Nemrég jelentették be, hogy folytatódik az HBO kultsorozata. A széria egyik vonzerejét a hiperdivatos ruhaköltemények és kiegészítők, különösen a cipők jelentették. A sorozat kontextusában a ruhák a négy főszereplő függetlenségét, önállóságát és természetesen egyéniségét fejezték ki. Ez különösen a narrátor Carrie Bradshow esetében igaz, akinek ruhatára stílust teremtett. A sorozat záróepizódja óta eltelt időben ezek az összeállítások vesztettek csillogásukból, sőt, néhány olyan is akad, amelyik utólag visszatekintve egyenesen nevetséges. (Ezek listázására számos vlogger vállalkozott a Youtube-on.)
Nem a ruhák azonban az egyetlenek, amelyek felett eljárt az idő. A bemutatásakor, 1998-ban előremutatónak és szókimondónak számító sorozat olyan kérdéseket vetett fel szexualitás és párkapcsolatok témájában, amelyeket korábban nem tárgyaltak a képernyőn és főleg nem ilyen nyíltsággal – egy nőknek szánt programban. Húsz év alatt azonban épp ezeken a területeken fejlődött sokat a közgondolkodás. Ezzel párhuzamosan néhány történetszálat ma már nem lehetne leforgatni, vagy legalábbis nem így.
Mindezek mellett előre bocsátom, hogy a sorozat a maga korában fontos lépéseket tett sok területen, mára azonban több tekintetben meghaladták.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne nézhetnénk és élvezhetnénk továbbra is a négy New York-i párkapcsolati botladozásait, csupán tudjunk róla, hogy azóta mi változott.
1.Dohányzás
Ma már derengő és távoli emlék, hogy a 2000-es évek végéig a buli vagy kocsmázások végén a hajunkat és az összes ruhánkat ki kellett mosni, mert olyan szaga volt, mintha egy hamutatóból másztunk volna elő. A szórakozóhelyeken vágni lehetett a füstöt. Ahogy betiltották a dohányzást szinte minden zárt téren, mára már el is szoktunk a füsttől. Carrie azonban meglehetősen önérzetesen dohányzik, a függetlenségének jelképét látja a cigarettázásában.
Visszatekintve meglehetősen furcsa, milyen gyakran gyújt rá a főhős.
2.Meleg barátok
Haladónak tűnő gondolat lehetett az állandó homoszexuális karakterek szerepeltetése, kivéve ha sztereotípiává egyszerűsítik őket.
Stanford, Carrie meleg legjobb barátja olyasféle divatos kiegészítővé degradálódott, mint a Manolo Blahnikok vagy egy cuki táska.
Nem ismerjük meg a személyiségének egyetlen vonását se azon kívül, hogy a megfelelő időkben társaságul szolgál Carrie-nek. Barátként is másodvonalbeli, hisz ha a lányok ráérnek, rögtön lepattintják. Charlotte-nak is megvan a saját meleg legjobb barátja, akinek csak annyi a szerepe, hogy segít pasizni, ruhát választani és esküvőt szervezni. Ha pedig van két meleg szereplő egy sorozatban, akkor hozzuk is össze őket egy gigantikus és minden sztereotipiát kijátszó esküvőn.
Az erős és magabiztos üzletasszonyoknak beállított leszbikusokat sem ábrázolta a széria valósághűbben, itt is megelégedtek a készítők azzal, hogy a szokásos előítéletek mentén felvázolják ennek a közösségnek a tagjait. Sőt, itt is inkább csoportként, mint egyénekként jelennek meg, amikor Charlotte összebarátkozik velük a galériájában. Ebben a felfogásban ők a topmenedzserek női megfelelői: gazdagok, magabiztosak, szexorientáltak és természetesen csak azokkal barátkoznak, akik szintén leszbikusok…
Még ennél is rosszabbul jártak a transzneműek, akiket hangoskodó prostituáltakként látunk. Amikor Samantha egy új, drága lakásba költözik, az ablaka alatt transznemű prostituáltak árulják a bájaikat, megzavarva ezzel az éjszaka csendjét. A magassarkúban és miniszoknyában parádézó, de nyilvánvalóan férfias karakterek közönségesek, káromkodnak, verekszenek, hangoskodnak. Egy New Yorkhoz hasonlóan sokszínű városban egy ennél talán érzékenyebb portré is belefért volna a képbe.
3. Afroamerikaiak
A Szex és New York is sok kritikát kapott, hogy csak fehér karaktereket szerepeltet, akárcsak a Jóbarátok vagy a Seinfeld. Előbbihez hasonlóan itt is a szerelmi szálakkal próbálták megoldani a dolgot. Egy valószínűleg progresszívnek szánt epizódban Samantha egy afroamerikai fiúval jön össze.
Sajnos azonban ismét nem tudtak kilépni az alkotók a sztereotípiák bűvköréből: a férfi zenével foglalkozik, olyan klubokba viszi Samanthát, ahol afroamerikai zene szól. A nő pedig idomul is a helyzethez ruhában és stílusban. A magyar szinkronban annyira nem hangsúlyos, de az angolban érthető, az afroamerikai közösségre jellemző szlengben kezd beszélni. Nem tudták kihagyni az afroamerikai férfiak hatalmas férfiasságára vonatkozó célozgatásokat sem – még egy sztereotípia. A férfi húga nyilván nem örül a kapcsolatnak, ő a dühös afroamerikai nő típusát testesíti meg, aki anyatigrisként védi a bátyját.
4. Tényleg olyan lazák a szexben?
Ahhoz képest, hogy már a címben is erről van szó, és hogy szinte minden epizódban randiznak valakivel a lányok, gyakran fogalmaznak meg lesújtó véleményt bizonyos szexuális szokásokkal szemben. Ezeknek a megjegyzéseknek a céltáblája többségében Samantha. Az egyik epizódban Carrie akkor nyit rá barátnőjére, amikor az egy futárt kényeztet a szájával. A szexről szóló rovatot vezető és magát szexuális antropológusként jellemző újságíró az epizód további részét azzal tölti, hogy epés megjegyzéseket tesz barátnőjére poénba burkolva.
A sorozat sokat tett a női szexualitás felszabadításáért, hogy elfogadtassa: mindkét nemnek ugyanannyi joga van élvezni a testi örömöket. A lányok meglepően megbocsátóak a saját botlásaikkal, szexuális kalandjaikkal kapcsolatban, barátnőik esetében azonban nem haboznak éles ítéleteket megfogalmazni. De maguk a készítők is becsempésznek néhány olyan kérdést, mint a „Mennyi férfi számít soknak?”, illetve kurva-e az a nő, aki szabadon élvezi a szexet és sok férfival van testi kapcsolata mielőtt férjhez megy.
