Nem vagyunk jó hatással a természetre. Az emberi tevékenység következtében felszíni vizeink és a Magyarországon most még korlátlanul rendelkezésre álló ivóvíz egyre nagyobb szennyezésnek van kitéve, amely jelentős változásokhoz vezethet az ökoszisztémákban és a mi életünkben is. Pedig a víz a legértékesebb kincsünk, amelyről COOL emberünkkel, Jurecska Laurával, az ELTE Mikrobiológiai Tanszékének egyik kutatójával beszélgettünk.
– Milyen állapotban vannak a hazai vizeink? Mennyire szennyezettek, és ez hogyan változott az elmúlt 40-50 évben?
– Az eutrofizáció jelensége a tápanyagok feldúsulását jelenti a vízben, amely alapvetően egy természetes folyamat. Az állóvizeinknek eleve van egy ilyen életciklusa, amikor a tápanyagok feldúsulnak, de ezt a folyamatot az ember felgyorsította azzal, hogy a nitrogén és foszforvegyületek jelenlétét – műtrágyázás vagy a szennyvizek bevezetése révén – fokozta ezekben az állóvizekben. Ezen vegyületek hatására először az algák szaporodnak el, ami leárnyékolja a vízfelszínt és egyre több oxigén fogy, amit már a fotoszintézis által megtermelt oxigén mennyisége nem tud ellensúlyozni, úgyhogy a vízinövények is elkezdenek pusztulni. Az elpusztult anyagot a mikróbák elkezdik lebontani, ami megint csak további oxigénfogyasztást eredményez. Ez pedig mind oda vezet, hogy már a felsőbbrendű fajok (mint pl. az állatok) számára sincs elegendő oxigén, és ezek is elpusztulnak. Tudományosan ezt úgy mondjuk, hogy anaerob, vagyis oxigéntől mentes (vagy legalábbis nagyon alacsony oxigénkoncentrációjú) körülmények alakulnak ki, amely ammónia, illetve kén-hidrogén képződéssel jár együtt, amelyek ideg- és gyökérmérgek, fokozzák a víz toxicitását. Ez az a folyamat, amely az emberi tevékenység révén az állóvizeinkben felgyorsult az elmúlt évtizedekben.
– Milyen más szennyezőanyagot juttatunk még a vizekbe jelenlegi életmódunkkal?
– Kb. négy évtizede tudunk arról, hogy az úgynevezett mikroszennyezők is bekerülnek a vizeinkbe. Ezek leginkább a gyógyszermaradványok jelenlétét jelentik, de ide tartoznak a kozmetikumokból vagy növényvédő szerekből származó anyagok is. A „mikro” ebben az esetben azt jelenti, hogy általában nagyon alacsony, mikro- vagy nanogramm/liter koncentrációban vannak jelen, ezért aztán azt is gondolhatnánk, hogy ezeknek nincs is olyan nagy jelentősége. Azonban pontosan azért, mert ezeknek az anyagoknak nagy része mesterséges eredetű, a mikroorganizmusok, amelyek akár a természetes vizekben, akár a szennyvíztelepeken a tisztítás folyamatában részt vesznek, nincsenek felkészülve ezeknek a lebontására. Tehát ezek a vegyületek tartósan fennmaradnak a vizes közegekben, vagy ha átalakulnak, akkor előfordulhat, hogy még az eredetinél is toxikusabb vegyület keletkezik.
Van még egy harmadik szennyezőanyag csoport, amellyel néhány éve kezdett intenzívebben foglalkozni a tudomány és most már a köztudatba is bekerült, ez pedig a mikróműanyagok csoportja. Ezek bejuthatnak már eleve mikroműanyagként a vizekbe, tehát kozmetikai termékek révén, például fogkrémekből, arctisztítókból, testradírokból, illetve a makroműanyagok aprózódásával is keletkeznek ilyen apró darabkák. Végső soron tehát fizikai hatásoknak kitéve egy műszálas textília vagy egy PET palack is előbb-utóbb ilyen mikróműanyaggá aprózódik.
– Ez kétségbeejtően hangzik… Ha így folytatjuk, mi történik majd 20-30 év múlva a vizekkel?
– Nehéz általánosságban erről beszélni… Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2018-as jelentése szerint Magyarország vizeinek pedig kevesebb, mint 20%-a van jó ökológiai állapotban, a többi valamilyen beavatkozásra szorul vagy valamilyen problémát észleltek benne. Különösen az Alföldön lévő vizek, illetve a nagyobb folyóinknak az alsó szakaszai érintettek ebben a problémában.
– Ehhez a rengeteg szennyező hatáshoz még hozzáadódnak a klímaváltozás okozta hatások is. Ez hogyan befolyásolja a hazai vizeinket?
– Várható, hogy a csapadék összmennyisége csökken, viszont a szélsőséges események, tehát a nagyon nagy mennyiségű, hirtelen lezúduló csapadék, illetve a csapadékhiányos időszakok egyaránt gyakorivá fognak válni, ami a vizeknek nem csak a minőségére, hanem a mennyiségére is komoly hatást fog gyakorolni. Tehát az árvizek és belvizek gyakoriságának, intenzitásának növekedésére kell számítani a tél végi – tavasz eleji időszakban, utána viszont nyáron, egyrészt a csapadékhiány, másrészt a növekvő hőmérséklet miatt valószínűleg a vízhiányos, aszályos időszakok hossza és erőssége növekedni fog. Annyi bizonyos, hogy ezek az éghajlati változások az ott élő lények tekintetében is változást fognak eredményezni. Ezt még nem igazán lehet megjósolni, de a romló vízminőség bizonyos érzékeny fajok eltűnését vagy legalábbis megritkulását eredményezheti. Megjelenhetnek olyan invazív fajok, melyek eddig nem voltak jelen, vagy nem tudtak elterjedni, illetve elszaporodhatnak olyan fajok, amelyek kimondottan a melegebb vizeket kedvelik. Egy-egy ilyen faj megjelenése egy komplett ökoszisztémát tud felborítani. De erre egy általános jóslást még nem lehet adni, azt tudjuk biztosan, hogy akár drasztikus változások is bekövetkezhetnek.
– Hogyan lehet menteni a helyzetet, egyáltalán lehet valamennyire csökkenteni a későbbi károkat?
– Teljes mértékben visszafordítani biztos, hogy nem lehet, de nagyon sok mindent lehet tenni a tudomány és az egyén szintjén is. Az egyén szintjén nagyon fontos lépés lehet a tudatos gyógyszerszedés, azaz akkor vásároljunk gyógyszert és akkor szedjük be, ha tényleg szükségünk van rá, ha pedig lejárt szavatosságú vagy már nem fogjuk beszedni, akkor nem az a megoldás, hogy kidobjuk a kommunális hulladékba vagy lehúzzuk a WC-n, hanem az, hogy elvisszük a gyógyszertárba, ahol veszélyes hulladékként kezelik. De ugyanígy fontos a tudatosság például akkor is, ha valakinek kiskertje van és permetezni szokott: akkor vegye meg a permetetőszert, ha ténylegesen permetezésre készül és csak akkor permetezzen, ha indokolt.
– A műanyagok használata is csökkentené a környezeti károkat…
– Ez is egy nagyon komplex téma. Számos kozmetikai termékben ott vannak a mikroműanyagok… Tudom, hogy kényelmes olyan arcradírt vagy fogkrémet választani, amelyek modern technológiákkal készültek és benne vannak a mikrogömbök, vagy a csillámtartalmú sminkekkel szépítkezni, de meg kell nézni, hogy miből van természetes alternatíva, mert például az arcradíroknál van olyan, amely mikroműanyag helyett mandulaőrleményt tartalmaz, és akkor inkább válasszunk ilyen terméket. Legyünk kicsit tudatosabbak, nézzük meg a termékcímkéket, mert gyakran lehet olyan kozmetikumokat találni, amelyben több a műanyag, mint a csomagolásában, tehát egy terméknek több, mint 10%-a is lehet műanyag. Gondoljunk bele, hogy a műanyagdarabkák vízből való eltávolításával előbb-utóbb a szennyvíztisztító telepeknek kell megbirkóznia.
Ha a makroműanyagok szintjén gondolkozunk, akkor a csomagolóanyagok választása tekintetében (már amikor az egyénnek van választása) törekedjünk arra, hogy ne a műanyagba csomagolt terméket válasszuk. Nem csak az egyén szintjén, de rendszer szinten is nagyon el kellene mozdulni, hogy ahol megoldható, ott üveg, illetve papír csomagolóanyagot használjuk és törekedjünk ezek többszöri újrahasználatára. Higgyük el, hogy ez a rengeteg műanyag palack és zsugorfólia óriási környezetterhelést jelent, akár a zöldség-gyümölcs vásárláshoz használt nylonzacskók is, amelyeket könnyen ki tudjuk váltani többször használatos zsákokkal. A ruházkodásban is a pamutot és a természetes anyagokat részesítsük előnyben, már csak a bőr egészsége és szellőzése szempontjából is. Még mosásnál is oda lehet figyelni: szilárd mosószer helyett váltsunk folyékonyra, mert az mérsékli a műszálak leválását a gépi mosás során. Ezek mind apróságnak tűnnek, de ha egyre többen kezdenek el így gondolkodni, az sokat fog számítani.
A tudománynak pedig az a feladata, hogy ezeket a vizeinkben zajló folyamatokat monitorozza és felfigyeljen a változásokra, próbálja megbecsülni a lehetséges kockázatokat. Gondoljuk bele, milyen nehéz feladat ez akár több száz gyógyszerhatóanyag együttes jelenléte esetében, különösen úgy, hogy ezek hosszú távú környezeti és egészségügyi hatásairól még külön-külön sincs elegendő ismeretünk.
– Mindez a sok szennyezés milyen hatással van a vízre, amit megiszunk?
– Ez mindig nagyon érzékeny kérdés, mert fogyasztjuk, főzünk vele, és ha vélt vagy valós minőségi probléma van, az mindenkit érint. Sokszor panaszkodnak a vízre, de a panaszok nagy része szerencsére nem indokolt, és rendkívül ritka esetben fordul elő, hogy az ivóvízbe bármilyen káros anyag bekerül. Magyarországon az ivóvíz megfelelő állapotú. Ami helyenként probléma, az a vas és mangán jelenléte, amitől barnás lehet a víz és amely ennél fogva zavaró lehet és azt az érzést keltheti, hogy szennyezett. De nem kell tőle félni, ezek geológiai eredetű komponensek, nem az emberi tevékenység juttatta őket vízbe és nem is károsak. Ezt a problémát egy háztartási tisztítóval lehet kezelni, de mindenféle indok nélkül nem javaslom a víztisztítók használatát, csak abban az esetben, ha valakinek folyamatosan visszatérő vízminőségi problémája van. Ekkor is minden esetben érdemes a népegészségügyi hatóságnál vagy a víziközmű szolgáltatóval bevizsgáltatni a vizet. Ha valaki mindenképpen ragaszkodik egy házi víztisztító berendezéshez, akkor olyat válasszon, amelyet a Nemzeti Népegészségügyi Központ már bevizsgált. Ha pedig már beszereltettük a berendezést, akkor rendszeresen használjuk és megadott időnként végeztessük el a karbantartást, mert ellenkező esetben például elszaporodhatnak a baktériumok, eltömődhet az aktív szén-szűrő… stb.
– Az ólom, mint toxikus anyag sok helyen jelen van a vezetékes vízben. Az ólomszennyezés miatt mennyire kell aggódnunk?
– Az ólom úgy kerül a vízbe, hogy a régi csövekből kioldódik. A vízközmű szolgáltatók a gerinchálózatokat és a házakba bekötő csöveket már nagyrészt lecserélték, de a Budapest belső kerületeiben és a vidéki városok egy részében található régi társasházakban az épületeken belüli hálózatokban még vannak ólomvezetékek. Nyilván az lenne a kívánatos, hogy ezeket is kicseréljék, de addig is megoldás lehet, hogy ha valaki főzésre vagy ivásra kívánja használni a vizet, akkor előtte kifolyatja a csapot, vagy ha hűtőben lehűtött vizet iszik, mert így csökkenteni lehet a szervezetbe bejutó szennyezőanyag mennyiségét.
– Sokan úgy tartják, hogy a csapvíz egészségtelen, ezért inkább ásványvizet isznak, ami viszont rengeteg műanyag palackot és hulladékot jelent. Tényleg érdemes ásványvizet inni, vagy melyiket fogyasszuk inkább?
– Hazánkban a közműves ivóvízellátás 94%-a felszín alatti vízbázisból származik, mely jóval kevésbé kitett a szennyeződésnek, mint a felszíni vizek. Ahogyan arra már korábban is utaltam Magyarországon a csapvíz minősége az esetek döntő többségében megfelelő. Nagy divat a csapvíz helyett ásványvizet inni, de én ezt a víz minősége szempontjából nem tartom indokoltnak. Az ásványvizek kérdéskörével vissza is térünk a műanyagpalackokhoz, amelyekkel hatalmas környezeti terhelést okozunk. Ha kiszámoljuk, hogy egy négyfős családban mondjuk napi egy palack fogy el fejenként, és ezt felszorozzuk éves szintre, akkor riasztó számokat kapunk. Az ásványvíz ráadásul kicsit hamis biztonságérzetet is ad. A műanyag palack gyártása során használt adalékanyagok (pl. lágyítószerek) kis mennyiségben be tudnak oldódni az ásványvízbe, vagyis az ásványvíz sem mikroszennyező mentes. Fontos az is, hogy milyen vízadó forrásból származik. Még egy fontos adalék a csapvíz vagy ásványvíz kérdéshez: egy nemzetközi kutatás szerint éves szinten 90 000 darab mikroműanyag részecskét víz be a szervezetébe az, aki csak palackozott italokat fogyaszt, ezzel szemben, aki csak és kizárólag csapvizet iszik, az csupán 4000 műanyag darabkát „iszik meg”.
– Minden évben tapasztaljuk a saját bőrünkön is, hogy egyre szélsőségesebb az időjárás. A klímaváltozás milyen hatással van a vizekre, a folyókra, tengerekre és az ivóvízre?
– Ez egy komplex meteorológiai és ökológiai kérdés. Ahogyan már említettem korábban, az alföldi vizek helyzete valószínűleg sokat fog romlani és klímaváltozás nagy hatással lesz a nagyobb folyóink alsóbb szakaszainak vízminőségére is. Általánosságban elmondható, hogy a csökkenő vízmennyiség együtt jár a vízminőség változásával is, és a kisebb vízmennyiség esetén a vizek természetes öntisztulása és a hígító hatás kevésbé érvényesül.
– Hogyan változik a gyógyszermaradványok jelenléte az országokon keresztül folyó vizek tekintetében?
– Vegyük például a Dunát, amely tíz országon folyik át Európa szerte. Van olyan gyógyszermaradvány, amit Ausztriában kimutatnak a folyó vizéből, és utána minden országban egy kicsivel magasabb koncentrációt mérnek. Ez azt jelenti, hogy az ilyen vegyületeket a szennyvíztisztítás során nem tudjuk eltávolítani. Csak Európában 3000 felett van az engedélyezett gyógyszerhatóanyagok száma, vagyis a szennyvíztisztítás során több ezer, kémiai szempontból különböző molekulát kellene eltávolítani. A szennyvíztisztításban résztvevő baktériumok azonban nincsenek ezeknek a mesterséges anyagoknak a lebontására felkészülve, eltávolításukra kémiai módszereket kellett kidolgozni. Mivel azonban ezek a vegyületek rendkívül változatosak kémiai szempontból, egyetlen univerzális eljárással nem oldható meg a gyógyszermaradványok eltávolítása.
– Mi lehet erre a megoldás?
– Magyarországon a legtöbb helyen még nem úgy alakították ki az infrastruktúrát, hogy külön gyűjtsük például az ún. barna és szürke szennyvizet. Az előbbi tartalmazza a WC-öblítésből származó szennyvizet, az utóbbi nem. Az lenne a kívánatos, ha a WC-n lehúzott víz külön kerülne kezelésre a többi háztartási szennyvíztől, amelyet ezáltal egyszerűbben tudnának tisztítani. Jó lenne, ha ezt a két ágat szét tudnák választani. Erre egyébként Kínában van erre példa, ott már több helyen úgy épülnek az új társasházak, hogy a barna szennyvíz külön kerül kezelésre.
– Előfordulhat olyan verzió, hogy néhány évtized múlva lényegesen lecsökken a Föld ivóvízkészlete?
– Már most is van olyan része a világnak, ahol nincs elegendő mennyiségű ivóvíz vagy ahol előfordulnak napi szintű korlátozások a háztartásonként felhasználható ivóvíz mennyiségére vonatkozóan. Ilyen előfordul Dél-Afrikában, Fokvárosban, de a Közel-Keleten is.
– Mi lesz a következménye annak, ha nem változtatunk?
– Az biztos, hogy a felszíni vizeink tekintetében a vízminőség romlása, az újabb és újabb szennyező anyagok megjelenése folyamatos probléma lesz. Az ivóvíz-előállítás és a szennyvíztisztítás terén egyre több kihívást jelent majd, hogy hányféle anyagot kell majd eltávolítani. Kérdés, hogy mi lesz az a szint, amit a társadalom meg tud és meg akar majd fizetni annak érdekében, hogy továbbra is elfogadható minőségű vizet nyerjünk. Most még nem érezzük ennek a súlyát, de ha többszörösére nő a vízdíj, vagy korlátozva lesz az ivóvíz használata, akkor az emberek saját bőrükön fogják megérezni, hogy ez egy értékes dolog és nem lehet olyan pazarlóan bánni vele, mint ahogyan eddig tettük.
Itt további érdekes olvasnivalót találsz a témában:
