Mikszáth Kálmán különös házassága(i)
Az egyik legolvasottabb 19. századi magyar író Mikszáth Kálmán, akinek a szerelmi élete romantikus regénybe illő. A nagy mesélő, a gazdag fantáziájú író sokféle emberi viszonyt ábrázolt műveiben. De ahogyan az sokszor bebizonyosodik, az élet írja a legfurcsább történeteket. Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona házasságainak forgatókönyvét is az élet írta.
Történetük azt bizonyítja, hogy a házasság néha igen nagy próbatételekkel jár, de a szerelem ereje győzedelmeskedhet a legkomolyabb kihívások felett is.
Mesék közt felnőni
Mikszáth Kálmán, vagy ahogyan gyakran nevezik őt a „nagy palóc” 1847. január 16-án született a Nógrád megyei Szklabonyán. Szülőföldjének sajátos színei, tájai, karakterei visszaköszönnek műveiben. A palóc nép babonái, a misztériumokban való hite bizony örök témái voltak a nagy mesélőnek. Mivel beteges gyermek volt, álmatlanságtól is szenvedett, az édesapja az ágya mellé kérte a falu nagy mesélőit, akik mindenféle kísérteties és tündértörténetekkel repítették a képzelet birodalmába a gyermek Mikszáthot.
A Galandáné asszonyomban így ír Mikszáth a gyermekkor mesés és mesélős éveiről:
„A palóc nép babonás, szereti a misztériumokat, hisz az ördögben és a rémlátásokban. Egy sötét holló röpül fölötte: a végzet. Szárnya suhogását találgatja. Titkos, homályos köd veszi körül, s hova el nem lát a szem, benépesíti a helyeket árnyékkal, borzalmas, csodálatos dolgokkal. Fantasztikus népmesék elhullatott morzsáit összegyúrja, s azok hitté keményednek a lelkében.”
Ilyen közegből érkezve lesz Mikszáth Kálmán a Tót atyafiak, A jó palócok, a Szent Péter esernyője, A fekete város, a Beszterce ostroma halhatatlan szerzője. És sorolhatnánk még a remekműveit.
Nem mindennapi leánykérés
Mikszáth a tanulmányai befejezésével (jogot tanult) 1871 elején Balassagyarmaton Mauks Mátyás főszolgabíró mellett esküdtként helyezkedett el. A Mauks-házban ismerkedett meg főnöke idősebb lányával, Ilonával. A kedélyes Mikszáth és a humorára vevő Ilona barátsága fokozatos szerelemmé mélyült. Mikszáth humoráról árulkodik az a tény is, hogy az akták közé csempészve akarta Mauks Mátyással aláíratni a papírost, amin ez állt:
„Alulírott kötelezem magam, hogy lányom Mikszáth urat szeresse és egy esztendőn belül hozzáadom.”
A fiatalok leveleztek is. A „Kedves Nagysád” és a „Drága Ilona” megszólításokkal induló levelekből is árad a játékosság, a humor. Nagyon egymásra rezdült ez a két lélek, így ahogy a dolog kezdett komolyabbra fordulni köztük, egyre nagyobb akadálynak tűnt a lány apja. Mauks Mátyás nem akarta a fiatal, vagyontalan Mikszáth mellett tudni a lányát. De ahogyan az a hősszerelmes íróknál, költőknél, regényhősöknél, drámai főhősöknél lenni szokott, megtörtént a leányszöktetés. 1873 nyarán a fiatalok Pestre szöktek és titokban megesküdtek.
A szenvedély és a szeretet megvolt köztük, ám Mikszáth valóban nem rendelkezett olyan biztos anyagi háttérrel, hogy a kívánt színvonalon élhessenek. 1874-ben egy tragédia is beárnyékolta a boldogságukat, háromnapos gyermekük meghalt.
Mikszáth kétszer vette el ugyanazt a nőt
Ilona a szörnyű esemény után hazaköltözött lábadozni a szüleihez. Mikszáth ekkor kérte tőle, hogy váljanak el, mert nem tudja megadni hitvesének azt, amit szeretne, nyomornak pedig nem szeretné kitenni őt. Ilona nem akart válni, kitartott párja mellett, az író azonban drasztikus lépésre szánta el magát, hűtlenséget hazudott feleségének. Ez már válóoknak bizonyult.
Mikszáth számára az írói elismerést a Tót atyafiak és A jó palócok hozta meg. A két kötet miatt országszerte ismertté vált. Végre újra megkörnyékezhette a szeretett nőt, most már abban a hitben, hogy el tudja méltó módon tartani.
„hogyha még nem ment férjhez, én most még egyszer feleségül kérem Magát.”
Évekkel az elválás után jött az újabb levél Ilonának, immár egy ismert és elismert írótól.
A szerelmes író levele Mauks Ilonához
Kedves Ilonka!
Mikor ezelőtt sok évvel elváltunk, rugó indok az volt, hogy anyagilag ziláltan állottam, s nem tudtam, hol fogok megállani a lejtőn. Jólesett – habár mindennél jobban szerettem – ha sorsa elszakad az enyémtől.
De föltettem magamban már akkor, hogyha valaha vinni tudom valamire, s ha lehetséges lesz még, hibámat jóvá fogom tenni.
Az Isten meghagyta élni, hogy egykori fényes álmaimat, amelyeket fiatalkorban együtt szőttünk, megvalósítva lássam!
Kiköszörültem minden csorbát, nevemet magasztalólag említi az ország és a külföld, szeretet vesz körül, ahová lépek, s jövedelmem több, mint amennyiről valaha ábrándozhattam.
Valószínű, hogy már elkéstem önnel szemben, a sors sokáig halogatta, míg ön elé léphetek soraimmal, sohasem hallottam maga felől, így azt sem tudom, nem ment-e férjhez már, vagy nem készül-e férjhez menni?…
De mert bizonyosat nem tudok, tartozom önnek azzal a regarddal, hogyha még nem ment férjhez, én most még egyszer feleségül kérem Magát.
Szerezzen magának alapos meggyőződést mindenben, beszéljen Szontagh Pállal, s értesítsen.
Ön megosztotta rossz sorsomat, a legrosszabbat magam szenvedtem át, a jobb sorsomat szívesen megosztanám magával…
Ha pedig már elkéstem volna, ha ön már férjhez ment azóta, csak örülök rajta, ha boldog, ha pedig bármely okból nem teszi le többé sorsát annak a kezébe, aki már egyszer olyan rosszul bánt azzal, önhibáján kívül, én ez ellen sem zúgolódom.
Mert nem a szerelem beszél többé belőlem (bár meglehet, ha látnám, lángra lobbanna), hanem a becsület… Azért hát arra kérem, Ilonka, ne határozzon ebben a dologban könnyelműen, maga nem olvas újságokat, s nem ismeri a viszonyokat, szerezzen hát előbb magának alapos tudomást azon fényes és előkelő helyről, mely magára vár a magyar társadalomban.
Nem akarom ezzel rábeszélni, mert hisz magának volt bátorsága hozzámenni a „semmihez” is, bizonyára kell, hogy bátorsága legyen visszautasítani engem, még ha miniszter volnék is. Hanem a szívét, a hajlamát kérdezze meg, s akkor határozzon, s ha igenlő a válasza, írja meg nekem lehetőleg egy hónap leforgása alatt.
Egyebekben maradtam minden körülmények között tisztelője.
Mikszáth Kálmán
Budapest, február 16-án 1882.
Majdnem 30 közös év következett ezután
Ilona egyből ugyan nem mondott igent, de sejtelmesen jelezte, hogy szívesen látná újra az írót. 1882 szilveszterén ismét házasságot kötöttek. Családot is alapítottak. Botránymentes életükről játékos becézgetésű levelezésük is tanúskodik.
A híres anekdotázó írónk legnagyobb regényei pedig még csak az újbóli menyegző után születnek. Többek közt a Különös házasság is…
Mikszáth 1910-ben halt meg, de még megélhette azt is, hogy a pesti Vigadóban nagy pompával megünnepelték írói pályájának 40. évfordulóját.
Az özvegyen maradt Ilona a férje halála után Horpácson írta meg visszaemlékezéseit.
Szerző: R. Szabó Zsuzsa
Hasonló témában ezeket a cikkeinket is Neked ajánljuk:
Irodalmi botrányhősök-Kosztolányi Dezső és Csáth Géza függőségei
