Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnuszt Csekén. A mű születésnapja a véglegesnek tekintett verzió letisztázásának az évfordulója. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én.
„Nemzeti imánk”
Középiskolában meglehetősen részletesen tanítjuk Kölcsey Himnuszát, hiszen a nemzeti identitásunk fontos része. Kölcsey azonban a mű megírásakor nem tudta, hogy nemzeti imádságunkká lesz a verse.
A 19. századot megelőző századokban Magyarországon a katolikus magyarság „néphimnusza” a „Boldogasszony Anyánk” és az „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga” kezdetű énekek voltak, a reformátusoké pedig a „Tebenned bíztunk, elejétől fogva” című zsoltárének. Népszerű volt a Rákóczi-nóta is, amit a hatóságok többször betiltottak. Kölcsey Himnuszának első számú „nemzeti imádsággá” válása csak a kiegyezés után kezdődött meg.
A címről
Kölcsey Ferenc az első publikálásakor még csupán Hymnus címmel, alcím nélkül jelentette meg versét, 1829-ben az Aurórában. Viszont a költő összegyűjtött munkáinak 1832-es kiadásában és magán az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött kéziraton is ezzel a teljesebb, s a költemény szándékát közelebbről meghatározó címmel szerepel: a Magyar nép zivataros századaiból.
Mindez a költemény megértése szempontjából fontos, Kölcsey ugyanis visszahelyezi művét a múltba, a török hódoltság korába, s belehelyezkedik egy akkori protestáns prédikátor-költő helyzetébe. A Himnusz mélyen vallásos jellegét ez a költői gesztus is érthetőbbé teszi.
Imaforma
A könyörgés az áldásért, jókedvért, bőségért, védelemért imaformát ad a versnek. A kérlelhető Isten bűneink miatt állított minket hatalmas próbatételek elé. A dicső múltat és a nemzeti nagyságot is a féltő szeretettel körbeölelő Istennek köszönhetjük a mű szerint, s az ő áldásával juthatunk csak előrébb. A versben beszélő lírai én, azaz a prédikátor-költő szerint a nép már eleget vezekelt a bűneiért.
A romantika ismertetőjegyei is megtalálhatóak a Himnuszban. Továbbá keretes szerkezetű, hogy még nagyobb hangsúlyt kapjanak a legfontosabb gondolatok.
A Himnusz megzenésítése
„Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem, és hang hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a Himnusz…”
Gárdonyi Géza: Erkel emlékkönyv
A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a Kölcsey versének megzenésítésére kiírt pályázaton az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály által fémjelzett zsűri döntésének köszönhetően.
A megzenésített Himnuszt 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban.
Az 1910-es Erkel-centenáriumra kiadott Erkel-emlékkönyvben így szerepel a vele interjút készítő fiatal Gárdonyi Géza anekdotikus lejegyzése az idős Erkel visszaemlékezéséről:
„Csend van. Ülök és gondolkodok: hát hogy is kellene ezt a Himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem, és hang hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a Himnusz…”
forrás: kolcsey.org
1916. december 30-án IV. Károly magyar király nem az osztrák, hanem a magyar Himnusz hangjaira vonult be a Mátyás-templomba.
A hivatalos nemzeti himnusszá válását csak a magyar alkotmány 1989-es módosítása hozta meg.
Meg kell említeni azt is, hogy a ma énekelt Himnusz már nem teljesen azonos az eredeti verzióval, Erkel ugyanis sokkal gyorsabb tempójú zenét komponált.
Pesszimista hangulatban
A Himnusszal egy évben egy keserű humorú, ironikus hangú verset is írt Kölcsey.
Szintén ebben az évben, azaz 1823-ban írta meg a költő Vanitatum vanitas című keserű szatíráját, ami világnézeti válságát is tükrözi. A Hiúságok hiúsága vagy Hiábavalóságok hiábavalósága jelentéssel bíró bibliai idézet a Prédikátorok könyvében szereplő versszöveg parafrázisa. (Erkel jeligéje is ebből a versből való idézet)
A cinikus hangvételű, szúrós megjegyzések a nagy történelmi események, a hit, a szenvedés értelmetlenségét hangsúlyozzák.
Érdekes, hogy a Himnusz költője leírt ilyen sorokat is ebben a művében:
„Mi az élet tűzfolyása?
Hulló szikra melege.
A szenvedelmek zúgása?
Lepkeszárny fergetege.”
„Holdvilág csak boldogságunk;
Füst a balsors, mely elszáll;
Gyertyaláng egész világunk;
Egy fúvallat a halál.”
A diákjaim azért szokták kedvelni ezt a művet, mert a játékos gúny mélyen elgondolkodtató, de nem didaktikus.
A Himnusz képregényben
A művet és annak mondanivalóját néha tényleg nehéz a fiatalsághoz közel hozni. Egy kreatív kezdeményezés során képregény is készült a műből az eredeti kézirat szövegezése alapján.
A képregényt itt tudod megnézni:
https://eletbenmaradnanak.hu/comics/kolcsey-ferenc
Szerző: R. Szabó Zsuzsa
Cikkeink hasonló témában
Híres írónk, aki hűtlenséget hazudott feleségének, hogy később újra elvehesse
