Sokszor halljuk, vagy éppen mi magunk is mondjuk, hogy a mai fiatalok nem ismerik eléggé az illemet. Bizonyos helyzetekben tiszteletlenül viselkednek, nem tudják, hogyan kezeljék a szituációkat. Vajon hogyan lehet beépíteni a kamaszok értékrendjébe a mások tiszteletét és az illedelmes viselkedést? Erről beszélgettünk a Tinillem című könyv szerzőjével, Surányi Tímeával.
Mikor a kezembe került a Tinillem című mutatós, gazdagon illusztrált, hasznos könyv, egyből az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne, ha ezt minden kiskamasz elolvashatná.
Ahogy azt a szerző, Surányi Tímea is hangsúlyozza, az emberi kapcsolatok sikere jelentős részben a kommunikáción áll vagy bukik, nem mindegy, hogyan teszi meg a gyermek az első lépést egy másik ember felé. A felnőtté válás útján meghatározó lesz számára: a jómodor, az udvariasság, és a magabiztosság.
Honnan jött az ötlet, hogy egy könyvbe összegyűjtse az illemtudó viselkedéssel kapcsolatos tanácsait?
Amikor a fiam kisiskolás volt, sokszor vártam rá az iskola előtt, közben figyeltem az ajtón kirohanó gyerekeket. Néztem hogyan köszöntik egymást szüleikkel, nagyszüleikkel. Kíváncsi voltam: megölelik-e egymást? Adnak-e puszit egymásnak? Vagy csak egy helló, és indulnak is útjukra? Aztán láttam, hogyan dobták el a csokipapírt a járdán olyan természetesen, mint amilyen természetesen elmentek a tanár(nő) mellett köszönés nélkül.
Ezek a viselkedések nem fértek bele az értékrendembe. Ahogy telt az idő, egyre több olyan helyzettel találkoztam, ami érzékenyen érintett. Biztos voltam benne, hogy nem szándékos illetlenségekről van szó, hiszen úgy vélem, senki nem gondolja azt, hogy: na, most illetlen leszek. Azon kaptam magam, hogy szeretném összegyűjteni azokat az illemszabályokat, amelyek segítik a gyerekeket, hogy ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe az illemszabályok nem ismerete miatt. Elkezdtem jegyzetelni azokat a szituációkat, amelyek zavartak. Olyan könyvet szerettem volna, amit tényleg lapozgatnak, amelynek a nyelvezete könnyed, közel áll hozzájuk. Ezt sikerült is megvalósítanom.
A mikrokörnyezeten, a szülői mintán is sok múlik. A kamaszok azonban néha direkt lázadnak a szabályok ellen. Hogy látja ezt a jelenséget?
A gyerekeknek a szülői mintával tudjuk a legjobban megteremteni az alapokat, az illedelmes viselkedés területén is. Ha jó mintát látva nőnek fel, mire eljutnak a lázadó kamaszkorig – amikor a szabályok ellen mennek – már felismerik, hogy nem helyes, amit és ahogyan tesznek (ha utólag is jönnek rá). Persze ettől függetlenül továbbra is lázadnak a szabályok ellen. Majd ahogy nőnek fel, egyre többször jön elő a mintául kapott viselkedés.
Azt vettem észre, hogy nagyon sok szülő panaszkodik, hogy „idegesítően” viselkedik a gyermeke. Azt mondja: – „Hiába mondom neki, hogy ebéd közben ne telefonozzon.” Közben, maga a szülő is mindig magánál hordja a telefont, az asztalnál is használja. Tehát tényleg beigazolódik, hogy nem a szavakkal nevelünk, hanem a mintánkkal.
Befolyásolja a kamaszokat az online térben, a közösségi médiában tapasztalható szemtelen, sokszor ízléstelen viselkedés, megnyilvánulások?
Bizony befolyásolja. Sajnos kivédhetetlen, hogy találkozzanak vele. Sokszor nem is gondolnánk mi szülők, hogy akár egy pár osztálytársból vagy haverból álló közösségi média csoportban is milyen keményen tudják egymást bántani a gyerekek. Szomorú. Van rá számtalan példa, hogy az online térben durván bánik egy társával – akár elmehet verbális bántalmazásig is -, közben az iskolában, amikor személyesen találkoznak, nem is beszélnek egymással. Ezek a sértő, durva bántások a szenvedő fél lelki békéjét, nyugalmát teljesen felborítják. Hatással lesz a hétköznapjaira, kapcsolataira.
A könyv szinte minden napi szinten előforduló élethelyzetet érint. Mi volt a koncepció?
Először végiggondoltam egy nap menetét. Kikkel találkozunk, hová megyünk. Aztán a fontosabb területeket részletesebben kidolgoztam, mint például az „asztalnál” témakör, majd az alkalmi helyzeteket: kirándulás, színház, mozi, orvoshoz menés stb. Fontosnak tartottam azt is, hogy szó essen vidékről és városról, hiszen vannak bizonyos helyzetek, amikkel csak vidéken illetve csak városban találkozunk. Belecsentem egy kis higiéniával és a környezetvédelemmel kapcsolatos írást is.
Milyen visszajelzések érkeztek a könyvvel kapcsolatban? Esetleg iskolák beszereztek belőle?
Először a célközönségnek mutattam be a könyvet. Nagyon tetszett a gyerekeknek, természetesen jókat nevetgéltek az illusztrációkon. A bemutatón nagyon érdeklődőek voltak, legtöbbet a köszönés, kézfogás, étkezés, bocsánat kérés témával kapcsolatban kérdeztek. Amikor a weboldalon is elérhetővé vált a könyv a vásárlók részére, meglepő módon a nagyszülők voltak nagyobb arányban az érdeklődők. Egyre több iskolánál, könyvtárban megtalálható a Tinillem. A vásárlók visszajelzései nagyon motiválóak, szeretnének egy bővített kiadást. Ami természetesen tervben van.
Csodás érzéssel tölt el, hogy ilyen szeretettel teli visszajelzéseket kapok. Kaptam több olyan levelet, ahol leírják, hogy a nagymama együtt olvasta végig az unokákkal a könyvet, jókat beszélgetve, nevetve. Többen azt írták, hogy végre olvas a gyermekem! Nagyon örülök azoknak a leveleknek is, amiben leírják az ötleteket, hogy mivel lehetne még bővíteni.
A könyv többek közt ezeket a témákat öleli fel:
- köszönés
- telefonálás
- internetes kommunikáció
- öltözködés
- bocsánatkérés
- kölcsönkérés
- asztalterítés
- illemtudó viselkedés színházban, múzeumban, könyvtárban, moziban, étteremben
- tömegközlekedés
- tesztek
A könyv honlapja, ahol be is szerezheted, ha megtetszett: https://tinillem.hu/
Itt virtuálisan is belenézhetsz a könyvbe:
https://www.youtube.com/watch?v=3Y50V4xvzHs&feature=emb_logo
Ha hasonló témában még olvasnál, ezeket a cikkeinket is Neked ajánljuk:
“A józan ész a rendező elv!” Illemszabályok, amik megmaradtak és amik idővel megváltoztak