Sokszor úgy tekintünk a sírásra, mint valami szégyenteljes, ciki dologra, pedig a sírásnak több mentális előnyei is van és akár hiszed, akár nem, még a nehéz helyzetek kezelésében is tud segíteni.
Ami engem illet, én szeretek sírni. Nincs is annál jobb, mint sírni egy jó könyvön vagy filmen. Imádom, ahogy katartikusan előtörnek az érzések és felszabadítanak. Kiszakad a feszültség és megkönnyebbülök. Egy kiadós sírás után mindig jobban érzem magam. Fogadjunk, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Ráadásul több oka is van annak, hogy a sírás olyan jó érzés tud lenni.
A testünk segít.
Az agyunk egyik része kifejezetten az érzelmekkel foglalkozik, amely szervesen kapcsolódik a szimpatikus idegrendszerhez és olyan önkéntelen reakciókat vált ki, mint a libabőr, a kitágult pupillák, vagy a csomó a torokban. Mind az érzelmek, mind a testérzetek a könnyrendszerbe kerülnek, amely stimulálja a sírást. Ez a komplex rendszer pedig pontosan azért van így „kitalálva”, hogy segítsen érezni az érzelmeket, mint az öröm, bánat, valamint a fizikai fájdalom. Mindez nagyon fontos a mentális egészségünk és a fizikai egyensúlyunk szempontjából. Ráadásul a könnyeink még egy természetes fájdalomcsillapítót is tartalmaznak, amely segít helyreállítani lelkünket egy jó hosszú sírás után.
Az egyik első viselkedésünk:
Természetesen a sírás nem csak egy önkéntelen fizikai válasz az érzelmeinkre. A sírás élményének mély pszichológiai előnyei is vannak: könnyeink a sebezhetőség, az empátia és a másokkal való kapcsolat kapuja. Az egyik első viselkedés, amit csecsemőkorunkban tanulunk, és amivel tulajdonképpen megkérünk valakit arra, hogy vegyen már észre minket, gondoskodjon az igényeinkről, és segítsen kényelmesen érezni magunkat. Így kapcsolódunk másokhoz és megtanuljuk, hogy milyen jó, ha segítenek nekünk vagy gondoskodnak rólunk.
Amikor valaki más előtt sírunk, az azt jelzi, hogy hajlandók vagyunk megmutatni, hogy sebezhetőek vagyunk. A legtöbb ember általában csak akkor hajlandó megmutatni az érzelmeit mások előtt, ha megbíznak bennük. Tehát amikor barátok, családtagok, szerelmes előtt sírunk, akkor erősítjük a velük való köteléket.
Amikor valakit sírni látunk, az első gondolatunk az, hogy segíteni akarunk neki. Szerintem többen vagyunk, akik látva más fájdalmát magunk is képesek vagyunk könnyekben kitörni. De ez a törődés néha kínos és kényelmetlen is lehet, és lehet, hogy mi magunk is úgy érezzük, hogy jó lenne, ha már vége lenne. Ez azért van, mert olyan dolgot akarunk megjavítani, ami nem a mi hatáskörünk. Sokszor nem tudjuk, hogy mit kéne mondanunk, nem tudjuk, hogy mi lenne a leghelyesebb, hogy véget vessünk a másik rossz érzéseinek. Pedig elég csak őszintének lenni és azt mondani: „Nem tudom, mit is mondhatnék, de itt vagyok veled.” Néha mi akarunk a megoldóemberek lenni, az igazi hős, aki varázsütésre megvigasztal és megoldja a másik gondjait. De ott ülni a másikkal és együttérezni vele éppen elegendő. Engedjük meg a másiknak, hogy kettesben maradjon az érzéseivel.
Ugyanígy megtapasztalhatjuk az öröm könnyeit, amikor jó dolgok történnek azokkal az emberekkel, akiket szeretünk, de olykor azt is, hogy nekünk is mennyire tud fájni, ha megbántunk valakit. A bűntudat és a bűntudat érzése gyakran olyan érzelmek, amelyek azt jelzik, hogy mennyire kapcsolódunk egymáshoz, valamint mennyire szomorúak vagyunk és hogy a szavaink és a tetteink nagyon is veszélybe sodorhatják a kapcsolatunkat.
A sírás egészséges.
Ez azt jelenti, hogy a sírás által megtanuljuk, hogy ne zsibbasszanak le a negatív érzelmek. Amikor megtagadjuk magunktól, hogy megéljük a különböző érzéseket, azáltal blokkoljuk azt a képességünket, hogy elérjük érzelmeink teljes spektrumát. Tehát, ha megengedjük magunknak, hogy sírjunk, azzal lehetőséget adunk magunknak arra is, hogy megtapasztaljuk az örömöt, a beteljesedést, az izgalmat és az összes érzelmet, amit emberként egyáltalán megélhetünk.
Ha elfogadjuk a könnyeinket az azért is hasznos lehet, mert így megtanuljuk észrevenni a különbséget az egészséges sírás és az egészségtelen között. Az önsajnálat és az irigység a frusztráció és az önvád könnyeit idézhetik elő, amelyek valószínűleg nem a sírás nyugtató hatását keltik életre. De a sírás egyik legfontosabb előnye, hogy elfogadjuk azt, ahogyan érezzük magunkat. Sokak számára azonban a sírás egy egészen távoli világ…és fogalmuk sincs, hogyan lehet eljutni oda. Ha elszakadtunk az érzelmeinktől vagy nagyon sokáig elfojtottuk ezeket, akkor a sírás érthető módon zavaró és kényelmetlen lehet, és egyáltalán nem biztonságos, hogy megengedjük magunknak.
Tanuljunk meg sírni!
De ezen sokat segíthetünk az érzelmi intelligencia fejlesztésével. Gondoljunk erre úgy, mintha egy új nyelvet tanulnánk meg. Szükség lesz időre és persze türelemre is. Kezdjük az egyszerűbb szavakkal és kifejezésekkel, ami az érzelmek nyelvén azt jelenti, hogy először nevet adunk a kellemes érzéseknek, majd innen szép lassan haladunk a kényelmetlenebb érzések felé. Nem kell szégyellni az érzelmek erősségét, még akkor sem, ha nem mindig tudjuk, hogy mi is az pontosan, amit érzünk. Ha az izgalmat, az örömöt, a szomorúságot, a dühöt egy kicsit vadnak érezzük, akkor biztonságossá tehetjük azzal, hogy elfogadjuk, hogy most ezt érezzük. Csak ennyi, elfogadjuk és elmerülünk benne.
Adj teret te is az érzéseidnek, hogy csak úgy átfolyhassanak rajtad, ahogyan a könnyek is folynak és segítenek az érzelmek feldolgozásában. Mert a könnyek nem a gyengeség jelei, hanem az erőé. A könnyek több ezer nyelven beszélnek… a nyomasztó bánat, a mély fájdalom és a kimondhatatlan szeretet üzenetei.
