“Én a bálnákkal vagyok”

-

Ez a neve egy fantasztikus kezdeményezésnek, amelynek keretében megimerhetjük a tengerek és óceánok élővilágát, és mindent megtudhatunk a bálnák életéről. Másrészt, sokan nem is tudjuk, hogy nem messze tőlünk, Olaszország és Franciaország partjainál is nyolc féle cet él, akiket békés úton, élőhelyük tiszteletben tartása mellett nyaranta saját szemünkkel csodálhatunk meg.

Ezeken a programokon keresztül egy kicsit közelebb kerülhetünk az éltető vízhez és a benne élő állatokhoz, hogy aztán saját élményeinket felhasználva magunk is hozzájáruljunk bolygónk újjászületéséhez. A bálnákról a projekt megálmodójával, Sándor Judittal beszélgettünk.

– Az általad kitalált „Én a bálnákkal vagyok” című projekt célja, hogy a tengerek, óceánok élővilága és környezetvédelme iránt érzékenyítsen és edukáljon kicsiket és nagyokat egyaránt. Hogyan született meg az ötlet, és hogyan indítottad útjára a projektet?

– Van egy vonzódásom mindenféle vízhez, és így persze a tengerhez is. Nagyon mélyen hiszek abban, hogy a Földünk – amelynek 70%-át víz borítja – az élet bölcsője, és egy olyan erő, amelyre nagyon kell vigyáznunk. Annak ellenére, hogy ennyire fontos szerepe van, még mindig nagyon keveset tudunk róla és még mindig nem tudtuk teljesen feltérképezni a tengerek élővilágát. Engem ez mindig nagyon érdekelt. Aztán hosszú évekkel ezelőtt, amikor Genovában nyaraltam, jött egy szerencsés lehetőség, és felszállhattam egy hajóra, ami bálnalesre indult. Akkor, az első alkalommal láttunk is egy gyönyörű ámbráscetet. Óriási élmény volt egészen közelről látni egy ekkora állatot, egy igazi bálnát. A hajón az összes ember mind lélegzetvisszafojtva állt és figyelte, egy pisszenés sem volt, még levegőt sem mertünk venni. Legalább tíz percig néztük, ahogy békésen lebeg a víz felszínén, majd lemerül – napokkal később is a hatása alatt voltam. Ekkor gondoltam arra, hogy jó lenne ezt minél több embernek megmutatni. A marketinges hátteremmel pár nap alatt szőttem is köré egy tervet, villámgyorsan összeállt minden.

– Nem is gondoltam volna, hogy ilyen közel is láthatunk bálnákat…

– Én is nagyon meglepődtem, hogy a Földközi-tengerben lehetnek bálnák és a mai napig úgy gondolom, hogy ez egy elérhető csoda, hogy ilyen közel és Magyarországról is ennyire könnyen elérhető helyen ez lehetséges. Megfigyelhetünk itt barázdás bálnát, ámbráscetet, Cuvier-féle csőrös cetet, és még legalább ötféle delfint. Sosem gondoltam erre a tervre úgy, mint első számú megélhetési forrásra, de ha nyaranta itt tölthetek néhány hetet és ezzel foglalkozhatok, az már önmagában csodálatos. Az is motivált, hogy a lányomnak mindezt megmutathassam, hogy úgy nőjön fel, hogy ezeknek a fantasztikus állatoknak az ismerete számára már természetes legyen. Amikor megszületett a fejemben a projekt ötlete, még nem álltak úgy a csillagok, hogy meg is tudjam valósítani. Tíz évnek kellett eltelnie, ami alatt nagyon sok mindent történt az életemben. De nagyon foglalkoztatott és mindig bennem volt.

bálnák-bálnales
Fotó: Én a bálnákkal vagyok

– Végül hogyan és mikor indult el a projekt?

– Valamivel több, mint négy évvel ezelőtt volt egy kedves grafikus barátom, akit megkértem, hogy tervezze meg a logónkat. Rajta keresztül találkoztam egy újságíró lánnyal, aki ugyanúgy rajongott a bálnákért, mint én, és aki egy nagyon szép cikket írt rólunk egy magazinban. Igaz, még egy linket sem tudtunk betenni, mert még éppen, hogy csak az előkészítő munkáknál tartottam. A cikk viszont megjelent, ezért gyorsan elindítottam a Facebook oldalunkat. Ha nincs ez a logó-ügy és rajta keresztül a cikk, akkor biztos még három-négy hónapot szöszmötölök a tökéletesítésen. De ekkor már nem volt visszaút és aztán következő nyáron, 2019-ben elindult az első szezonunk.

– Mi az, ami a legjobban megfogott a bálnákban?

– A bálnák nagyon szerethető állatok, békések, és senkit nem bántanak. Ők is társas lények, akárcsak mi, és nagyon sok dologban hasonlítanak ránk, emberekre. Nagyon jól kommunikálnak, az anyák ugyanúgy sokáig gondoskodnak a borjaikról, és folyamatosan védelmezik egymást. Kevesen tudják, hogy a Földön valaha élet legnagyobb állat is egy bálna, egész pontosan a kék bálna. Bálnát látni élőben szerintem életreszóló, lenyűhöző élmény.

– Mi az, amit a bálnales túrák alkalmával te is tapasztalsz, mi történik és milyen változások vannak mostanában a Föld tengereiben és óceánjaiban?

– Ez egy komplex kérdés. Itt, Genovában óriási a hajóforgalom, hatalmas tengerjáró és konténerszállító hajók közlekednek. Olyan ez a kikötő, mint egy nagy parkoló. Mi a Pelagos Természetvédelmi Területre hajózunk ki, amely a genovai partok, Korzika és francia riviéra közötti területen található. Itt nagyon sok turista hajó és kereskedelmi hajó közlekedik és sajnos sokszor látni az állatok hátán sérüléseket, amelyek egy hajóval való ütközésből származnak. Ez a beengedett szennyeződésekkel együtt nagy kihívás az állatoknak. A pandémia alatt ez a forgalom jelentősen lecsökkent és akik tavaly kimerészkedtek, mesélték, hogy 24 bálnát is láttak egyszerre. Ilyenre még nem volt példa a bálnalesek történetében, és ez mind a kisebb hajóforgalom eredménye.

Ami még nagyon érdekes, és már egyre többször fordul elő, hogy az ebben a térségben őshonos cetféléktől eltérő cetek is felbukkannak szinte minden évben. Idén tavasszal egy fiatal szürkebálna útját követtük, aki valószínűleg eltévedhetett. Ez azért volt nagy szenzáció, mert a szürke bálnákat az Atlanti-óceánban az 1800-as években annyira túlhalászták, hogy gyakorlatilag eltűntek onnan, jelenlegi tudásunk szerint csak a Csendes óceánban élnek. Sajnos ezekből a helyzetekből nem mindig jutnak ki szerencsésen az állatok, mert nem mindig sikerül visszaterelni őket eredeti élőhelyük felé.

bálnák-bálnales
Fotó: Én a bálnákkal vagyok

– Milyen szabályok vannak, amelyeket egy ilyen bálnales túra során be kell tartani az állatok védelme érdekében?

– Nemzetközi egyezmények szabályozzák az etikus bálnalest – ezeket a szabályokat mi is betartjuk. Pontosan meg van határozva, hogy mennyire lehet őket megközelíteni, mennyi ideig lehet őket zavarni. A keresésükhöz szonárt nem használhatunk, nem mehetünk utánuk. Az a társaság, amellyel én szerződtem nagyon érzékeny és szigorúan veszi ezeket a szabályokat, de mindig vannak kritikák és szélsőséges állatvédelmi nézőpontok itthon is és külföldön is. Van, aki abban hisz, hogy ez a szélsőséges látásmód visz előre. Én inkább abban hiszek, hogy az az ember érzi majd a felelősséget a bolygó élővilága iránt, az fog érte tenni, akinek vannak saját élményei. Ha csak beszélsz róla, de nem tudod megmutatni, akkor nem biztos, hogy eléred ugyanazt a hatást, mint amit elérnél akkor, ha átéli valaki ezt az élményt.

Azt tudni kell, hogy ha egy bálna nem akarja, akkor nem lesz nagy találkozás, és maximum csak távcsővel láthatjuk. A hajón van két-három óránk, amíg kiérünk a nyílt tengerre, és ez egy nagyon jó alkalom arra, hogy átbeszéljük mindent, és meséljek az utazóknak. Az emberek rengeteg információt szívnak magukba ilyenkor. Ha betiltanák ezeket a hajókat és a bálnales túrákat, akkor éppen ez a saját élmény veszne el, és nem lenne meg az a sok információ sem, amit a bálnák viselkedéséről és a tenger élővilágáról mesélünk a hajón. Egy bálnales túra alkalmával az utazók nagyon sok ismeretettel gazdagodnak, ami aztán megváltoztathatja a nézőpontjukat.

– Ez lesz a harmadik éved. Milyen tapasztalatokat szereztél ez alatt az idő alatt?

Februárban szoktam meghirdetni a nyári időpontokat és tavaly február közepétől a március közepi leállásig annyian jelentkeztek, mint az egész 2019-es szezonban összesen. Ennek ellenére tavaly sajnos nem tudtuk megtartani a túrákat, és bár mindenkinek felajánlottuk, hogy visszafizetjük a költségeket, csak ketten éltek ezzel a lehetőséggel. A többiek nagyon várják, hogy idén végre útra kelhessünk.

bálnák-bálnales
Fotó: Én a bálnákkal vagyok

– Hogy látod, idén nyáron meg lehet majd tartani a túrákat?

– Az volt az eredeti tervem, hogy július és augusztus elején is ott leszek és ezekre az időpontokra szervezek túrákat. A július azonban sajnos még elég korlátos, jelenleg a beutazás is nehezített, az oltási igazolvány nem elég, negatív teszt kell. Így most az a tervem, hogy inkább csak augusztusban lesznek magyar nyelvű túrák, illetve még a szeptembert tudom elképzelni néhány hétvégén. Az olaszok nem állnak olyan jól vakcinalizálásban, de sok olasz barátom van és folyamatosan kérdezem őket, hogy mi a helyzet. Mindig mondják, hogy nagyon biztonságos, de a számaikat elnézve szerintem még nem az igazi a helyzet. Sok kérdés van még a tekintetben is, hogy hogyan változnak a beutazási szabályok július végén. Nagyon sajnálnám, ha valamiért nem jönne össze, de úgy gondolom, hogy augusztusra már kell, hogy annyit javuljon a helyzet, hogy biztonsággal bevállalható legyen.

– Milyen felkészülést igényel egy ilyen bálnales?

– Amit mindig elmondok, hogy ez egy speciális túra, és bár nem gyakran, de az is benne van a pakliban, hogy nem látunk bálnát. Ahogy azt is mindig hangsúlyozom, hogy a kapitányra van bízva, hogy milyen időjárási körülmények között indul el a hajóval, mert nem biztos, hogy a szélcsend, ami a kikötőben van, az lesz a nyílt tengeren is. Egyszer én is jártam úgy, hogy a kikötőben még teljesen tükörsima volt a víz, kint pedig óriási hullámok voltak, és 3 napig nem is tudtunk kimenni. Aztán a negyedik napon bevállalta a kapitány, de a nyílt vízen 2-3 méteres hullámok fogadtak minket, ami nagyon ijesztő tud lenni. Csuromvizesek lettünk és míg én kint, a hajó orránál, a korlátba kapaszkodva bámultam az előttünk elúszó barázdás bálnákat, egyszer csak azt vettem észre, hogy az emberek legnagyobb része sápadtan ül a zárt kabinban. Erre is fel kell készülni, mert nem mindenki bírja ugyanúgy a hajózást és a háborgó tengert.

bálnák-bálnales
Fotó: Én a bálnákkal vagyok

 

– A bálnaleseken kívül milyen programjaid vannak még?

– Ősztől tavaszig tengerbiológus szakemberek segítségével ismeretterjesztő előadásokat tartunk, nyáron vannak a bálnalesek. Ezek között az előadások között vannak olyanok, amelyeket felnőtteknek tartunk, és vannak olyanok, amelyek gyerekeknek szólnak. 2020-ban sajnos már ezeket sem tudtuk megtartani. De mindezek mellett iskolákba és óvodákba is eljárunk előadásokat tartani, illetve minden évben vannak rajzversenyeink, amelyre nagyon sok óvoda és iskola szokott pályázni jobbnál-jobb alkotásokkal. Ezek mindig hatalmas élmények.

bálnales-előadás-bálna
Fotó: Én a bálnákkal vagyok

 – Szülőként mi mindent tudunk tenni, hogy környezettudatos gondolkodásra neveljük gyermekeinket?

– Szerintem a leghatékonyabban saját élményekkel. Ha megnézed az edukációs programokat, azok mind arról szólnak, hogy oké, hogy bizonyos dolgokat megtanítunk az iskolában, de át kell élni, ott kell lenni és látni. Nincs annál erősebb hatás, mint amit átél az ember. Nagyon mély nyomot tud hagyni. A foglalkozásokon keresztül sok mindent meg lehet tanulni, amelyeket igyekszünk a lehető legérdekesebbé tenni, de gyerekeknél és persze felnőtteknél is, a személyes élménynél és a tapasztalásnál nincs erősebb. Nagyon ritkán találkozom olyanokkal, akiket a természet világa nem érint meg, szerencsére nagyon könnyű fellobbantani az érdeklődést…

– Mi jelent számodra a tenger és miért fontos, hogy tovább is lássunk annál, mint a tengerparton található homok, kagylók és rákok?

– Ezt egy videó tudná a legjobban elmondani, mert én is pont úgy érzem, ahogy ebben a videóban Harrison Ford mondja. A film egy környezetvédelmi szervezet kampányának részeként készült, amelyet híres színészek narráltak. Harrison Ford volt az óceán – az ő nevében beszélt. Amit mondott, azt tudnám én is elmondani: ezek a vizek az élet bölcsői, és annál közelebb nem lehet kerülni a természethez, mint hogy ott vagy és megpróbálod megérteni a viselkedését és azt, hogyan táplálja az élőlényeket.

A kéksége engem azonnal elvarázsol, soha nem tudok betelni vele, pedig pontosan tudom, hogy ez egy érzéki csalódás. Számomra nagyon misztikus amiatt is, hogy ennyire keveset tudunk róla, mert annyira nehezen megközelíthető élettér. Nagyon hajtja a tudományos érdeklődésemet. Ezért amit a filmben az óceán mond, azzal teljesen együtt tudok érezni. Mostanra már tényleg szinte mindent tönkretettünk a Földön és alig maradt életterünk, de a víz lesz az, ami helyreállítja a dolgokat, és víz kell majd ahhoz is, hogy újjászülessen a bolygónk. Ezért hívtam életre ezt a projektet is, amit képviselni nekem legalább annyi örömet ad, mint az utazóknak a bálnales. Ez a projekt egy igazi „szerelem”, sosem tekintettem rá munkaként, inkább egyfajta küldetésként.

Ha tetszett ez a cikk, akkor itt további érdekes olvasnivalót találsz:

Ő itt Jonathan, a világ legidősebb teknőse

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!