Robert Capát a történelem legnagyobb háborús fotósának tarják, aki önként vállalta a veszélyt.
„Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”
Ez volt Capa irányelve, mondása, ha úgy tetszik, aki tényleg megérdemli a „valaha élt legnagyobb háborús fotós” címet, hiszen önként vállalta, hogy öt háborút is végigfotóz, nem féltve a testi épségét. Szenvedélyesen szerette és végezte a fotózást, ami a képein is meglátszik. Hihetetlen bátorságról tett tanúbizonyosságot, hiszen a legérzelmesebb, legintimebb, legközelibb képeket készítette a katonákról és a háborúról. Árnyékként követte a katonákat, mintha csak a bajtársuk lenne, és a legpokolibb helyzeteket is átélte velük. Képei elhozták halált, a szenvedést, és olykor a könnyeket, a pillanatnyi örömöket is a harctérről, és Capa lelkének egy darabját is, aki minden képében jelen volt. Nem fizikailag, sokkal inkább a szellemének lenyomata található meg a fotóin, amelyek mellett képtelenség közömbösen elmenni.
De mit tudhatunk a világhírű kalandorról, aki úgy élt, mintha nem lenne holnap?
El kellett menekülnie Magyarországról
Robert Capa – Friedmann Endre Ernő néven – 1913. október 22-én született Júlia (született Berkovits) és Friedmann Dezső zsidó családjában Budapesten. Állítólag 18 évesen kommunista szimpátiával vádolták meg, és kénytelen volt elmenekülni Magyarországról. Előbb Bécsbe, Prágába, majd Berlinbe költözött, ahol beiratkozott a Berlini Egyetemre, és részmunkaidőben dolgozott sötétkamra-asszisztensként, majd a német Dephot fotóügynökség munkatársa lett. Capa első közzétett fényképe Leon Trockijról készült, amint beszédet mond Koppenhágában „Az orosz forradalom jelentéséről” 1932-ben. A kép elkészítésének nehézségét elsősorban azt jelentette: tilos volt fotózni a koppenhágai szocialista kongresszuson, ahol a kép készült.
Ebben az időszakban került hatalomra a náci párt, aminek következtében a zsidó Capa úgy döntött, elhagyja Németországot és Párizsba költözik.
Kollégájával és szerelmével kezdett együtt dolgozni
Berlint elhagyva, Párizsban ismerkedett meg Gerta Pohorylle-lel, egy német-zsidó fotóssal, aki ugyanazon okok miatt költözött Párizsba. Akkoriban még André Friedman néven kezdte el tanítani a nőt fotózásra, majd úgy döntöttek, hogy Capa néven dolgoznak együtt. Később viszont elkülönítették álneveiket, és önállóan publikálták munkájukat. Capa és Taro a szakmai kapcsolatuk mellett romantikus viszonyt is ápoltak, és Capa állítólag el is jegyezte őt.
Miért pont Robert Capa?
A Múltkor szerint gyerekkorától kezdve kedvelte a veszélyeket, így ragadt rá a „cápa” becenév. Ugyanakkor olyan nevet szeretett volna választani, ami amerikai hangzású, és több nyelven is kiejthető, mert abban bízott: így majd több munkát kap.
Öt háborút dokumentált
1936 és 1939 között Capa Spanyolországban dolgozott, és a spanyol polgárháborút fotózta Gerda Taróval, aki meghalt, amikor a gépjármű, amelyen utazott, nekiütközött egy tanknak. Capát teljesen összetörte a szerelme halála, sosem heverte ki.
Ebben a háborúban készítette Capa A milicista halála c. fotót, amely bejárta a világot, és meghozta neki a világhírnevet. Igaz, a képet később többen „beállítottnak” bélyegezték, és ezzel kapcsolatban a mai napig nem tudni az igazságot.
Ezután a második kínai-japán háborút fotózta, majd következett a második világháború, aminek kezdetén Capa New Yorkban tartózkodott, és Párizsból költözött oda, hogy munkát keressen, és megmeneküljön a náci üldözés elől. Pályafutása során számos alkalommal tette kockára az életét. A legdrámaibb az volt, hogy egyedüli civil fotósként landolt Omaha Beachen a D-Day-n, 1944. június 6-án.
Ezenfelül dokumentálta a második világháború lefolyását Londonban, Észak-Afrikában, Olaszországban és Párizs felszabadítását. Amikor pedig épp letette a fényképezőt, olyanokkal partizott együtt, Ernest Hemingway, Irwin Shaw, John Steinbeck és John Huston rendező.
Később sem maradt tétlen, hiszen megörökítette az 1948-as arab–izraeli háborút és az első indokínai háborút 1954-ben.
A fotózás volt a szerelme, de akadtak mások is az életében
1943 februárjában Capa találkozott Elaine Justinnal, akivel egymásba szerettek – holott John Justin színész felesége volt -, és a kapcsolat a háború végéig tartott. Capa ideje nagy részét az élvonalban töltötte. Természetesen őt is megemlíti a 2006-ban kiadott Kissé elmosódva című háborús emlékiratában. 1945-ben Elaine Justin szakított Capával, és később hozzáment Chuck Romine-hoz.
Néhány hónappal később Capa Ingrid Bergman színésznővel járt, aki Európában turnézott, hogy amerikai katonákat szórakoztasson. 1945 decemberében Capa követte őt Hollywoodba. A kapcsolat 1946 nyarán ért véget, amikor a fotós Törökországba utazott.
Megalapította a Magnum fotóügynökséget
1947-ben Dwight D. Eisenhower amerikai tábornok a második világháborút képekben rögzítő munkájáért Szabadságéremmel tüntette ki. Ugyanebben az évben megalapította a Magnum fotóügynökséget Párizsban, Henri Cartier-Bressonnal, William Vandiverttel, David Seymourral és George Rodgerrel. A szervezet volt az első szövetkezeti ügynökség világszerte szabadúszó fotósok számára. A cél az volt, hogy anyagilag és erkölcsileg is függetlenítsék magukat.
Az életvitele okozta halálát
Veszélyesen élt, és úgy is halt meg. Valahol borítékolva is volt, hogy nem éppen ágyban, párnák között fog meghalni. 1954. május 25-én – az indokínai háborúban – indult felderítő útra a laoszi határvidéken. Minden figyelmeztetés ellenére taposóaknákkal teli területen lépkedett a tökéletes képért, és rá is lépett egyre, ami azonnal felrobbant. Nyomban életét vesztette a 40 éves fotós.
Halálsorozat és Marilyn Monroe: a pop-art királyának csodálatos felemelkedése
Érzékiség és rajongásig szeretett nők – Rubens festői világa
