Túróczi Réka tizenöt évvel ezelőtt kezdett el futni, és azóta nem vette le a futócipőt. Teljesítményével több ezer embert inspirál, saját blogján és egyesületén keresztül pedig másokat sarkall jobbnál-jobb teljesítményre.
A futás szabadságot, örömet, önbizalmat és sikerélményt ad. Bárhol és bármikor futhatsz, csodálatos tájakat és embereket ismerhetsz meg, miközben fejlődsz és egyre jobb leszel. Szép lassan az életed részévé válik, és rájössz, hogy futás nélkül nem lehet élni.
– Hogyan kezdődött a kapcsolatod a futással? Gyerekkorodban sportoltál?
– Gyerekkoromban is sportoltam, de akkor még a futás nem volt sehol. 2007-ben kezdtem el futni, amikor az első gyermekem egyéves lett. Ekkoriban költöztünk Hűvösvölgybe, szerettem volna felfedezni a környéket és a testemet is karbantartani. Nagyon jó volt kimozdulni, kisgyerek mellett hatalmas szabadságot adott, hogy nem kellett autóba ülni, nem kellett edzőterembe menni, nem kellett semmihez igazodni, csak futottam ajtótól-ajtóig. Eleinte a Nagyréten egy 800 méteres körön félórát edzettem, aztán egyre messzebb merészkedtem. Élveztem a levegőt és nagyon könnyedén futottam.
Aztán egyre több emberrel ismerkedtem meg, akik hívtak, hogy menjek velük futóversenyre. Nagyon sokat tud dobni az emberen, ha közösségbe kerül: lát más embereket is, kap egy célt, új motivációt. A versenyzés egy nagyon nagy cél és lehetőség, mert az ember már nem céltalanul fut, hanem van egy táv vagy egy időeredmény, amit teljesíteni szeretne. Ez hónapokra motiváltan tudja tartani. 2012-ben kezdtem el edzésekre járni a III. kerületi Élményfutárok csapatához, itt ismertem meg a résztávozást, ami akkor egy teljesen új típusú edzés volt, és hatalmas löketet adott nekem. Aztán jöttek a sikerek… és az ember szereti azt, amiben jó, és amit szeret, abban jó.
– És most már évek óta viszont te motiválsz és edzel másokat.
– Az „irunmom” létrejöttével megint egy új szerepet kapott a futás, és szuper volt, hogy már én is motiválhatok másokat. Eleinte virtuálisan a blogomon keresztül, majd sorban jöttek a felkérések, és a végén megalapítottuk a saját egyesületünket. Azóta pedig már nem csak virtuálisan motiválunk, hanem a saját futóklubunk, az IRUNMORE SE keretein belül a pálya széléről is próbáljuk segíteni a futóinkat a fejlődésben.
– A futás mindenkinek megváltoztatja az életét. Neked mit adott?
– A futás hatalmas szabadságot ad. Én egy olyan futó vagyok, aki bárhol fut, nem csak a megszokott helyemen. Szeretek kihasználni minden egyes percet, nyáron sokszor futva közlekedek és simán átfutok Budáról Pestre – inkább, mint hogy kocsiba üljek. Mindig nálam van a futócipőm, így bármikor tudok futni: amikor a gyerekeket várom, miközben edzenek, ha lemondanak egy programot, vagy ha csak úgy megüresedik egy óra. Ilyenkor mindig a futás az első gondolatom. Ráadásul futás közben kint vagyok a szabadban, és ez is hatalmas előny.
– Hatalmas család a tiétek, összesen hat gyermeketek van. Hogyan nevelitek őket a sportra?
– A nagyfiamat soha nem kellett ösztönözni, saját maga találta meg a kosárlabdát. A lányomnak a hiúság miatt vált élete részévé a sport. Huba fiam viszont abszolút anti sport típus, nála elég nagy ráhatás kellett, mert magától biztos, hogy nem sportolna. A síelés egy közös családi sport, míg az úszás kötelező, azt mindenkinek jól kell csinálnia. Már csak azért is, mert az a legjobb sport a rehabilitációra. A párom gyermekei szerencsére nagyon mozgékonyak és a koruknál fogva még a nyitottság állapotában vannak. Ők azt sportolják, amit tőlünk vagy a barátaiktól látnak. Kíváncsian várom, hogy kiskamasz korukban melyiknél állapodnak majd meg. Ami biztos, hogy egy rendszeres edzés mindegyik gyereknél kötelező. Sport nélkül nem lehet élni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
– Hogyan tudod őket motiválni, ha nincs kedvük elmenni edzésre?
– Őszintén szólva, ebben elég szigorú vagyok. A párom megértőbb, ezért félévente mindenkinek kétszer van lehetősége kihagyni az edzést. De ha nincs betegség, akkor a „nincs kedvemnek” nem engedek, mert magamnak se engedek, és én se hagyok ki egyetlen edzést sem. Ebből indulok ki, és ezt várom el a gyerekeimtől is. Ebben nem vagyok túl jó fej. Próbálom megértetni velük az, hogy sportolunk nem egy választható kérdés, hanem a napi rutin része, és ahogy iskolánál sincs olyan, hogy ha nincs kedvem, akkor nem megyek, úgy a sportolásnál sem.
– Elő szokott fordulni olyan, hogy nincs kedved futni? Magadat hogyan tudod ilyenkor motiválni?
– Nagyon motivál a hiúságom és persze hiteltelen se akarok lenni, de a legnagyobb motiváció az, hogy nálam ez egy szokás. Egyfajta függés, ami kényszerállapotot idéz elő. Ha nincs is kedvem, a kényszer akkor is nagyobb bennem. Ha valami miatt nem tudok elmenni edzésre, akkor a kihagyással járó kielégületlenség érzés sokkal rosszabb, mint a „nincs kedvem” érzés. Ha kimarad egy edzés, ahhoz mindig egy rossz érzés társul, és ezt ilyenkor mindig átfuttatom az agyamon. Amikor fáradt az ember abban a pillanatban nehezen tudja elhinni, hogy a futás majd feltölti. De a végén jó érzést hoz. Persze amikor az ember már nem „csak” örömfut, hanem tudatosan edz, akkor sok edzés tényleg nagyon fárasztó tud lenni és sok energiát emészt fel, de a végén ott is megjön a jó érzés. Most is pont egy ilyen maratonra felkészülés nehéz időszakában vagyok.
– Hogyan tudsz munka és hat gyerek mellett időt szánni magadra?
– Valahogy mindig megoldom. Általában multifunkcionális vagyok, és próbálok nagyon összevontan létezni, ami egyébként fárasztó, de legalább működik. A lazítás már egy egészen más kategória és az inkább akkor van, amikor kettesben elmegyünk a párommal valahová, mert otthon hat gyerek mellett nem lehet lazítani. Ezért havonta egyszer egy-két napra mindig megpróbálunk elmenni, mert úgy tudunk csak magunkkal foglalkozni. De egyébként engem a kemény edzések is kikapcsolnak. Amikor komfortzónán kívül edzek, nem tudok a tájjal, munkával vagy mindennapi problémákkal foglalkozni, egyszerűen kikapcsol az agyam, és ez nagyon pihentető tud lenni.
– Szerinted miben változtál meg amióta elkezdtél futni?
– Rengeteg dologban. Sokkal szabadabban élek. Nem is tudnám már a korábbi életemet élni, amikor felkeltem, elmentem dolgozni, hazajöttem, gyerekek, alvás. Ezt a rutint már nem tudnám újra felvenni. A futás kitartást, öntudatot, önbecsülést, önbizalmat és alázatot adott. A sport nagyon tiszta dolog, itt nincs kamu, nem lehet többet mutatni annál, mint ami vagy. Azt tudod, amit edzel.
Március 5-én itt találkozhatsz Túróczi Rékával…
Itt pedig további érdekes olvasnivalót találsz:
