Ezeket nem tudtad A diótörő szerzőjéről – 9 tény Csajkovszkijról

Csajkovszkij életében sikertelen volt a karrierjében és a magánéletében is. Zsenialitását csak élete végén kezdték elismerni.

Száznyolcvan éve született Pjotr Iljics Csajkovszkij zeneszerző Oroszországban, Votkinszkban öt testvér közül másodikként. Szülei maguk is zenéltek, otthonukban állt egy orkesztrion nevű szerkezet, amely népszerű operaslágereket játszott. Tehetsége korán megmutatkozott:

hatévesen már jobban olvasta a kottát, mint a betűket.

Érzékeny idegzete miatt fel kellett hagynia a zenével.

Szülei kívánságának eleget téve tisztviselőnek állt az igazságügyi minisztériumban. Huszonhárom évesen azonban karriert váltott: beiratkozott az Anton Rubinstein szentpétervári konzervatóriumába, és zeneszerző szakon végzett. Ezt követően a moszkvai konzervatórium összhangzattan tanára lett.

1875-ben mutatta be b-moll zongoraversenyét. 1888-ban született meg kezdetben rosszul fogadott balettje, A hattyúk tava című.

Meck asszony támogatásának hála teljesen a zenének szentelhette magát, megírta D-dúr hegedűversenyét, Vonósszerenádját, az Olasz capricciót és az 1812 nyitányt. Anyegin című operája a moszkvai bemutatón mérsékelt sikert aratott, a szentpétervári előadás elnyerte a cár tetszését.

Tíz operája közül a Puskin műve alapján született Anyegin és a Pikk dáma a leghíresebb, a sorban az utolsó, ritkán játszott Jolanta című operája.

Hat szimfóniát, számos nyitányt, több mint száz zongoraművet, hangszeres versenyműveket, kamarazenét, dalokat, kórusműveket, sőt egyházi zenét is komponált. Több művének szövegkönyvét testvére, Mogyeszt írta. Ezek mellett több mint száz dala maradt fenn. Balettjei témájául előszeretettel választott mesét (A hattyúk tava, Csipkerózsika, A diótörő).

Utolsó éveit feszültség és depresszió jellemezte, idegállapota tovább súlyosbodott, amikor Meck asszony magyarázat nélkül megvonta tőle támogatását. Utolsó művét, a 6., h-moll (Patetikus) szimfóniát 1893 októberében vezényelte, és nem sokkal később, november 6-án meghalt.

1. 1. „Az ihlet olyan vendég, aki nem szívesen látogatja meg a lustát” –

      volt állítólag Csajkovszkij szavajárása. Maga is eszerint élt: öt éves korától egészen haláláig a munka és a gyakorlás vezérelte.

   2. Csajkovszkijt hivatalnoknak tanult, majd ebben a hivatásban is helyezkedett el Oroszországban. Akkoriban ugyanis a zenészi hivatás nem biztosított olyan társadalmi státuszt, amely megfelelő lett volna a köztiszteletben álló családja számára. A dédnagyapja kitüntette magát az 1709-es Poltavai csatában Nagy Péter alatt. Nagyapja városi tanácsnok volt Glazovban. A zenetanári, kamarazenészi hivatás lenézettnek számított, így 1859-ben Csajkovszkij inkább a közszolgálati karriert választotta. Három évig dolgozott az Igazságügy Minisztériumban, ahol gyorsan halad előre a ranglétrán.
   3. Fiatalon beleszeretett a belga szopránba, Desiree Artot-ba, akivel el is jegyezték egymást 1868-ban. A szakításukhoz az vezetett, hogy összekülönböztek a nő karrierjével kapcsolatban. Később a zeneszerző azt nyilatkozta, hogy az énekesnő volt az egyetlen asszony, akit valaha szeretett.

      

   4. Korábbi tanítványát, Antonina Miliukova vette feleségül 1877-ben. A mindössze néhány hétig tartó házasság igazi katasztrófa volt, Csajkovszkij idegösszeomlást kapott. Később a frigy sikertelenségét teljesen magára vállalta.
   5. A leghosszabb kapcsolata Nagyezsda von Meckkel volt. A gazdag mérnök özvegye 13 éven át támogatta anyagilag – és érzelmileg – a művészt már rövidéletű házassága előtt és alatt is. A pár kizárólag levelezett, 1200-nál is több üzenetet váltottak és mindössze egyszer találkoztak röviden 1879-ben.
   6. Pályafutása során rengeteg kritika érte a műveit. Főleg azt vetették a szemére, hogy a zenéje hízelgett a közönségnek, ezért megvetendőnek tartották. Csajkovszkij képes volt vegyíteni a nyugati zenei formákat a tradicionális orosz dallamokkal, ennek és a sajátos zenei korszaknak köszönhetően szinte sosem arattak művei osztatlan sikert. Zenei zsenijét csak karrierje végén kezdték felismerni, de korántsem értékelték olyan mértékben, mint ahogy napjainkban.

      

   7. Csajkovszkij antiszociális személyiségzavarban szenvedett, illetve nagyon lámpalázas volt. A vendégkarmesteri fellépéseinél előfordult, hogy a kezét a fején tartotta, mert attól félt, hogy ha elengedi, akkor a feje leválik a testétől.
   8. III. Sándor cár a St. Vladimir-renddel tüntette ki 1884-ben. Ez az öröklődő cím megszilárdította a társadalmi státuszár Oroszországban. Attól kezdve kevésbé volt bezárkózó és a népszerűsége is szárnyalt.
   9. „Nagyon hangos és zajos” jellemezte az 1812 (nyitány) című művét hozzátéve, hogy „hiányzik belőle a szeretet melege”. Az eredeti elképzelés szerint valódi ágyúkkal és a Megváltó Krisztus-székesegyház harangjaival adták vona elő. Az ambíciózus terv azonban soha nem valósult meg.

(via Fidelio, connollymusic.com)

Miért annyira népszerűek a diótörő figurák?

Így született meg minden idők leghíresebb karácsonyi balettje: a Diótörő