az egyéb emberi érdekek. Emellett persze látni kell azt is, hogy az infrastruktúra-fejlesztések és az érkező turisták emelik az itt élők életszínvonalát. Sokan félnek a nagy beépítésektől és a felvásárlásoktól, amelyek következtében a Tisza-tó elveszítheti a romantikus arcát. Mivel a töltésen belül tilos az építkezés, ez talán nem fordulhat elő, de ha mégis, akkor én leszek az első, aki kiáll a természet mellett.”

A Tisza-tó felépítése tökéletesen alkalmas arra, hogy lelassítsa egy kicsit a folyót, de sajnos arra is, hogy a zegzugos helyeken lerakódjon a hulladék. „Nagyon jó lenne, ha az itt pihenők és nyaralók is összeszednék a vízben talált szemetet, ha betennék a csónakba, és kivinnék a partra. Ezzel mindenki hozzátehetne valamit ahhoz, hogy a tó tiszta legyen. Igazán egyedülálló szépségű hely, nem hagyhatjuk, hogy beszennyezze az egyetlen szemetelő tényező: az ember.” – magyarázza Dimitry, aki maga is több szemétgyűjtést szervezett már a környéken, és akinek a Tisza nevében című filmje felkavaró módon szembesít a folyót elborító rengeteg hulladékkal és az emberi felelősséggel.

A Tisza-tóra mindenki másért érkezik: horgászni, kerékpározni vagy azért, hogy a barátaival legyen. De ha az ember nyitott, akkor képes meglátni a vidék minden kincsét. Ezt a helyet nem érdemes gyorsan és kapkodva kipipálni a bakancslistánkon. Itt át kell szellemülnünk, hogy megérthessük a tó lelkét. Ha erre képesek vagyunk, akkor egészen más gondolatokkal tudunk távozni, és egészen máshogy tölt fel bennünket az élmény, mert itt megnyugtat és átölel az anyatermészet.

Itt további érdekes olvasnivalót találsz:

 

Kategória:
 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!