Pierre-Auguste Renoir az impresszionista festészet emblematikus alakja, aki az élet boldogsággal teli pillanatait szerette volna megragadni. Nőalakjain vidám táncot járnak a nap sugarai. Képein az alakok közt izgalmas a testbeszéd, az emberi kapcsolatok finom árnyalati ezek. Renoir festői világát idézzük meg.
A Louve közelsége és a pálya eleje
Renoir 1841. február 25-én született a franciaországi Limoges-ban. Édesapja szabó volt, édesanyja pedig varrónőként dolgozott. Gyermekkorát Párizsban, a Louvre szomszédságában lévő negyedben töltötte. Már nagyon fiatalon bejárt a Louvre-ba, hogy az ottani szobrokat és festményeket tanulmányozza. 19 évesen már másolóként dolgozott a világhírű múzeumban. Emellett a megélhetésért (gyakorlásként is) legyezőket, kirakatponyvákat festett.
1862-ben beiratkozott az École des Beaux Arts esti rajz- és művészetanatómia tanfolyamára. Itt került közeli barátságba Monet-val, Sisley-vel és Bazille-al.
Kerülte a műtermi munkát, inkább a szabadban, természetes fénynél festett. Sokszor Monet társaságában a fortainebleau-i erdőben.
Impresszionista korszak
Renoir tevékeny szerepet vállalt az impresszionisták lazán definiált csoportjában akik a kezdeti kudarcok ellenére azért elérték, hogy stílusukat széles körben elismerjék és szeressék. 1876-ban több olyan képet is festett, amelyek impresszionista korszakának legjobb alkotásai közé tartoznak, pl.: Olvasó lány, Victor Choquet arcképe, A hinta, A Moulin de la Galette és a Női akt napsütésben.
Az impresszionizmus szót meghallva érthető módon sokaknak Renoir képei ugranak be, a pillanatnyi fény-árnyék hatásokat megragadó képei. Egyik legismertebb és legközkedveltebb alkotása Az evezősök reggelije, amelyet az impresszionista csoport hetedik tárlatán állított ki.
A festményt nézve szinte halljuk a zsibongást, érezzük a lágyan simogató napfényt, s ha figyelmesen nézzük a képet, megakad a szemünk azon is, hogy nincsenek találkozó tekintetek.
A párizsi valóság egyik gyöngyszeme
A Bál a Moulin de la Galette-ben (Bal au Moulin de la Galette) Renoir egyik leghíresebb festménye. A művész 1876-ban festette a képet és 1877-ben kiállította azt az impresszionisták 3. kiállításán Párizsban. A képhez a festő barátai álltak modellt: múzsák, festőtársak, minisztériumi tisztviselők, újságírók. Mint az ugyanebben az évben készített A hinta című, fentebb is bemutatott képen, fényesővel árasztja el az alakokat, melynek cseppjei mintha bepermeteznék a testeket, a tárgyakat.
Az előtérben látható alakok vonásai nagyon kifejezőek, testbeszédük is érdekes, hiszen itt sincsenek találkozó tekintetek. A háttérben az apró ecsetvonásokkal megfestett táncolók forgataga álomszerű.
A festőóriás különböző hatások miatt olykor változtatott technikáján, volt, hogy erőteljesebb kontúrokkal dolgozott (nyers korszaknak is nevezik) és olyan időszaka is, amikor elragadó színhasználattal, ellágyított kontúrokkal festett.
Az életöröm és derű festője
Veleszületett derűlátása, életöröme sohasem hagyta el, s ugyanezt az életigenlést tükrözi valamennyi festménye. Az egyik legnépszerűbb francia festő bizony megszállottan rajongott a napfényért.
„A föld az istenek paradicsoma: ezt akarom megfesteni.”
Nagyszüleim egyik szobájában a Lise esernyővel reprodukciója lógott a falon, az íróasztalnál. Édesapámé a kép. Gyermekként rajzolgatás közben sokszor megakadt a tekintetem a csipkés, sötét ernyőn, a fények játékán, a ruha esésén, a ruhát megérintő női kézfejen. Az is feltűnt, hogy ez a hölgy nem filigrán, ám a képben mégis van valami, amitől az egész jelenet mégis légiesen könnyed.
Ahogyan Apollinaire, a francia költő is megfogalmazta: „Renoir úgy fest, mintha lélegezne.”
A képen megörökített Lise Renoir egyik múzsája, szeretője volt, akinek szépsége, jelensége többször is megihlette őt. (A kép 1868-ban készült, s a Szalon zsűrije is elfogadta, noha a festő sok más alkotását ez a meghatározó párizsi kiállítás elutasított.)
A nők bűvöletében
Egy ízben a festő a fiatal lányokat „Isten legjobb alkotásainak” nevezte. A nők varázserővel hatottak rá. Rengeteg pózban le is festette őket: tánc, álmodozás, zongorázás, fürdés közben, gyerekkel a karjukon, macskával az ölükben, zongoránál, vagy éppen ágyban fekve.
Azokat a képeket kedvelte a legjobban, amelyekbe az ember szeretne szinte belépni és megsimogatni a rajtuk látható nők hátát, keblét.
Halála előtt néhány órával még ecset volt a kezében
Renoir utolsó éveit a fizikai szenvedés tette tönkre. Tolószékbe kényszerült. Úgy tudott csak festeni, ha a kezéhez kötötte az ecsetet. Még ezek a szomorú, fájó körülmények sem homályosították el az örömteli világról alkotott elképzeléseit. Lenyűgöző szépségű képeit szakadatlan festette tovább. Ilyen állapotban is remekműveket alkotott, például Tilla Durieux színésznő portréját.
Renoir 1919-ben,78 éves korában hunyt el, s életében végig azt vallotta, hogy a nők szépségének csodálata tette őt festővé.
Ha gyönyörködnél a képeiben, ezeket a videókat nézd meg:
Cikkeink hasonló témában:
Egy izgalmas hely, amit „Hollandia Sixtus-kápolnájaként” is emlegetnek
A költőfeleség, aki egy furcsa házasságban élt- Tanner Ilona, Babits Mihály hitvese
