Juhász Gyula a verseiben istennői magasságokba emelte szeretett múzsáját, Sárvári Anna színésznőt. Az Anna-versekből egy szerelmi kapcsolat dinamizmusa, stációi olvashatóak ki, ám a valóságban Anna és a költő sosem alkottak egy párt. Mi több, Annának nem volt szimpatikus a Nyugat egyik legkiemelkedőbb alkotója. Ennek ellenére a múzsává tett színésznő az önként vállalt halála előtti percekben a róla szóló Juhász Gyula költeményeket olvasta. Izgalmas részleteket tudhatsz meg cikkünkből Juhász Gyula és Sárvári Anna „viszonyáról”.
Csillagot kereső pillangó
Juhász Gyula befelé forduló, mélabús, pszichésen instabil személyiség volt. A Nyugat érzékeny idegrendszerű és lelkű költője, aki többször kísérelt meg öngyilkosságot, és megannyi búcsúverset írt. Búcsúzó versei közül az egyik legmeghatóbb (szubjektív vélemény) a Búcsú című, melyben önmagát porba hulló könnyhöz, égbe szabaduló sóhajhoz, és egy pillangóhoz hasonlítja, „ki csillagot keres /S elgázolja egy durva szekeres.”
A teljes verset itt olvashatod el: Búcsú
Idealizált, istenített nő
Érzékeny lelkülettel közelített a szeretett nők felé is. A csöndes, pesszimizmusra, depresszióra hajlamos költő 1908-ban szeretett bele Sárvári Anna színésznőbe. A színikritikákat is író Juhász Gyula Nagyváradon látta meg az akkor 21 éves Annát.
Anna a szőkeségével, szeme kékjével és hangja selymével örökre beírta magát a magyar irodalom legismertebb múzsái közé. Biztosan sokan emlékeznek a középiskolai tanulmányaikból a Milyen volt…című versre, aminek alapján egy csinos, szőke, dús hajú nő sziluettje és képe rajzolódik ki előttünk. A valóságban Anna egy erős alkatú, molett, alacsony nő volt. Nőiségének értékéből mindez semmit nem vesz el, ám maga Anna is elcsodálkozott azon, amilyennek az impresszionista költő látta, láttatta, megörökítette őt.
Milyen volt…című művet sokan kívülről is tudják mint memoritert:
Juhász Gyula: Milyen volt…
Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.
Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.
Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.
Szerelem udvarlás nélkül
Juhász Gyula halála után Anna így nyilatkozott:
„… csak később, soká hallottam, hogy verseket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerősök lépten-nyomon gratuláltak a versekhez. És csak akkor döbbentem rá nagyon, hogy nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem és nem hozzám.”
A mintegy hetven Anna-verset olvasva egy fiktív kapcsolat rajzolódik ki előttünk. A líra nyelvén megfogalmazott rajongás, szerelmi mámor, lángolás ellenére a valóságban Juhász Gyula nem udvarolt a szó klasszikus és nem klasszikus értelmében sem a nagyváradi színésznőnek. A kortársak elbeszélésére alapozott legenda szerint volt, hogy egy-egy előadás után Juhász követte istenített szerelmét, és az ablakon át figyelte őt. Órákig is virrasztott a mit sem sejtő Anna közelében. Olyan is előfordult, hogy a nézőtér egyik eldugott helyéről figyelte a próbákat, leste a színésznő mozdulatait.
Juhász Gyula voltaképp szerepverseket írt, a racionalitás talajáról nézve, valós élmény nem állt a versei mögött. Mégis olyan, mintha egy kapcsolatot festene le elválással, emlékezéssel.
Sárvári Anna, a múzsa egyszer ezt is mondta, amivel mintegy le is bontja ennek a szerelemnek a misztikumát:
„Deésy Alfréd elhozta egyszer hozzám Váradon, bemutatta nekem, és ő egész délután csak a kezemet fogta, és a nevemet súgta. A szobában olyan csend volt, mintha vatta fogta volna el a hangokat. Én inkább féltem, mint meglepődtem a költőtől … Aztán összesen ha kétszer-háromszor találkoztunk, és én nem tehetek róla, hogy olyan halálosan belém szeretett … nem szerettem, nem tudtam szeretni … ”
Anna örök
Az Anna örök vers olyan akár egy imádság. Az Amen szakrális magasságokat jelez. Egy nő, aki örökkön uralkodik a férfi felett, megbújik a félrecsúszott nyakkendőkben, széttépett levelekben, minden hétköznapi gesztusban, cselekedetben felsejlik. Az elmosódott emlékek ellenére Anna az isteni szféra magasságáig emelkedik.
Juhász Gyula: Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen.
Az istenített nő is öngyilkos lett
Juhász Gyula több alkalommal kísérelt meg öngyilkosságot, volt, hogy mellbe is lőtte magát, ám a golyót kioperálták. A sorsnak akkor dolga volt még vele. 1937-ben nagy mennyiségű altatót vett be. Szőke múzsája egy évre rá halt meg, ő is az önkéntes halálba menekült. Bár kettejük öngyilkosságának semmi köze nincs egymáshoz, az azonban megrendítő és egyben romantikus is, hogy Anna a mérgezése előtt a róla szóló verseket olvasta.
A 8 Órai Újság riportja szerint: „Az ágy mellett, a földön Juhász Gyula verseskötete feküdt. Ahogy a könyv leesett a földre, éppen az első oldalon nyílott ki: Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula – olvasható rajta a költő dedikációja. A szerencsétlen színésznő utolsó pillanataiban is az Anna-verseket olvasta.”
Tragikus sorsú nők a költő körül
Juhász Gyula körül többen is öngyilkosok lettek. A sors furcsa módon sok olyan emberrel hozta össze, akik szintén önkezükkel vetettek véget életüknek. Ilyen volt például a költő titkárnője, Kilényi Irma is. Az irodalomrajongó szegedi tanárnőt a költő édesanyja szívesen elfogadta volna menyének. Házasságról, de még viszonyról sem tudunk beszélni az ő esetükben. Pontosan csak ők tudhatták, mi van köztük. A Juhász Gyula-hagyatékot megőrző és emlékét ápoló Irma nem ment férjhez, s a rá nehezedő lelki terhek miatt öngyilkos lett.
Szerző: R. Szabó Zsuzsa
Juhász Gyula volt József Attila felfedezője, felkarolója. Ebben a cikkünkben a szintén tragikus sorsú József Attila életéről és szerelmeiről olvashatsz:
Cikkeink hasonló témában:
Híres írónk, aki hűtlenséget hazudott feleségének, hogy később újra elvehesse
Irodalmi botrányhősök-Kosztolányi Dezső és Csáth Géza függőségei
