Hogyan lehet túlzásba vinni a gondoskodást? – tehetnénk fel a kérdést, hiszen a gondoskodás jó és kedves dolog. De nagy különbség van az egészséges és a túlzásba vitt, roncsoló gondoskodás között.
Gondoskodás-mániás nevezzük azt az embert, akinek erős igénye van arra, hogy úgy érezze szükség van rá és ugyanúgy használja a gondoskodást és a segítséget, mint az alkoholisták az italt: öngyógyításra vagy stresszkezelésre. Az a módszerük, hogy mások problémáival túlterhelik magukat, hogy eltereljék a figyelmüket a saját problémáikról. Ez mindig egy kontraproduktív cselekvés: mások segítése a saját fájdalom elkerülésének vagy öngyógyításának eszközévé válik. Amíg valaki másra koncentrál, addig legalább nem kell a saját nehézségeire és terheire gondolnia.
Viszont amíg valaki képtelen önmagára összpontosítani, addig nem tud megfelelően adni másoknak sem. Ha érzemileg kimerültnek érzed magad, mindenekelőtt kérdezd meg magadtól, hogy szakítottál-e elég időt magadra. Ha üresnek és céltalannak érzed az életedet, ha éppen nincs kinek segíteni és nincs kivel foglalkozni, akkor kezdhetsz gyanakodni. Sajnos előbb-utóbb megteszi a hatását, ha soha nem tudsz nemet mondani és mindig magadat teszed utolsó helyre. Ahogy a stressz egyre inkább begyűrűzik az életedben, úgy jönnek majd a különböző egészségügyi problémák, mint a bélrendszeri betegségek, alvászavar, magas vérnyomás, depresszió…
Pedig másoknak segíteni valójában egy klassz dolog. Egymás támogatása és segítő szándék nélkül nagyon csúnya lenne a világ. De nagy különbség van egészséges és túlzásba vitt gondoskodás között. Ha büszke vagy arra, hogy előre látod mások szükségleteit, és még azelőtt beavatkozol, mielőtt bármire is megkérnének, vagy ragaszkodsz ahhoz, hogy valakinek annak ellenére is segíts, hogy ő nem kéri, akkor itt biztos valami többről van szó. És ez veszélyes lehet. Ha a fenti sorokban magadra ismertél, akkor figyelj, mert azt is eláruljuk, milyen lépésekben tudsz leszámolni ezzel az egészségtelen és túlzásba vitt gondoskodással.
Lásd reálisan, hogy mi az, ami emberileg elvárható tőled!
Emlékeztesd magad, hogy nem mentheted meg a világot, és mielőtt bárkinek segítenél, magadnak kell segíteni. Ha úgy érzed túlterhelt vagy, akkor legyen ez egy figyelmeztető jel arra, hogy szükséged van egy kis időre és arra, hogy magadra is odafigyelj. Ha ilyenkor igent mondasz, miközben valójában nemet mondanál, az nagyon igazságtalan magaddal szemben.
Vizsgáld meg a motivációdat!
Azt hiszed, hogy mások életének elrendezése nagyobb igényt fog kielégíteni benned, mint bennük? Ha a válaszod igen, akkor többet veszel el ebből a helyzetből, mint amennyit adsz. Néha a legjobb módja a gondoskodásnak, ha nem veszünk részt a másik problémáiban és nem segítünk neki, mert azzal megfosztanánk a tanulási folyamattól és attól, hogy megálljon a saját lábán.
Ha elhatározod, hogy felhagysz a gondoskodás-mániával, akkor azt mutasd meg a másiknak, hogyan horgásszon, ahelyett hogy tovább eteted hallal!
Ha mindig segítesz egy barátodnak vagy kollégádnak, azzal azt éred el, hogy elkezd függeni tőled és ez visszatarthatja attól, hogy szárnyaljon.
Állítsd fel az érzelmi határaidat!
Bátorítsd a környezetetben élőket, hogy érzelmileg legyenek függetlenek. Kerüld a mások érzéseivel való túlzott azonosulást és ne vedd a válladra mások terheit. Azzal, hogy a problémákat a jogos tulajdonosaiknál hagyod, lehetővé teszed számukra, hogy megtalálják a saját megoldásaikat és fejlődjenek. Sokszor a legjobb ha a saját hibáinkból tanulunk.
Te is gyakorolj!
Mielőtt legközelebb egy újabb segítő kampányba kezdenél, gondolj magadra és segíts előbb magadon. Hagyd, hogy mindenki a saját portáján sepregessen, miközben te is a saját udvarodat tisztogatod. Ugyanúgy szánj időt magadra is, mint ahogy másoknak is mindig mondod, hogy vigyázzanak magukra. Légy kedves és elnéző magaddal, és tanuld meg szeretni és élvezni a saját társaságodat.
Olvasd el ezt is:
