Kedvenc esküvői filmjeink – és amit tanultunk belőlük

-

Lehet, hogy az ember még nem készül a sajátjára, vagy már túl is van rajta, esetleg pont a
hangolódás miatt szeretne elmerülni az esküvők világában vagy hálát ad az égnek, hogy ezt megúszta – de egy film azért nem árthat… (Válogatásunk teljes mértékben szubjektív! A felsorolt filmek számunkra valami miatt a legemlékezetesebbek a témában. Kommentben várjuk olvasóink kedvenceit!)

Örömapa (1991)

Az öcsém és menyasszonya – helyesebben már 2 perce felesége – a násznép felé fordulnak, majd felcsendül a kivonuló zenéjük és a tesóm egyenesen rám néz és elvigyorodik. Egyedül én tudom ugyanis, hogy honnan van ez a kicsit vicces dal. Abból a filmből, amit gyerekkorunkban mi ketten rongyosra néztünk a kazettán, amire sikerült felvennünk valamelyik tévécsatornáról.

Ez a vígjáték olyan napfényes, tökéletes és narancsosan világított, hogy csak is a nyolcvanas-kilencvenes években készülhetett.

Amikor még mindenki hitt az amerikai álomban és a fogyasztói társadalomban. George Banks (Steve Martin), a kissé zsugori és morgós, de aranyszívű családapa élete legnagyobb megpróbáltatása, amikor férjhez megy egyszem lánya, Annie (Kimberly Williams). A nagy nap természetesen nem lehet tökéletes hattyúk vagy parkolós fiúk nélkül, de a legfontosabb, az esküvőszervező (Martin Short). A film valójában egy könyvadaptáció feldolgozása: az ötvenes években Spencer Tracey zsörtölődött Elizabeth Taylor esküvője miatt.

Boldogságsziget a felhőtlen múltból.

a menyasszony megpuszilja az örömapát
Az örömapa címszereplője és filmbeli lánya

 

Négy esküvő egy temetés (1994)

Az ember életében eljön az időszak, amikor mintha egyik esküvőről a másikra esne át. Bármikor megszólal az ébresztő, mindig épp késésben vagy egy ceremóniáról. Richard Curtis filmje nemcsak ezt az életérzést adta át tökéletesen, hanem megajándékozott minket a fura, angol baráti társaságokkal, amelyek aztán rendre feltűnnek a későbbi alkotásaiban is. Amelyek tagjait – szerencsés esetben – megpróbálhatjuk beazonosítani saját, valódi baráti körünkben. Továbbá

ennek a filmnek köszönhetjük Hugh Grantet, az angol jófiút, aki ezt a státuszát sikeresen tartotta egészen egy másik Richard Curtis film, a Bridget Jones Daniel Cleaveréig,

ahol leszámolt dadogósan esetlen sármjával.

A címben beígért események kedvesen, a Curtis védjegyének számító angol humorral tálalva peregnek, miközben főhősünk, Charles valahogy folyton belebotlik egy vonzó amerikai nőbe (Andie MacDowell). Bónusz: Rowan Atkinson (alias Mr. Bean) a kezdő pap szerepében. A tanulság pedig:

az esküvő nem mindig a történet vége – a történet vége nem mindig esküvő!

 

Muriel esküvője (1994)

Az ausztrál alkotás műfaja szintén vígjáték, de a fenti két mozival ellentétben fontos és komoly témákat is tárgyal a sorok közé bujtatva. A klasszikus Hamupipőke-alapsztorit – címszereplőnkre nézve szerencsétlen módon – meglehetősen valósághűen kezeli a film. Muriel (Toni Colette első jelentős szerepe) csúnyácska, előnytelenül öltözik és ehhez mérten népszerűtlen a kortársai körében. Apja szeretőt tart, az anyja teljesen elhagyta magát, a testvérei pedig semmivel sem törődnek magukon kívül. Muriel arról álmodozik, hogy egy esküvő kiszabadíthatná ebből a boldogtalanságból.

Mivel a herceg fehér lovon nem akar megérkezni, fogja az apja pénzét és lelép Hawaiira szórakozni.

Az élmény reveláció jellegű: a mérgező közegből kiszabadulva szert tesz egy barátnőre, saját stílusra, ráadásul megszerzi a hőn áhított férjet is. A legnagyobb dolog azonban, hogy képes hazamenni és szembenézni korábbi életével.

Nem mindig vidám, de erőt adó darab!

 

Oltári nő (1999)

Jó, persze. Julia Roberts-et bármelyik férfi boldogan elvenné rovarbiológustól a rockzenészen át az iskolai edzőig. Milyen tanulságot vonhat le ebből egy átlag nő? (Azon kívül, hogy a fénykorában lévő Richard Gere-t mi is szívesen választanánk?)

Előfordulhat, hogy ahelyett, hogy minden erőnkkel arra koncentrálnánk, hogy megfeleljünk a pasinak, megpróbálhatnánk kideríteni, mit is akarunk valójában.

Megmászni az Annapurnát vagy lámpafákat bütykölni egy vidéki kisvárosban? Roberts és Gere nagy reunionja a Micsoda nő után egy menyasszonyról, aki számos vőlegényt hagyott már faképnél az oltárnál és egy nagymenő újságíróról, akinek az állásába került, hogy felfújta a sztorit.
Kérdés, sikerül-e a lánynak végre eljutni a torta felvágásáig? A férfi pedig, ha megírja az igazat, visszanyeri a hitelességét?

Derűs film, sok vidéki amerikai romantikával és New York-i sztereotípiával, no meg számos majdnem-esküvővel!

 

Bazi nagy görög lagzi (2002)

Toula Portokalos (Nia Vardalos) egy igen kiterjedt és összetartó görög családdal van megáldva.

Ilyen rokonság mellett pedig egy királylánynak sem lenne szüksége sárkányra, a família önmagában elriasztja a nyúlszívű kérőket.

Ian (John Corbett) azonban minden nehézséggel szembeszáll, hogy elnyerje a lány kezét, legyen az keresztelés egy felfújható medencében vagy az ablakmosó alternatív használata. Kétségtelenül a film esküvői előkészületekről szóló részei a legviccesebbek, a fontosabb azonban Toula magára találásának története.

Magunkat megtalálni nem feltétlenül jelenti azt, hogy meg kell tagadni a hagyományokat és a családi örökséget.

 

Szex és New York (2008)

New York leghíresebb szinglije hat évadot töltött azzal, hogy megtalálja a Nagy Őt, most pedig

egy egész filmet szentel annak, hogy hozzámenjen/túltegye magát rajta.

A mesés márkákról, divatos ruhákról és kiegészítőkről híres sorozat folytatása sem adta alább: egy esküvőnél nincs is megfelelőbb terep, hogy minden neves tervezőtől ráadjunk egy kreációt a főhősre. A grandiózus esemény azonban nem várt fordulatot vesz, amikor Mr. Big elbizonytalanodik az esküvőre menet. Kérdés, hogy valójában ki hagyott cserben kit. A film az Imdb.com-on nem túl hízelgő 5,6 pontos értékelést kapott a tízből, amivel sajnos nem tudunk vitatkozni. De még egy ilyen felszínes kis semmiség is felvethet valódi kérdéseket, például hogy

kiről is szól egy esküvő.

 

Kőgazdag ázsiaiak (2018)

Kwan regény tetralógiájának filmváltozata kizárólag ázsiai származású stábja miatt kapott nagy sajtóvisszhangot a bemutatásakor, a mozi azonban emellett a lelkesen üdvözölt „újítás” mellett a romkomok legszebb hagyományaihoz tért vissza úgy, hogy egy percig sem érződik porosnak. Az Amerikában nevelkedett Rachelt kedvese, Nick meghívja, hogy tartson vele Szingapúrba, a legjobb barátja esküvőjére. Ez nem mellesleg remek alkalom arra, hogy a fiú bemutassa őt a családjának. Sajnos arról azonban elfelejti tájékoztatni a játékelméletet tanító lányt, hogy ők Ázsia egyik legtehetősebb famíliája, akik nagy gondot fordítanak a trónörökös párválasztására. Különösen az anyósjelölt…

Egzotikus helyszínek, ételek és rengeteg luxus.

Időről időre (2013)

Viszonylag kevés embernek van lehetősége újra és újra lejátszani a lagziját, hogy rájöjjön, hogy lehetne kiküszöbölni minden hibát. Időutazóként Tim (Domhnell Gleeson) ezen szerencsés kevesek egyike. A családja férfiágán öröklődő képességnek persze nem az esküvőszervezés ez egyetlen hasznos terepe. Édesapja (Bill Nighy) például olvasásra használja az így nyert időt (amivel mélyen egyet tudunk érteni!)

Az angolosan aranyos, szinte már túl tökéletes film, de ha épp kell valami, ami visszaadja a hitüket a világban, akkor jó szívvel ajánlom!

(És egy újabb esküvői kivonulós zene lelőhelye, ezúttal egy igen kedves baráté.)

 

A 19-es asztalnál ülők (2017)

Egy lagzi nem csak akkor tartogathat fordulatokat, ha mi magunk házasodunk, hanem vendégként,sőt a pótasztalnál ülő vendégként is lehet ez egy – így vagy úgy – emlékezetes este. Anna Kendrick (akivel magassága folytán különösen könnyen azonosulok) mer szokatlan szerepeket és filmeket választani, így megéri követni őt a vásznon folytatott kalandjaiban. Egy átlagosan feszengős esküvőn egy csapat ismeretlen egy asztalnál találja magát, annál az asztalnál, ahova az „egyéb” kategóriába eső, igazán senkinek sem fontos személyek kerülnek. Miután ezt felfedezték, megpróbálják a maguk módján a lehető legtöbbet kihozni az estéből.

Szokatlan perspektíva a nagy eseményről azoknak, akik gyakran érzik azt, hogy kilógnak valahonnan.

 

Bollywood

És akkor hadd mutassam be a jelenlegi esküvői birodalom fellegvárát, Indiát.

Ebben az országban hihetetlen üzlet az esküvő, a lányos szülők óriási költségekbe verik magukat, akár el is adósodnak, hogy megfelelően házasítsák ki a gyereküket. Itt még él az elrendezett házasság intézménye is, ami mára inkább egy családi társkereső formáját öltötte. Ebben a kultúrában ugyanis a házasság nem két ember, hanem két család egyesülése, nem individualista döntés, hanem a rokonság életét is befolyásoló esemény.
Ennek a képnek az árnyalásában segít a Netflixen most futó Indian Matchmaking, Indiai
Házasságközvetítés című sorozat. Főszereplője Sima, egy profi házasságközvetítő, aki segít megtalálni ügyfeleinek a megfelelő paraméterek szerinti társat.

Mint minden valóságshowt, realityműsort, ezt is fenntartásokkal kell kezelnünk (jelen esetben szinte csak a felsőbb osztályok képviseltetik magukat), de új szempontokat kínál a társkereséssel, az előre elrendezett házasság intézményével kapcsolatban. A sorozatban a házasságközvetítő néhány ügyfelén keresztül figyelhetjük meg, hogy is működik a dolog a gyakorlatban.

A több napig tartó, az egész rokonság részvételével zajló eseményen a menyasszony barátnői és lánytestvérei, illetve a vőlegény és fivérei, barátai vívnak párbajt játékos csúfolódásokkal, táncokkal, énekekkel nagyjából nálunk a vőfély helyét betöltve az eseményekben. A ceremóniának egyébként Indiában akkora hatalma van, hogy a 90-es években újraindította az akkorra halottnak hitt filmgyártást. Bollywood a 70-es években élte virágkorát, amikor Amitabh Bachchan osztotta a pofonokat a nincsteleneket sanyargató rosszfiúknak (trapéznadrágban!).

A 90-es és 2000-es években azonban feltűnt egy újfajta zsáner, az esküvős film,

amely a szokásos bollywoodi filmes hosszúságba (2-3 óra – egy szünettel) sűrítette a ceremóniákat. A mérföldkő az 1994-es Hum Aapke Hain Koun…? Ki vagyok én neked…? című darab. Prem (a mostanra főleg egy ittas gyorshajtási botránya miatt ismert Salman Khan) és Nisha (Madhuri Dixit) a testvéreik esküvőjén találkoznak és szeretnek egymásba, a saját házasságkötésük azonban veszélybe kerül, amikor Nisha nővére váratlanul meghal és a család úgy gondolja, az a legjobb megoldás, ha Prem bátyjának oldalán a feleség és az anya szerepét a sógornő veszi át.

A néprajz iránt kevésbé fogékony nézőknek talán kicsit sok három és fél óra indiai esküvői ceremónia, de a Netflix kínálatában örvendetesen sok klasszikus és modernebb bollywoodi alkotás megtalálható, érdemes nézelődni. Emellett a tévécsatornákon is belefuthatunk egy-egy szinkronizált (!) filmbe.

Ha tetszett a cikk, kattints ezekre is!
Főszerepben a Balaton – a magyar tengernél játszódó filmek
7+1 megdöbbentő esküvői helyszín
A felejthetetlen lánybúcsú titkai

KIADVÁNYAINK

FRISS CIKKEINK

Kövess minket a Facebookon is!


This will close in 30 seconds