Sokan szeretik azt mondani – főleg a filmekkel kapcsolatban -, a melegek mindenütt ott vannak. Ez bizony nem egészen igaz, ugyanis van egy milliók által kedvelt terület, ahol „nem lehetnek jelen”.
A nap, mikor Iker Casillas „coming outolt”
Még október elején látott napvilágot a hír a Twitteren: „Remélem, tisztelsz: meleg vagyok”. Erre a hírre a nyomban felbolydult a világ. A sportújságírók, a futballisták, a szurkolók, az egész sportközösség. A Real Madrid és a spanyol válogatott korábbi világ-, Európa-, Bajnokok Ligája-győztes kapusa, a szexi Iker Casillas hirtelen kitárulkozott.
Röviddel a világrengető poszt után törölve lett a bejegyzés, de nem azért, mert elszégyellte vagy meggondolta magát, hanem mert kiderült: feltörték a fiókját.
Egyesek bizonyára jót szórakoztak a dolgon, viszont ez az eset újfent felhívta a figyelmet egy fontos kérdésre, amivel nem szokás foglalkozni, és valamiért tabutémának számít, amiről kb. csak éjfél és hajnali három között szabad beszélni egy sötét sikátorban: miért is tabu a melegség a fociban?
Eddig talán egy maroknyi futballista merte felvállalni a melegségét
Andy Brennan, egy korábbi Ausztrál Liga-játékos 2019-ben coming outolt, amikor az ex-Newcastle Jets-ben még alacsonyabb szinten játszott.
Az Aston Villa korábbi középpályása, Thomas Hitzlsperger elárulta, hogy meleg, miután visszavonult a sportágtól. A Die Zite-nak adott interjújában mesélt a saját szexualitásával való megbékélésről, az önelfogadásról, és hogy milyen nehéz volt az öltözőben vagy az összejöveteleken a sok melegviccet hallgatnia. Szerinte nem is „léteznek” melegek az öltözőkben, annyira nem számolnak velük a futaballban, hogy igenis ott lehetnek.
Thomas Beattie, az angol Hull City egykori ifjúsági játékosa 2020-ban vállalta fel nemi hovatartozását.
„Focista vagyok és meleg”
Jelentette ki ezt tavaly kerek-perec Josh Cavallo, az ausztrál játékos. Az Adelaide United játékosa a világ egyetlen élvonalbeli profi férfi labdarúgója, aki felvállalta magát. A 21 éves férfi azt írta a közösségi médiában: „Csak focizni akarok, és egyenlő bánásmódban részesülni.” – olvasható a BBC oldalán. Josh azt mondta, „kettős életet élni kimerítő… Már hat éve küzdök a szexualitásommal, és örülök, hogy végre megnyugodhatok.” Annyira kimerítette, hogy másnak mutassa magát, mint aki, hogy megromlott a mentális egészsége.
Sokáig félt attól, ha az emberek megtudják a titkát, másként fognak rá tekinteni. „Rossz dolgokat kezdenének mondani rólam vagy gúnyolódni. Ez nincs rendjén. Ha bármit is, akkor több tiszteletet érdemelnék ki az emberektől… Meleg labdarúgóként tudom, hogy vannak más játékosok is, akik csendben élnek. Szeretnék ezen változtatni, megmutatni, hogy mindenkit szívesen látnak a futballban, és megérdemli a jogot, hogy önazonos legyen.” Így már többé nem kell leplezni az érzéseit – ahogy ő fogalmazott – hogy megfeleljen egy „profi labdarúgó mintaképének.”
Szerencsére sokan fogadták pozitívan a coming outot: „Eddig még nem volt alkalmam személyesen megismerni téged, de szeretném megköszönni ezt a lépést, amit tettél.” – fogalmazott Gerard Piqué, a Barcelona korábbi sztárja a Twitter-üzenetében – A futball világa messze el van maradva, és te segítesz nekünk előrelépni.” – ezzel rávilágított arra, ami eddig is tudtunk: a fociban nem túl elfogadóak, ha melegségről van szó.
Jack Murley, a BBC LMBT Sport Podcast műsorvezetője szerint óriási dolog volt, hogy ezt Cavallo bevállalta. Ahogyan Josh maga mondja, túl sok férfi érezte úgy: a futballban az egyetlen módja annak, hogy sikeresek legyenek, ha elrejtik a nemi irányultságukat. Josh kijelentése hatalmas támogatást váltott ki iránta.
Megbélyegzés, kigúnyolás, öngyilkosság
Hiába fejlődik rohamosan a világ, érünk el újabb meg újabb mérföldkövet a különböző tudományokban, a jelek szerint előbb érünk el a Marsra, minthogy elfogadóbb társadalommá váljunk. Még mindig lenne hova fejlődnie az emberiség érzelmi – de talán még értelmi is – intelligenciájának, hogy ne legyenek olyan kirekesztett, titkolózásra és magányra ítélt emberek, mint amilyenek például a meleg focisták.
Mert bár kétségkívül fejlődik a világ, és ha babaléptekben is, de egyre több ország nyit a meleg társadalom irányába, jelezve, hogy ugyanolyan emberek, mint bárki más, így megilletik őket is az olyan jogok, mint a házasodás vagy örökbefogadás. De vannak területek – nemcsak ország szinten -, ahol továbbra is hétpecsétes titokként kell kezelni azt, ha valaki a saját neméhez vonzódik, és a futball is ilyen. A filmiparban, a színészetben lassan teljesen elfogadottá válik, de az, hogy egy világhíres vagy egyáltalán bármilyen focista felállja magát, még elképzelhetetlennek tűnik.
Erről valószínűleg egyrészről a társadalmi normák is tehetnek, hiszen milyen ideák is társultak egy focistához? Erős, hősies, kemény, menő, nagybetűs férfi. Sok fiúnál az apjuk után a második példaképük egy focista, de még a felnőttek is pont úgy tudnak felnézni egy-egy futballistára, mintha félisten lenne. És sajnos sokaknál nem összeegyeztethető az, hogy az általuk nagyra becsült és szeretett istencsászár homoszexuális, pedig attól még nem lesz tehetségtelenebb vagy kevésbé férfiasabb.
Tehát meg lehet érteni a bujkálásra kényszerült homoszexuális focistákat, akik nem vágynak a kigúnyolásra, kifütyülésre, az interneten vagy személyesen történő megalázásra azoktól, akiket még csak nem ismernek, pláne a saját klubtársaitól. Nem valószínű, hogy bárkit is jó érzéssel töltene el, ha a saját csapattársa, esetleg edzője szívózna vagy örökösen viccelődne vele.
De különben sem kell melegnek lenni ahhoz, hogy minderre sor kerüljön, néha már a bőrszíne is elég a megbélyegzéshez, nem véletlenül nyomja ezerrel az UEFA „Say no to racism” a futballpályán és azon kívüli, rasszizmus elleni kampányt, amihez nem mellesleg olyan nagy nevek is csatlakoztak, mint Cristiano Ronaldo és Lionel Messi, mert még mindig ezért is kampányolni kell, hogy ne a bőrszíne és persze a szexuális irányultsága alapján ítéljenek meg egy focistát.
Justin Fashanu elrettentő meséje
Sajnos van is egy ismertebb negatív példa, ami tovább erősítheti a melegek félelmét, hogy inkább ne vállalják fel magukat. 1990-ben a nigériai származású, angol Justin Fashanu is bevallotta: a saját neméhez vonzódik. Hozzá kell tenni, nyomás hatására tette, mivel tudta róla a környezete, hogy melegbárokba jár, és állítólag megfenyegették, ha nem vallja be, akkor kiteregetik a szennyesét, ami mondani sem kell, nem a világ legetikusabb eljárása. Miután ledobta a bombát az emberekre, újságírók zaklatták interjúért, míg a szurkolók a vérét szívták. A családja nyomban kitagadta. Szexualitásának kinyilvánítása után Fashanu rendszeresen a játékvezetői szobában öltözött át, nem pedig csapattársaival együtt. A The Athletic cikke szerint a csapattársai nem voltak hajlandók vele együtt fürdeni a West Ham meccsei után.
Végül 1998-ban felakasztotta magát, miután az Egyesült Államokban egy 17 éves fiatalember szexuális zaklatással vádolta meg. A hátrahagyott levelében tagadta a vádakat, és kijelentette: a szex beleegyezésével történt. Valószínűleg úgy sejtette, színesbőrű melegként aligha részesülhetne méltányos tárgyalásban.
Nem számított, hogy rendkívül ügyes csatár, 18 évesen emelkedett a sztárok közé, ugyanúgy megbélyegezték és a halálba szekálták. Figyelmeztető „meseként” ajánlják minden leendő meleg labdarúgónak. Ez a volt egyszer egy meleg brit labdarúgó, és mindannyian tudjuk, mi történt vele… szóval igen, habár van némi halványlila reménysugár, hogy lehet egy jobb hely a világ a meleg focisták számára, de egyelőre még messze vagyunk ettől. Fényévekre.
