Megrendítő tények József Attiláról

-

Az egyik legtragikusabb sorsú magyar költőnk, József Attila 1937. december 3-án halt meg egy tehervonat kerekei közt Balatonszárszón. Rá emlékezünk, felvillantva pár megdöbbentő epizódot és tényt életének utolsó időszakáról.

Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam.”

-írja József Attila Curriculum vitae című művében. És valóban, az árvaság, az apahiány, és a Mama elvesztése olyan életélményei voltak az egyébként is gyenge idegrendszerű, nyomortól is megtépázott lelkű költőnek, amelyek meghatározták műveinek témáit, és a sorsát is.

József Attila 1919-ben édesanyjával és egyik nővérével

Elhagyatottság és szeretetvágy

A Reménytelenül című versének megrendítő sorait olvasva szinte mi is érezzük a végtelen elhagyatottságot:

„A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog”

Így vacogott az ő szíve 32 éven át, pedig szeretet is körbeölelte, például nővérei, Jolán és Etus életének utolsó időszakában is mellette voltak. Ám, ahogyan az már a 20 éves korában írt Tiszta szívvel című művéből is kiderül, ő inkább negatív leltárokat készített az életéről, a hiányt tette meg lírájának legfőbb tárgyává.

„Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.”

József Attila lelkébe az első gyógyíthatatlan sebeket a keserves gyerekkora marta bele, az éhezés, a nélkülözés, a nevelőszülőknél átélt megaláztatások. (Például nem a nevén szólították, Pistának nevezték)

A Mama halálával pedig elvesztette a legbiztosabbnak vélt támpontját. Egy életen át minden nőben az anyai gondoskodást kereste, az etetés, a dédelgetés állandóan visszatérő motívumok nála a szerelmes verseiben is.

Gyömrői Editet, a pszichológusát így kérleli Gyermekké tettél című versében 1936-ban, a halála előtti évben:

„Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom.
Ostoba vagyok – foglalkozz velem.”

Gyömrői Edit

A gyermeki énje folyton az elmaradt, vagy csak kevésszer megkapott anyai szeretetet követeli a nőktől. Vágó Márta, a költő egykori nagy szerelme nem véletlenül fogalmazott ilyen erős szavakkal a szakítólevelében: „…nem adoptálhatlak, pedig, akármennyire is haragszol mindig érte, ez volna az egyetlen megoldás.”  

Egy merész és ijesztő féltékenységi roham

Térjünk vissza egy kicsit Gyömrői Edithez és a pszichoanalízishez. József Attila feltárta legbelsőbb énjét az üléseken, s összemosta a szerelmet a kezelésekkel. Beteges ragaszkodással követelt viszontszerelmet Gyömrői Edittől. Úgy érezte, hogy kitárulkozott, de nem kap viszonzást, a nő pedig a gyógyeszközt, azaz a testét és lelkét vonta meg tőle. Gyömrői Edit már jegyben járt vőlegényével, mikor a költő konyhakéssel a kabátja alatt napokon keresztül leste őt.

Aztán egy bokszerrel támadt a pszichológusnő vőlegényére, miközben azt kiabálta, hogy leszámolni jött velük. Egyszerre volt megrendítő és ijesztő ennek a tehetséges költőnek a kirohanása. A vőlegény tisztelte annyira József Attilát, hogy nem alázta meg, csak leszerelte. Aztán a remegő költő zokogni kezdett.

Később egy másik kezelőjébe, Kozmutza Flórába is beleszeretett, akit a Flóra-versekben tett halhatatlanná, és aki a költő halála után József Attila utolsó hónapjairól címmel jelentetett meg írást. (Kozmutza Flóra Illyés Gyula felesége lett)

Végső leltár, létösszegzés

A pszichológiai kezelések József Attilánál nem a gyógyulást segítették, sokkal inkább a régi sérelmek, fájdalmak elmélyítését eredményezték, mi több, még a Mama iránt érzett szeretetét is megkérdőjelezte a sajgó szívű, érzékeny költő. A szabad asszociációk freudi módszerét követve egy vaskos füzetet írt tele önmagáról Szabad ötletek jegyzéke két ülésen címmel. Ebben olvasható ez a meglehetősen megdöbbentő gondolat is: „…talán csak azért szerettem a mamát, mert ennem adott, volt hova hazamennem..”

Érezhető, hogy bizony már minden kezd végleg összeomlani benne.

Utolsó verseiben már valóban a végső leltárt készítette. A Tudod, hogy nincs bocsánat versében a a férfit, a férfiként való létezést kéri számon magán. A legutolsó vershármasa: Karóval jöttél…, Talán eltűnök hirtelen…, Íme, hát megleltem hazámat…

Számot vetett az életével, azzal, hogy mindig forgószélben próbált állni a helyén, hogy üres szívéhez töltött fegyvert kéne fogni. Az én olvasatomban nem kérdés, hogy egy tervezett öngyilkosságról van szó.

Egy fájdalmas önvallomás végén, az utolsó versének utolsó sorai is alátámasztják ezt:

„Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.”

Ahogy egy tanítványom fogalmazott egy dolgozatban: József Attila öngyilkosságra ítélte magát.

József Attila 1937. december 3-án dobta el magától az életet.

December 2-án a Szép Szó folyóirat írói közössége meglátogatta a költőt Balatonszárszón, jókedvben, bizakodva, terveket kovácsolva távoztak tőle. Nem csoda, hogy másnap megrendülve olvasták a tragikus hírt az újságokban, hogy barátjuk vonat alá vetette magát.

József Attila emlékműve Balatonszárszón
József Attila emlékmű Balatonszárszón

Megannyi más részletet is felvillanthattam volna az életéből, de talán ezek is mind mélyen megérintik a költészetre, és mások sorsára fogékony ember lelkét.

Sok találgatás, legenda köthető a vacogó szívű költő halálához, de végigolvasva verseit, megismerve sorsát, az öngyilkosság kódolva volt ennek az életútnak a lezárására.

Nem elhanyagolható részlet a sem, hogy Borbála névnap, azaz a Mama névnapja december 4-én van…

R. Szabó Zsuzsa

Ha hasonló témában olvasnál, ezt a cikkünket is Neked ajánljuk:

Irodalmi botrányhősök-Kosztolányi Dezső és Csáth Géza függőségei

KIADVÁNYAINK

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!