Article Top Ad (AdSense)
100 éve fedezték fel az inzulint, ami gyógyíthatóvá tette az addig halálos kórnak számító cukorbetegséget. Frederick Banting kutyákkal végzett kutatásai vezették a felfedezéséhez, melyért példátlanul hamar, 1923-ban meg is kapta a Nobel-díjat.
Frederick Banting ír bevándorlók ötödik gyerekeként született 1891. november 14-én, Ontarióban. Nagykorúvá válásakor – testvéreihez hasonlóan – édesapjától 1500 dollárt, egy lovat és egy kocsit kapott. Ő azonban nem gazdaságot vásárolt és indított a kezdőtőkéből, hanem a tanulmányaira fordította. 1911-ben beiratkozott a torontói egyetemre, először teológiára, majd az orvostudományokra váltott.
Az első világháború idején jelentkezett a hadseregbe, hogy Európában harcolhasson, de gyenge látása miatt elutasították. Később mégis kijutott a frontra, mivel egyre nagyobb szükség lett katonai orvosokra, ezért gyorsított képzésben kapta meg a diplomáját. Részt vett az 1918-as cambrai-i csatában és hősiességéért kitüntetést is kapott. Itt egy szilánktól megsebesült a keze, de még így is 16 órán át látta el betegtársait.
A háború után nem találta a helyét: rezidens orvosi időszakának elvégzése után nem talált sebészi állást Torontóban, magánpraxisa sem jövedelmezett túl jól, de folytonos anyagi gondjai miatt elvállat egy félállást az egyetemen. Lelkiismeretesen készült az óráira, s az egyik ilyen alkalommal bukkant néhány kutatásra a diabétesz gyógyításával kapcsolatban. Miután a téma megragadta a figyelmét, ezután már tudatosan kezdte tanulmányozni a hasnyálmiriggyel, annak működésével és betegségeivel kapcsolatos szakirodalmat.
A népszerű legenda szerint egyszerűen megálmodta a kutatásai irányát: „ha a hasnyálmirigy vezetékeit elkötik, a hasnyálmirigy acináris szövetét pedig hat héten keresztül engedik pusztulni, kiküszöbölhető az emésztőenzimek zavaró jelenléte, és izolálni lehet a Langerhans-szigetet, valamint annak nehezen kinyerhető szekrétumát. Ez a kiválasztott anyag, megfelelően megtisztítva,képes enyhíteni a diabétesz tüneteit állatokon.” Mivel nem ez volt a szakterülete, nem is volt tudomása a korábban ebben az irányban végzett vizsgálatokról – és azok kudarcairól. Ebben az esetben ez előnynek számított, mivel neki sikerült az, ami az elődeinek nem.
Banting felkereste a fiziológia egyik leghíresebb kanadai professzorát, Dr. J. J. R. MacLeod-ot. Elméletét és kutatási terveit azonban nem sikerült meggyőzően előadni az ismert szaktekintély számára. Ráadásul Bantingnak kutatási tapasztalata sem volt. Nem volt azonban teljesen eredménytelen a látogatás, hiszen MacLeod megengedte, hogy Banting használja a laboratóriumát a nyári szünet alatt. Sőt, egyik tanítványát, dr. Charles Bestet is segítőjének kérte fel.
1921-ben Frederick Banting és Charles Best megkezdték a kísérleteiket, melynek során kutyák hasnyálmirigyét távolították el.
A nagyobb kutatási tapasztalattal rendelkező Best végezte a vér- és vizeletvizsgálatokat, a sebészeti beavatkozásokat pedig a sebészként már jelentős rutinnal rendelkező Barting hajtotta végre. A műtétek célja az volt, hogy inzulinhiányt idézzenek elő az állatoknál. Az így megemelkedett vércukorszintet pedig a hasnyálmirigyből előállított kivonatot beinjekciózva normalizálták ismét. Így igazolták, hogy a hasnyálmirigyben valóban létezik egy vegyület (az inzulin), ami a véráramba jutva képes csökkenteni a vércukorszintet.
1921-ben sikerült izolálni is az inzulint, s 1922-ben már klinikai kísérletre is sor került.
Az inzulint először egy 14 éves, cukorbetegségben szenvedő fiún, Leonard Thompson-on próbálták ki,
akinek az állapota már tíz nap után látványosan javult, hála Bantingék injekcióinak.
Az 1922-ben bemutatott első eredményeik után egy év sem telt el, és 1923-ban Nobel-díjjal ismerték el a kutatást. Banting mindössze 32 éves volt, mikor megkapta a kitüntetést. Az öröm azonban korántsem volt felhőtlen: Barting nem tartotta igazságosnak, hogy a meglehetősen hiányos kutatási feltételeket, egy lepukkant labort biztosító, mindeközben a lényegi munkában kevés részt vállaló MacLeod, mint társdíjazott aratja le a babérokat, aki már korábban is elismert szakembernek számított. Ezzel szemben a munkában valójában tevőlegesen és folyamatosan részt vevő Best pedig háttérbe szorult.
Banting az odaítélt orvosi Nobel-díj rá eső részét saját elhatározásából végül megosztotta Best-tel.
A botrány övezte az inzulin felfedezésének tényét is. Több kutató is jelezte, hogy Bantingékat megelőzve sikerült izolálniuk az inzulint, sőt, többen közvetlenül a Nobel-díj bizottsághoz fellebbeztek. Volt, aki szabadalmi kérelmet is benyújtott rá.
Banting és MacLeod, Charles Best-tel és a kutatás végső szakaszában bekapcsolódó biokémikussal, James Collip-pal együtt
jelképes egy dolláros összegért adták el az inzulin szabadalmi jogát a Torontói Egyetemnek.
Így kívánták biztosítani, hogy mindenki számára elérhető legyen az életmentő gyógyszer. Banting úgy vélte, etikátlan, ha egy orvos profitot szerez egy olyan felfedezésből, ami emberek életét mentheti meg. ezt követően hamarosan professzori kinevezést kapott, 1930-ban pedig egy új intézetet alapítottak számára.
1923 januárjában az Eli Lilly and Company megkezdte az inzulin kiskereskedelmi forgalmazását limitált mennyiségben, gyógyszertárakon keresztül. 1923 októberében receptre is felírhatóvá vált az inzulin. Az akkori becslések szerint már ebben az esztendőben is mintegy 7500 orvos kezelt 25 000 cukorbeteget az Iletinnel.
Banting mindössze 49 évesen, sikerei csúcsán hunyt el, s az inzulin tömeggyártását is megérhette még. Élete utolsó éveiben a katonai pilóták egészségügyi ellátása foglalkoztatta. A II. világháború kitörésekor az elsők között jelentkezett katonai szolgálatra. Új egyenruhája megérkezéséig az első világháborús egyenruháját viselte. 1941. február 21-én egy amerikai Lockheed Hudson felderítőgép fedélzetén Angliába indult, ám a gép röviddel a felszállás után, az újfundlandi Musgrave-öböl mellett lezuhant.
Banting a balesetet követően ellátta a pilóta sebét megmentve ezzel az életét, azonban MÁSNAPRA, MÉG A MENTŐCSAPATOK BEÉRKEZÉSE ELŐTT belehalt saját sérüléseibe.
(via házipatika.com, index.hu, 24.hu, múltkor.hu)
További cikkeink:
