Gundel Takács Gábor: Mosolyogva lenne jó meghalni

-

Gundel Takács Gábor az ország egyik leginkább közkedvelt televíziós személyisége. A kvízműsorok töretlen népszerűséggel futnak, nem csak itthon, hanem szerte a nagyvilágban. A szellemi vetélkedők társadalmi szerepéről, a népszerűség mibenlétéről, a személyes tapasztalatokról és a magánéletről is beszélgettünk.

Mi lehet az oka annak, hogy a kvízek a több évtizedes múltjuk ellenére ma is hatalmas népszerűségnek örvendenek? Hogy nem untunk még rá ezekre?

 Azért nem, mert alapértékekről van szó. Egyrészt van egy természetes emberi kíváncsiság, hogy mégis mi minden van a világban, mi az, ami tudható, mi az, ami fontos. A másik alapvető érték pedig a tudás, az általános műveltség és a tájékozottság. Sok ember szeret tanulni, és próbára tenni a tudását. Mindazonáltal jogos a kérdés, mert kétséges volt, hogy a 21. században egy ilyen klasszikus kvíznek, mint az ATV-n látható Géniusznak mekkora létjogosultsága van. Hiszen kis túlzással a műsorban nem történik semmi látványos, nincs benne semmi extra showelem. Gyakorlatilag három ember áll és beszélget. Ez mennyire áll meg a mai televíziózásban? És az derült ki, hogy igenis helye van egy ilyen műsornak. Sokkal nagyobb az érdeklődés és a nézettség, mint ahogy azt előzetesen gondoltam volna. Rengetegen jelzik vissza úton-útfélen, hogy örülnek neki, szeretik nézni. Ilyen szempontból nem csak televíziósként örülök, hanem magánemberként is, hogy nem hülyült el teljesen az emberiség, még van remény, még vannak gondolkodó emberek.

A mai Magyarországon, amikor egyre inkább a bulvár uralja a szórakoztatóipart, mekkora igény van az ilyen jellegű műsorokra?

Az, hogy ennyire sok tér jut a bulvárnak, és ennyire ellaposodnak a dolgok, úgy gondolom, hogy sok embert aggaszt. Egyfajta kontrareakciót vált ki, hogy igenis muszáj megőrizni bizonyos értékeket és kiemelni a tudás respektjét. Az nem lehet, hogy teljesen elbutuljon a világ. Ráadásul a bulvárvilágra jellemző, hogy tolakodó módon belemászik az ember arcába. Ezzel szemben azt, akinek tudása van, csendben tanul, megfigyel, olvas, nem tartják olyan érdekesnek. Azért is örömteli A Géniusz, mert nem emlékszem olyan műsorra, melynek kapcsán ennyi visszajelzést kaptam volna a nézőktől. Mintha lenne köztünk egy összekacsintás, hogy mi is veletek vagyunk. Szeretem ezt a műfajt, én magam is játszom, kíváncsi vagyok a világ dolgaira. Az, hogy ezzel sok embert el lehet érni, és értéket lehet ezáltal közvetíteni feléjük, az külön jó dolog.

Kép: Facebook/Gundel Takács Gábor hivatalos oldala

Hogyan foglalnád össze egy mondatban a kvízekhez fűződő viszonyodat?

Ez túl nehéz feladat (nevet – szerk.). Számomra az imponáló, ha valaki pozitív értelemben véve kíváncsi. A másik, amit kiemelnék, az a játékosság. Legyünk hajlamosak játszani, tudjunk egymással vetélkedni. A harmadik, hogy mi újságírók, illetve médiában szereplő emberek történetmesélők vagyunk. Egy kvízműsor is történetmesélés. Túl a játék menetén, ami szintén egy történet, egy-egy félmondatból megismerhetjük a résztvevők hátterét is. A néző pedig mindig összehasonlítja magát a játékossal akár tudás, akár kockázatvállalás szempontjából.

A szavaidban is érezni azt a töretlen lelkesedést, ami a képernyőn keresztül is átjön. Mennyi ideig tart és hogyan zajlik nálad a felkészülés a kvízműsorokra?

Általában a kérdések szerkesztése és az anyaggyűjtés nem az én feladatom. Az ilyen műsorok mögött mindig van egy kb. 10-14 fős kérdésíró csapat, akik a játéknak megfelelő kérdéseket írnak. Ezalatt azt értem, hogy minden műsorhoz más és más jellegű feladványokra van szükség. Például a Milliomosban a jó válasz mellé meg kellett ugye adni három rossz választ is. A Maradj talponnál olyan feladványokra volt szükség, amelyekből betűk hiányoztak. A Géniuszban pedig kulcsfontosságú a gyorsaság, ezért olyan kérdéseket írnak, amikre egzakt, rövid választ lehet adni. A csapat által összeállított kérdések átmennek néhány szűrőemberen, és végül hozzám is elkerülnek. Én is átolvasom az egészet, részben én is szűröm. Figyelem, hogy pontos-e a megadott válasz rá, van-e a kérdésben helyesírási hiba. Ezáltal én is tanulok. Ennek ugyanakkor megvan a hátránya is, mivel sokszor azon kapom magam, hogy túl sok időt töltök el otthon egy-egy kérdéssel. Visszakanyarodva a Milliomosra, ott az jelentett kihívást, hogy a jó válasz mellé keresni kellett három olyan rossz választ, amelyek akár jó válaszok is lehetnének. A felvételre már úgy megyek el, hogy az összes kérdést láttam, átolvastam. Úgy gondolom, ez is annak a felelősségnek a része, amellyel a nézők és a játékosok felé egyaránt tartozom. Ez azt az érdeket szolgálja, hogy a műsor jó legyen, a játék ne azon dőljön el, hogy én esetleg rosszul tudtam valamit. Arról nem is beszélve, hogy időnként hozzá kell szólnom a játék során egy-egy témához, ha kialakul egy kis beszélgetés. Hogy ez mennyi időt emészt fel? A Géniusz kapcsán 7-10 nap, mire 30 adásra jómagam fel tudok készülni.

Milyen játékos lennél, és mely témakörök bizonyulnának a legnagyobb erősségeidnek?

A sport az adja magát, ezen kívül mindig a humán tárgyak álltak közel hozzám. A magyar nyelv és a történelem iránt mindig is érdeklődő voltam, földrajzban is elég jártasnak tartom magam. Közel áll hozzám a zene, zenéltem is egy időben. A természettudományok, mint például a kémia már több felkészülést igényelnek a részemről (nevet – szerk.). Ha 1-től 5-ig kellene magamat osztályozni, 4-es erősségű játékos lennék.

Kép: Facebook/Gundel Takács Gábor hivatalos oldala

Nem érezted úgy, egyetlen játékod alatt sem, hogy jó lenne magad kipróbálni a másik oldalon, és játszani egy kicsit?

Ritkán fordult elő. Az igazat megvallva élvezem ezt a szerepet. A játéknak az is a része, hogy én tartom kézben a vetélkedő ritmusát és hangulatát. Ilyenkor mindig kétfelé kell figyelnem. Egyrészt ügyelnem kell arra, hogy a játék működjön és a játékszabályok be legyenek tartva. Ezzel párhuzamosan egy tévéműsort is készítek, aminek van ideje, van üteme, időnként pedig kapok instrukciókat, hogy hány perc van még hátra, mikor megyünk el reklámra stb. Van egy általános tévedés, hogy ezeket a műsorokat a játékosok miatt csináljuk. Nem, ezeket a nézők miatt csináljuk. Persze fontos, hogy a játékosok jól érezzék magukat, és számomra az egyik legnagyobb dicséret az, ha egy játékos annak ellenére, hogy nem nyert, azt mondja, hogy nagy élmény volt számára itt lenni. A pénz az előbb-utóbb úgyis beolvad az ember életébe, viszont az élmény jóval maradandóbb. Úgyhogy igen, néha jó volna játszani, de valójában én ezt szeretem.

Ha már a játékosokat említetted, volt olyan, aki különösen a szívedhez nőtt? Alakult-e ki barátság vagy kapcsolattartás ezekkel az emberekkel?

Nincs olyan, akivel tartanám a kapcsolatot, és úgy vélem, hogy nem is lenne szerencsés. Pont azért, mert ki tudja, hogy a jövőben ki, melyik vetélkedőben fog felbukkanni. Próbálok a felvételek során is figyelni arra, hogy nagyjából hasonló legyen a viszonyom a játékosokkal. Például ne érezze azt az egyik játékos, hogy a másikkal többet beszélgetek, vagy esetleg kedvezek neki. A lényeg, hogy sportszerűek legyenek a küzdelmek, és mindenki jól érezze magát. Ehhez pedig az kell, hogy a játékos azt érezze, hogy egyformán viszonyulok mindkettejükhöz. Ha valakivel összefutok, véletlenül találkozom, azzal nincs semmi probléma. Például volt egy Áll az alku játékos, aki rádióban dolgozik, és többször kért már tőlem interjút, és én mindig igent mondtam neki. Olyan azonban nincs, hogy valakivel szorosabb kapcsolatot, barátságot ápolnék.

Lényegében ez ugyanaz a szituáció, mint amikor egy focimeccs közvetítése során igyekszel pártatlan maradni?

Igen, ez egyértelmű. Ez nem csak a játékosok, hanem a nézők szempontjából is egy igen fontos dolog. A néző nyilván szurkol valakinek, nekem ebben nem lehet döntő szavam. Az én feladatom, hogy pártatlan legyek. Az már a néző dolga, hogy ő kinek drukkol, de én, mint kommentátor vagy műsorvezető, nem ronthatom el az ő szórakozását azzal, hogy én valakit pártolok.

Kép: Facebook/Gundel Takács Gábor hivatalos oldala

Gyanítom bármennyire is igyekszel semleges maradni, mindig lesznek olyanok, akik megvádolnak azzal, hogy egyik vagy másik csapatnak szurkoltál.

Ezzel nem nagyon tudok mit csinálni. Tulajdonképpen bármikor vádolható vagyok. Vegyünk például egy Real Madrid-Barcelona meccset. Előfordult már olyan, hogy a meccs után kaptam bizonyos SMS-eket, hogy ez a szemét végig a Real Madridnak szurkolt. Ugyanakkor a másik oldalról is érkeztek hasonló üzenetek, miszerint ez a szemét végig a Barcelonának szurkolt. Nos, ha az egyikük úgy érzi, hogy a Realnak szurkolok, a másik úgy érzi, hogy a Barcának, akkor lényegében jól végzem a dolgomat, nem igaz? Valójában ők az elfogultak. Ebben a tekintetben egy mérce van: az embernek a saját lelkiismerete.

Térjünk picit vissza a kvízekre. Van kedvenc műsorod a sajátjaid közül?

Nincs kimondottan kedvencem, mert mindegyik más miatt jó. A Játék határok nélkül, ahol felnőtt emberek beöltözve futkostak, egy önfeledt móka volt, nem is feltétlenül a verseny volt benne a legfontosabb. A Legyen Ön is milliomost azért szerettem, mert ott volt idő a játékosokkal beszélgetni, gondolkodni. Sajnálom, hogy abból mindössze 42 adást csináltunk, azt szívesen vittem volna tovább is. Tetszett benne, hogy a játékos logikázott, következtetett, kizárt általa rossznak vélt válaszokat, így jutva közelebb a helyes megfejtéshez. A Géniuszban leginkább a gyorsaság, a pattogó tempó fog meg. Ez egy villámjáték rendkívül okos emberekkel. A Maradj talpon egy vicces szituáció volt a lepotyogásokkal, a párbajokkal. Az Áll az alku pedig látszólag a pénzről és táskákról szólt, de ez nem így van. Valójában emberekről szólt. A pénz meg a táska csupán csak eszköz volt ahhoz, hogy megvizsgáljuk különböző emberek viselkedését, döntéshozatalát. Nem mindegyik műsor volt ilyen sikeres, mint a most felsoroltak, de olyan nem volt, amit nagyon nem szerettem volna csinálni.

Az ország egyik legnépszerűbb és legsűrűbben foglalkoztatott médiaszemélyisége vagy. Mik azok a jellemzők és hozzáállásbeli sajátosságok, melyeknek köszönhetően idáig jutottál? Milyen szakmai szempontokat tudtál ehhez hozzátenni, illetve mik azok az emberi erények, amiket te, mint Gundel Takács Gábor bele tudtál ebbe olvasztani?

Van bennem egy erős szakmai alázat. Ezalatt azt értem, hogy komolyan veszem a felkészülést, nem veszem félvállról a munkámat. Mindazonáltal sosem éreztem úgy, hogy ezek a műsorok rólam szólnak. Sokkal inkább a játékosokról, a sporteseményről és a versenyről kell szólniuk. Ami az emberi oldalamat illeti, imádom ezt az egészet csinálni, és szerintem ez a szeretet mozgatja az egész műsorkészítési folyamatot. Emellett törekszem arra, hogy empatikus legyek a játékosokkal, és úgy érzem, hogy ez át is jön az embereknek. Azt is fontos szempontnak érzem, hogy az adott műsorvezető hiteles legyen. Én már jó 6 éve szabadúszóként dolgozom, aminek megvannak a maga előnyei, hátrányai. Az egyik legnagyobb pozitívuma, hogy én választhatom meg, miben akarok szerepelni, így olyan műsorokba és helyzetekbe kerülhetek, amelyekben komfortosan mozgok, azaz hiteles vagyok a tévénézők számára. Persze nincsenek illúzióim, hiszen nem létezik olyan ember, akit mindenki szeret, én is szoktam kapni bántó üzeneteket. Ezekkel azonban nem tudok mit kezdeni. Úgy érzem, hogy amíg a saját lelkiismeretem rendben van, addig megtettem minden tőlem telhetőt.

A karrieredet sporttal kezdted, ami ugyan még most is jelen van az életedben, de egyre inkább a kvízek felé orientálódtál az utóbbi időben. Mekkora nehézséget okozott számodra a két műfaj közötti váltás?

Nem okozott nehézséget, már csak azért sem, mert ahogy te is mondtad, a sport ilyen-olyan módon mindig a részem volt. Ami a kvízt illeti, ez részemről nem volt egy tudatos döntés, hogy ebbe az irányba terelődjek. Egyszerűen így alakult, ezt hozta az élet.

Kép: Facebook/Gundel Takács Gábor hivatalos oldala

Ezek szerint nem úgy álltál neki a vetélkedős műsoraidnak, hogy te leszel az új Vágó István az országban?

Nem, őszintén szólva meg sem fordult a fejemben, hogy hozzá hasonlítsam magam. Az én karrieremben mindig az működött igazán jól, amikor telefonon megkerestek, hogy vállaljak el egy új produkciót. Ezekben viszont magamat adom, hisz engem akartak, nem egy Vágó epigont. Amikor magam próbáltam műsort készíteni vagy szinopszissal előállni, abból nem lett túl sok minden, úgyhogy egy idő után ezeket már nem is forszíroztam.

Az ATV-n futó Géniusz megtervezésénél aktívan közreműködtél. Az sem a te szinopszisodból született?

Nem, mert az alapötlet nem tőlem származik. Amikor A Géniuszhoz kerültem, akkor már megvolt a műsorért felelős csapat. Ők már viszonylag korán, az alapterv kidolgozása után bevontak engem a tervezési folyamatokba. Próbájátékokat, próbafelvételeket csináltunk, szabálymódosításokat eszközöltünk, ötleteltünk, és végül ebből született meg a műsor. Ez is egy telefonhívás eredménye volt. Németh S. Szilárd, az ATV vezérigazgatója felhívott, hogy készítenek egy ilyen műsort, és rám gondoltak, mint potenciális műsorvezető. Elfogadtam a felkérést, és szerencsére a műsort azóta is nagy népszerűség övezi. Ennek azért is örülök, mert ez egy saját fejlesztésű produkció, nem egy megvásárolt licenszműsor. A magyar csatornák általában félnek önálló készítésű műsorba belevágni. Saját műsort csinálni ugyanis rendkívül költséges, a szakmai kockázatról nem is beszélve. Gondoljunk csak bele: ha egy csatorna saját ötlettel rukkol elő, ám a műsor megbukik, akkor az könnyen az alkotók állásába is kerülhet. Szóval le a kalappal az ATV csapata előtt, hogy ezt nyélbe ütötték, és ugyan nagy bátorság kellett hozzá, de aztán az idő minket igazolt. Ugyanakkor az már korábban is kiderült, hogy valamennyire értünk a televíziózáshoz, hiszen annak idején az Áll az alku Igazgató úr figuráját is mi találtuk ki. Nyilván az Áll az alku egy létező, sikeres formátum volt, de az Igazgató úr motívuma az teljes mértékben a mi szabadalmunk volt. Amikor a többi ország kreatív producereivel beszéltünk az Áll az alkuról, és megtudták, hogy kitaláltuk ezt a rejtélyes karaktert, a fejüket fogták, amiért ez nem nekik jutott először eszükbe. Ez amolyan Columbo felesége effektus: mindenki beszél róla, de még senki sem látta. Azért is volt ez úttörő döntés, mert minden műsornak megvolt a maga struktúrája. A Legyen Ön is milliomosban a játékos a kvízmester ellen játszott. A Géniuszban egymás ellenfelei a versenyzők. De ki ellen játszik, aki az Áll az alkuban szerepel? Az ellen, aki a telefonban ajánlatot tesz. Ezzel kapcsolatban pedig a mai napig kapom a kérdéseket, hogy ki volt az Igazgató úr vagy hova estek az emberek a Maradj talponban. Ezek a misztikus elemek erősítik a műsort.

Létező személy volt az Igazgató úr?

Az ő személyét fedje jótékony homály. Ez pontosan olyan, mint a bűvészeknél a magic-élmény. Amíg nézed a trükköt, addig elvarázsolnak a látottak, de amint megtudod, hogy a bűvész zsebében volt egy tartalék pikkász, elvész az illúzió. Lehet majd a végrendeletemben leírom, de egyelőre ez maradjon meg titoknak.

Visszatérve a Géniuszra. A mai ingergazdag, dinamikus vágású, színes, hangos műsorok között hogy tudott kitűnni egy annyira egyszerű, letisztult és minimalista program, mint A géniusz?

Ma már minden bonyolult, túl harsányak a mai műsorok. Bizonyos embereknek ez már sok. Kell egy olyan műsor, ami egyszerűséget és nyugalmat sugároz, ráadásul a néző azonnal be tud kapcsolódni. Elkezdi nézni A Géniuszt, és két percen belül már abszolút fel tudja venni a fonalat. Ezek a tényezők számomra értéket képviselnek a mai televíziózásban. Erre a felgyorsult világra az ember, mint organizmus egy pont után már nem alkalmas. Elegünk lesz, kisiklunk, összerogyunk, megbolondulunk, ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. Időnként lassítanunk kell egy kicsit.

Mi az oka a sok csatornaváltásnak a karrieredben? Egyfajta szakmai hűtlenség vagy inkább új kihívásokat keresel?

Nem gondolom, hogy erről lenne szó. Inkább egyfajta szakmai önvédelemnek nevezném. Igyekszem megválogatni, hogy milyen csatornánál, milyen műsorokat vállalok be. Ha olyan műsorban szerepelek, ami nem testhezálló, akkor az nem csak nekem, hanem a nézőnek és a csatornának is rossz. A helyzetemet megkönnyíti, hogy jelenleg szabadúszó vagyok, így ha látnak bennem fantáziát egy-egy műsor kapcsán, akkor mindenféle megkötés nélkül rá tudok ezekre az ajánlatokra bólintani. Eleinte ez még nekem, illetve a TV2-nek is – akikkel először tárgyaltam erről a struktúráról – furcsa helyzet volt. De mint utóbb kiderült, a nézőket nem igazán foglalkoztatja, hogy én éppen melyik csatornánál vállalok munkát. Ha érdekli őket az általam vezetett műsor, úgyis meg fogják nézni. Így lehetővé vált az is, hogy az ATV jövőre szeretne csinálni velem új A Géniusz évadot, az RTL-en Európa Liga meccseket közvetítek, illetve a TV2 is megkeresett, hogy tavasszal szeretnének új Áll az alkut csinálni. Ha nem lennék szabadúszó, ezekre nem lenne lehetőségem.

Sok pozitívumát említetted a szabadúszó státusznak. Mi a helyzet a hátrányaival, árnyoldalaival?

 Mint mindennek, ennek is megvannak a hátulütői. Tegyük fel, hogy beüt a pandémia vagy eltöröm a lábam, akkor nem keresek egy vasat sem. Ezt úgy lehet kiküszöbölni, hogy igyekszem takarékos lenni, jobban beosztani a jövedelmemet.

Kép: Facebook/Gundel Takács Gábor hivatalos oldala

Mi volt a műsorvezetői pályád legfontosabb tanulsága?

Az egyik legfontosabb, hogy ne tervezzünk túlságosan előre, mert az élet bármikor keresztülhúzhatja a számításainkat. 42 évesen dolgoztam az MTV-nél, azt hittem, onnan fogok nyugdíjba menni, ehhez képest 52 évesen eljöttem onnan. Ezen felül az élethez kell egyfajta bátorság. Merjük önmagunkat és az elképzeléseinket felvállalni, és ne minden esetben a társadalmi, családi vagy munkahelyi elvárásoknak igyekezzünk megfelelni. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a saját, egyéni felelősségvállalásunkról sem. Ha valamibe belevágunk, azt igenis csináljuk felelősségteljesen, teljes odaadással.

A szavaidból az jön le, hogy életigenlő típus vagy. Jellemző rád az az életszemlélet, hogy hozzuk ki a maximumot magunkból és az elénk táruló lehetőségekből?

Lehetőséget és tehetséget mindenki kap az élettől, a Jóistentől, ki-ki helyettesítse be a saját hite szerint. Mindeközben ez nem csak lehetőség, hanem felelősség is. Az ember egy idő után elszámol magával, elszámol azzal, hogy mennyi mindent csinálhatott volna még élete során. Az egészet úgy foglalnám össze, hogy mosolyogva lenne jó meghalni. Tehát amikor visszatekintünk a saját életünkre, az az érzés legyen bennünk, hogy ez jó és tisztességes volt. Menet közben erre nem nagyon szoktunk gondolni, de jó lenne, ha néha megállnánk, és elgondolkoznánk azon, hogy az, amit most csinálunk, azzal elégedettek lennénk-e az életünk végén is.

Mennyire érzed teljesnek az életedet? Vannak még beteljesítetlen tételek a bakancslistádon?

Szakmailag teljes mértékben elégedett vagyok. Ha azt mondanák, hogy ennyi volt, holnaptól nincs több médiaszereplés, sajnálnám ugyan, de nem lenne hiányérzetem. A pályám során én már annyi mindent kaptam. Többezer sporteseményt közvetítettem, több, mint 1600 adásnyi kvízműsort csináltam, úgyhogy bármi történjék is, én már hálával tartozom az életnek, hogy nekem ez mind megadatott. Ami az életemet illeti, szeretnék még sokat utazni, rengeteg elolvasásra váró könyv hever még a polcomon, vannak filmek, amiket szeretnék bepótolni, többet szeretnék színházba járni.

Mely úticélokat szeretnéd még kipipálni?

Indiába és Peruba nagyon szeretnék eljutni, de alapvetően úgy gondolom, hogy utazni, világot látni nagyszerű dolog. És hiába járt már bizonyos helyeken az ember, mindig fel tud fedezni újdonságokat, ehhez pedig nem is feltétlenül kell városokba elutazni. A természet is rengeteg felfedezni valót tartogat. A feleségemmel például pár éve elkezdtünk búvárkodni, ami szintén tele van érdekességekkel.

A feleségeddel már több, mint 30 éve vagytok házasok. Mi a titkotok? Főleg a rengeteg munkád mellett.

Szerintem nem dolgozom többet, mint mások, csak hektikusabb időbeosztással. A feleségemmel kapcsolatban azt tudom mondani, hogyha két ember társként tekint a másikra, ki tudják egymást egészíteni, akkor az egy nagyon erős köteléket tud eredményezni. Ha ez a két ember rivalizál egymással, akkor az őket és a kapcsolatukat is felőrölheti. Kezdetben ez egy erős, lángoló szerelemként indul, egy idő után azonban meg kell találni azokat a kapcsolódási pontokat, amelyekkel eggyé válhattok. Szerintem a titok nyitja az, hogy nem kell mindig minden jogos kérdést feltenni. Nem kell minden játszmát megnyerni, nem kell minden magas labdát lecsapni, nem kell a másik hátába szúrni, hogy most nekem volt igazam. Hol ő fáradt, hol én vagyok fáradt, hol ő ingerült, hol én vagyok ingerült, ilyenkor azonban nem tanácsos egymásnak esni. Sokkal inkább annak a híve vagyok, hogy bontsunk ki egy palack bort, öleljük meg egymást, beszélgessünk, szeressük egymást a nehéz pillanatokban is.

Kép: Facebook/Gundel Takács Gábor hivatalos oldala

A gyermekeiddel mi a helyzet? Mutatnak a média iránt érdeklődést?

Nem, de nem is elvárás. A feleségem fogorvos, mégsem lett egyik gyerekemből sem fogorvos. A nagyobbik fiam jogász, a kisebbik fiam sportoló, a lányom pedig a művészetek iránt érdeklődik. A feleségemmel sosem akartuk megmondani nekik, hogy mit csináljanak, inkább csak figyeltük őket, hogy merre orientálódnak. Próbáltuk felmérni, hogy mi iránt mutatnak érdeklődést, miben tehetségesek, mihez van meg az eszük, és ebben igyekeztünk nekik segítő kezet nyújtani. Szerintem a gyereknevelés egyik primer eszköze, hogy sokat kell velük beszélgetni.

Hogyan ünneplitek a karácsonyt? Gondolok a szokásokra, kedvenc ételekre, az ünnepi menüre.

Tradicionálisan és csendesen, szigorúan családi körben. Az ünneplésnek a szűkebb és a nagyobb családi kör is a része. Az anyai nagymamám ágán lévő rokonság például erdélyi származású, így mindig kerül az ünnepi asztalra néhány erdélyi étel is. A menünek állandó része a hagyományos lucskos káposzta, a korhely leves, illetve természetesen a mákos guba, amit nem vaníliasodóval, hanem forró mézzel fogyasztunk. Az idei karácsony abból a szempontból rendhagyó lesz, hogy a kisebbik fiam sportolói karrierje miatt évek óta nem tudtunk pár napnál többet együtt tölteni, de most 26-án el fogunk utazni családostul egy hétre. Egy idős ember mondta, hogy a szülői tevékenységedről jó visszaigazolás az, hogy a gyerekeid mennyi időt akarnak veled eltölteni. Ennél a kiruccanásnál is az a helyzet, hogy szívesen velünk tartanak, nem hozakodtak elő azzal, hogy ők inkább a haverjaikkal szeretnének lenni.

Zárásként mit üzennél az olvasóknak?

Legyen bátorságunk a saját életünket élni. Ez nem azt jelenti, hogy ne foglalkozzunk a környezetünkkel. Mert annak, akinek jogai vannak, annak bizony kötelességei is vannak. Erről pedig hajlamosak vagyunk manapság megfeledkezni. Mindenki jön a jogaival. Arról, hogy milyen kötelezettségeink vannak, már jóval kevesebb szó esik. Összességében roppant fontos, hogy az ember figyeljen befelé. Vizsgálja meg, hogy mikor van harmóniában önmagával, hol van a helye a világban. Ha ez nincs meg, akkor nem fogunk tudni mosolyogva meghalni. Továbbá a mai gyors, zajos világban a csend nagyon lényeges. Fontos, hogy meg tudjunk állni, ki tudjuk kapcsolni a minket érő impulzusokat. Különösen ma, amikor az emberek sokkal több mindent tudnak másokról, mint saját magukról.

Kategória:
 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!