Minden házasságnak megvannak a maga titkai és minden megismerkedési történetnek megvannak a maga érdekességei. Tanner Ilona és Babits Mihály kapcsolatában is sok érdekes részlet van.
A Nyugat folyóirat legnagyobb koponyájának a felesége, Tanner Ilona Török Sophie néven publikált. Sosem tudott kilépni férje árnyékából. Az ő sorsát idézzük meg.
Tanner Ilona, azaz Török Sophie 1895. december 10-én született és 1955 január 28-án halt meg. Babits Mihály feleségeként vonult be a köztudatba, noha ő maga is tehetséges költő volt. Anyanyelve a német volt, s csak később tanult meg magyarul. 17 éves kora óta írt verseket, amelyeket olyan rangos lapok közöltek, mint például a Hét. Az elszánt, ismertségre törekvő nő azonban a Nyugatban is szeretett volna publikálni. Ez a vágya sodorta végül Babits Mihály mellé.
Korábban Szabó Lőrinc menyasszonya volt
Tanner Ilonát egy abszurd véletlen vezérelte Babits Mihály közelébe, hiszen a csinos és okos nő kezdetben a filozofikus költő egyik kedves barátjával, Szabó Lőrinccel randevúzott.
Már intim kapcsolat is volt köztük, mi több, Ilona Szabó Lőrinc menyasszony volt, mikor Babits csavart egyet a maga szerelemben szenvtelennek bizonyuló módján, elmondta ugyanis barátjának, hogy tetszik neki Ilonka.
Érdekes adalék mindezekhez az is, hogy Szabó Lőrinc hívta fel Babits figyelmét a fiatal nő erotikus szabadverseire.
Egy nem mindennapi alkut kötött a két barát. Szabó Lőrinc felhívta menyasszonyát, vázolta neki a barátjával megbeszélteket, miszerint helyette Babits Mihály fogja elvenni őt feleségül. Ilona érthető módon először nem vette komolyan vőlegénye szavait, azonban Babits átvette a kagylót, és megerősítette az elmondottakat. A nő beleegyezett, s ezzel a kor egyik legnagyobb költőjének asszonya lett.
A leánykérés és az esküvő sem volt szenvedélytől túlfűtött.
Az izgalom, a heves szenvedély, az izgató kalandok elmaradtak Babitsné életéből. Szent misszióként élte meg a házasságot, tisztelte, becsülte a nagy költőfejedelmet, ápolta élete végéig, ám nem érezte úgy, hogy egy sorsszerű egymásra találás lenne kettejük kapcsolata.
Török Sophie nem a feleség szerepében, hanem alkotóként, az írás elkötelezettjének szerepében tárja fel naplóiban legmélyebb érzéseit. Török Sophie néven írt, s az volt az egyik fő célja, hogy ne férje érdemei miatt értékeljék őt.
„nem a sors hozott össze minket”
Tanner Ilonában azért mocorgott a vágy, hogy szenvedélyes viszonyokat éljen meg. Naplójában fájdalmasan őszintén így ír tisztelettel körbevett férjéről, Babitsról és magáról.
„Sejtelme se lehetett, ki vagyok, milyen vagyok. Félt a magánytól, s egy szinte kétségbeesett, gyors elhatározással megkérte az első leányt, aki útjába került, akinek az arca megtetszett, s akihez nyárspolgári tortúrák nélkül a legkényelmesebben hozzáfért, […] nem a sors hozott össze minket, hanem egy ostoba véletlen, nem érdemeim tettek Babits Mihály kedvesévé, hanem mert éppen kéznél voltam.”
Török Sophie néven pedig igyekezett a női lét örömeit, a női lélek rezdüléseit szépirodalmi stílusban megörökíteni.
Tépelődő, vívódó, hibázó nő
Ebből a néhány verssorból is kiderül, hogy mennyi meg nem élt vágy feszítette belül:
„…Ó, asszony a karosszékben!
Itt ülök tétlenül, kimaradva az Élet
gyönyörű izgalmas játékaiból.”
Tanner Ilona, azaz Török Sophie személyének és sorsának felelevenítésekor nem hagyható ki a gyerek és az anyaság témája sem. Babitsnak és Ilonának közös gyermeke nem született. Valószínűsíthetően egy minisztériumi főnökével folytatott viszony idejéből származó abortusz miatt. 1928-ban a pár örökbe fogadott egy újszülött kislányt, aki feltehetőleg Ilona öccsének és Babitsék háztartási alkalmazottjának közös gyermeke volt.
A kis Ildikót saját gyermekükként szerették, ám Ilonka szélsőséges érzelmeket élt meg anyaságában. Fojtogató szeretet és közömbösség váltogatták egymást.
A feszültség abból is adódott, hogy Ilonka szándéka volt, hogy eltitkolja a külvilág elől az örökbefogadás tényét.
Babits halála után Ildikó és Ilona kapcsolata rohamosan romlani kezd. Eltávolodtak egymástól. Rettentő szomorú tény, hogy Ilonka ki is tagadja a lányt az örökségből. Még megrázóbb az a tény, hogy Ildikó 1956-ban Angliába települt, és 55 évesen halt meg egy lakókocsiban, elmagányosodva, negyven macska társaságában…
Meg nem élt szerepek, ki nem élt vágyak
Tanner Ilonának sok, nőiséget érintő problémával meg kellett küzdenie. Nem volt szent, voltak hibái, rossz döntései.
Meghatározó volt az életében, hogy folyton azzal kellett szembesülnie, hogy nem tud kilépni férje árnyékából, mindig csak a költő feleségeként aposztrofálják, saját öndefiníciója szerint azonban Török Sophie egy önálló alkotó, lélek.
Nem csoda, hogy naplójában így fogalmaz:
„Nekem sajnos nem adatott meg valami maradandót alkotni, hiába készültem írónak, ma – mint a legnagyobb élő magyar író felesége – távolabb vagyok ettől, mint valaha.”
„…vajon feljegyzi-e nevemet az irodalomtörténet, mert jó ebédeket főzök az uramnak, s ha fáj a torka, borogatást teszek a nyakára? Munkáira alig teszek hatást, csak feleség vagyok, semmi egyéb, s az irodalom számára sokkal fontosabb nálam az a fogarasi kis cukrászleány, kihez legszebb szerelmes verseit írta.”
Török Sophie-t a Kerepesi temetőben, férje mellé helyezték örök nyugalomra. Temetésén Babits Mihály özvegyétől búcsúztak….
R. Szabó Zsuzsa
Ha hasonló témában még olvasnál, ezeket a cikkeket is nézd meg:
Híres írónk, aki hűtlenséget hazudott feleségének, hogy később újra elvehesse
Fontos tények és néhány érdekesség a Himnuszról – Kölcsey Ferenc művének nyomában