Tetszik vagy sem, az emberek nagy többsége online ismerkedik, mert ez az a felület, ahol nemtől, kortól, foglalkozástól vagy épp lakóhelytől függetlenül bárki megtalálhatja a párját. Aki valaha regisztrált már társkereső portálra, vagy csak körbenézett a profilok között, sok érdekes adatlappal találkozhatott. Mielőtt megtaláltam a jelenlegi páromat, én is számtalan bemutatkozást olvastam, és rájöttem, hogy mennyire kevesen vannak azok, akik képesek megfogalmazni, kik is ők valójában és kit keresnek.
Ha megszólítanánk bárkit az utcán, hogy mutatkozzon be, mondjon magáról három mondatot, a legtöbben – még akkor is, ha amúgy nyitottak a kérdésre – azonnal zavarba jönnek, hogy hát nem is tudják, mit mondjanak. Ez arra enged következtetni, hogy az emberek többsége nem igazán tudja meghatározni saját magát. Ha azonban nem vagyok tisztában saját magammal, hogyan is tudnám magam csúnya szóval kifejezve „eladni” magam? Hogyan tudnám meggyőzni azt az embert, aki potenciális párom lehetne, hogy hahó, én vagyok a te embered, én kellek neked?
Selfbranding – avagy ki is vagyok én
Amikor regisztrálunk egy online társkereső oldalra, be kell tartanunk az írott és íratlan szabályokat. Az egyik ilyen íratlan szabály, hogy valós információkat közöljünk magunkról. Pár mondatban mutatkozzunk be és írjuk körül, kit keresünk magunknak párnak. És akkor itt jön a feketeleves. Mit is írjunk magunkról?
A profilokat böngészve nem egyszer fut bele az ember abba, amikor valaki annyit közöl magáról: „Ismerj meg.” Nevezhetnénk akár az „üres kirakat” effektusnak. Gondoljunk csak bele, ha egy bolt kirakata üres, ugyan miért térne be az ember oda vásárolni? Ha nincs meg az alapvető információ, ami felkeltené a figyelmünket, miért is vennénk a fáradtságot arra, hogy megismerjük az illetőt? Aki minimális szinten sem tud vagy akar informálni minket önmagáról, az vagy nem veszi komolyan a társkeresést, vagy lusta, vagy önismereti hiánya, netalántán takargatni valója van.
De térjünk is vissza a bemutatkozáshoz. Mondjuk, hogy szeretek kirándulni. Vagy hogy odavagyok a kocsikért? Lássuk be, ez így önmagában nem igazán megkapó. Ezért fontos, hogy leszögeznünk, hogy mi az, ami leginkább jellemez minket. Ha rajongója vagyunk a távol-keleti kultúrának, de mondjuk érdekel még ezen felül a spanyol vagy a francia is, akkor úgy érdemes megfogalmaznunk, hogy minél szélesebb kört el tudjunk vele érni. Hiszen mennyivel jobban hangzik az, ha azt írjuk: „Érdeklődő és nyitott vagyok a különböző nemzetek és kultúrák iránt.” A szeretem a focit vagy a sportot is meg lehet egészen kreatívan fogalmazni, hogy azoknak a hölgyeknek az érdeklődését is felkeltsük férfiként, akiket amúgy egyáltalán nem vonz ez téma, ám elképzelhető, hogy mégis van közös nevező. Pl. „Fiatal koromban magam is aktívan fociztam, mert közösséget kovácsolt a barátaimmal, ezért a mai napig szívesen követem figyelemmel a különböző meccseket.” Ezen kívül nagyobb eséllyel érhetünk célt, ha némi humorral fűszerezzük a bemutatkozásunkat.
Fő az őszinteség
Véleményem szerint az emberek még mindig jobban értékelik az őszinteséget, mint a feltűnősködést. Ki kell tűnni a tömegből, hogy észrevegyenek, de ez ne az extrémitásban jelenjen meg, vagy a túlzott feltünéskedésben, hanem az őszinteségben. Nem baj, ha elváltál, attól még ugyanúgy érdemes vagy arra, hogy ismét társra találj. Ha válófélben vagy és szégyelled, akkor ne tüntesd fel, de az első levélváltáskor érdemes felhívnod rá a másik figyelmét. Az sem baj, ha most nem akarsz komoly kapcsolatot, csak épp csajozni/pasizni szeretnél. De ne árulj zsákbamacskát. Van, hogy az igények nem egyeznek, de ettől még nem feltétlen rossz ember a másik. Csak az élethelyzete más, mint a tiéd. És ezt már az elején jó, ha kertelés nélkül közli veled.
Jó, de kit keresek valójában?
Erre talán nehezebb a válasz, mint a legelső kérdésre. Fiatalon az ember abban a vadromantikus elképzelésben él, hogy a párja minden igényét kielégíti, ő jelenti a mindent. Idővel aztán rájön, hogy nem, mert valahol mégis funkcionálisan működik az ember. Szuper dolog, ha az életedben a meghatározó történésekről, élményekről tudsz beszélni a pároddal. De feltétlenül mindent meg kell tudni osztani? A barátnőd válását, a szomszéd gyerekének iskolai nehézségeit? Nőgyógyászati problémákat? Kisebbségi érzésedet a srác mellett az edzőteremben, akinek jóval nagyobb a potenciája a tiédnél? Súlyfelesleg, ami miatt belecsúsztál az „aputest” kategóriába? Úgy gondolom, hogy ezek azok a témák, amikkel felesleges terhelnünk a párunkat. Beszéljük meg egy jó baráttal, barátnővel.
Rendben, de akkor most mihez is keresek társat? És egyáltalán, mi az, hogy társ? Nőtársaim valószínűleg könnyebb helyzetben vannak, hiszen a legtöbben gyereket és családot szeretnének, melyhez a megfelelő társat keresik. Fiatalon azonban ha ezt feltüntetjük a társkeresőn az adatlapunkon, a férfiak 70-80%-a biztos, hogy fejvesztve fog menekülni. És akkor álljunk meg egy percre. Nem az igényekkel van baj, hanem azzal, hogyan is kommunikáljuk ezt. Sokkal vonzóbb az a bemutatkozás, ha azt írod magadról, hogy családcentrikus vagy és jól kijössz úgy általában a gyerekekkel. Ezen finoman jelzed, hogy igen, családra vágysz, de nem tolod direktbe a másik arcába, hogy most azonnal vegyen el és ejtsen teherbe, csak mert ketyeg a biológiai órád.
Önismeret nélkül nem megy
Akár bemutatkozásról, akár a lehetséges partnerek meghatározásáról van szó, önismeret nélkül nehezen boldogul az ember. Hajlamosak vagyunk abból kiindulni, hogy hasonló a hasonlót keresi, és ehhez mindenáron ragaszkodni. De van, hogy pont a különbözőségek kellenek, hogy rálássunk saját magunkra. Azt azonban fontos megkötnünk, hogy mik azok az alapvető dolgok, amiknek passzolnia kell. Nem kell nagy dolgokra gondolni, inkább azokra, amik minket, emberré tesznek. Például a szeretet, az őszinteség és a másik tisztelete. Ezek birtokában mi is nyitottabbak és elfogadóbbak lehetünk mások felé. Senki nem tökéletes, mindenkinek vannak hibái, fel nem dolgozott traumái, de ha esélyt se adunk a másiknak, hogy mindezeken felül megmutassa, milyen pozitív értékei vannak, akkor nehéz lesz megtalálnunk a valódi társunkat. Kommunikáljunk egyenesen és őszintén, és akkor előbb-utóbb megtaláljuk a párunkat.
