A középiskolásokkal már jó ideje a virtuális térbe költöztünk, a tanítás online zajlik, s mostanra már egyre jobban hiányoznak a mindennapos interakciók, impulzusok. Az iskolai élet emberi viszonyrendszereinek izgalmai elvesztek.
Az online térben kis ikonok lettünk, eltűnt a személyes kapcsolat. Összeszedtem, hogy nekem, gimnáziumi tanárként mi hiányzik legjobban a suliból.
Tanári szerep újratöltve
A járványhelyzet miatt sajnos érthető módon laptopokba, mobilokba és asztali gépekre költöztek át a tantermek.
Sok kollégámmal együtt hónapok óta már a virtuális térben tanítunk, küzdünk, igyekszünk, próbálunk új módokat találni a tanagyagunk leadására, a diákok megszólítására, ösztönzésére, aktivizálására. Tanárként feladatunk a tantárgyunk ismereteinek átadása, az okítás, az okosítás.
De a tanítás nemcsak a tananyag átadása, hanem közös gondolkodás, beszélgetés, eszmecsere, emberek közti kontaktus, váratlan események sorozata.
Az iskola nemcsak a tanulás helye, hanem szocializációs színtér is. A mikroesemények, a testbeszédek, az emberi rezgések, a csoportdinamika elmarad. Most minden átstruktúrálódott.
Ennek bővebb kifejtése már egy másik cikk témája lehetne…
A rejtett tanterv tényleg rejtve marad
A tanítási-tanulási folyamat része a rejtett tanterv, azaz az a tudás, viselkedésminta, ami nem a tananyag része, hanem a szocializációé. Helyzetekhez való alkalmazkodás tudattalanul is átadott értékek, konfliktuskezelés, és egyéb társas kapcsolatokba felmerülő szituációk kezelése, megélése.
A rejtett tantervhez tartozik az illemre, „jó modorra”, az iskolai közösségben való viselkedésre vonatkozó ismeretek, az intézményi normák megtanulása. A rejtett tanterv rejtve marad már jó ideje a körülmények miatt.
Némi iróniával megállapíthatjuk, hogy helyette körülbelül ez van:
Interakciók – Emberek közti kémia, rezgés, csoportdinamika
Most nem arról akarok írni, ami egyáltalán nem hiányzik, mint például a meddő viták, értelmetlen szócsaták, tiszteletért vívott harcok. Mert bizony ezekből is sok van, de ezt tanárkollégáim biztosan pontosan tudják…
Pár egyéb dolog – ami egyébként annyira fárasztó, utálatos, idegesítő tud lenni -, az most mintha picit mégis hiányozna. Ilyenekre gondolok:
heccelések
szójátékok
felelés és dolgozatírás közbeni vicces megnyilvánulások (mind a tanár mind a diákok részéről)
diákok közt szövődő szerelem és annak stációi
dolgozatról lebeszélés módszerei
táblára firkált kedves üzenetek, de a kevésbé kedves rajzok is…
tankönyvekkel kitámasztott asztallábak
összefirkált falak
veszekedő padtársak
padban megromlott szendvicsek
összegyűrt puskák a pad alatt
A kollégák is nagyon hiányoznak. A közös nassolások a szünetekben, a naplóírás közbeni bohóckodások és sorolhatnám még…
Őrült magyarázatok a késésre
Amin én mindig rendkívül jót derültem, az a késések miatti magyarázkodások, az okok megfogalmazása. Kértem ugyanis az osztályomat, hogy ha lehet, szofisztikáltan fogalmazzák meg a késés okát. Osztályfőnökként ebben a digitalizált világban nyilvánvalóan már Messengeren kapom az üzeneteket: dugóból, beragadt liftből, fialó kismacska mellől, kistestvér óvodájának kapujából és egyéb izgalmas helyekről.
Álljon itt pár szívemnek kedves őrült magyarázat és egy magyarázat nélküli üzenet is a közelmúltból, név és arc nélkül:
Hitelesítés céljából kép is készült:
A kép a hitelesítés céljából készülhetett
A kreativitást én nagyra értékelem
A kreativitást én nagyra értékelem
Ez egy abszolút kedvenc
Én kértem, hogy szofisztikáltak legyenek…
Én kértem, hogy szofisztikáltak legyenek
Szellemes, még feladvány is van:
Szellemes…
Már szavak sem kellenek:
Nemes egyszerűséggel
Abnormális időben feltett furcsa kérdések azért vannak
Már tavaly, 2020-ban is át kellett térni a digitális oktatásra, így akad néhány üzenet a telefonomon, amiben a megcsúszott időérzék miatt a diákok teljesen abnormális időben (este 10 után, éjjel 3-kor) írnak nekem. Két „alvásidőben” érkezett érdeklődést mutatok a gyűjteményemből:
A tanár 0-24 tanár
A tanár 0-24 tanár
Vannak, akiknek éjjel is az eszébe jutunk
Kedves kérdés, jólesett tényleg
Rituálék, műsorok, ünnepségek
Végzős osztályfőnökként szomorú vagyok, hogy nem tudtam az osztálykámat szalagtűző bálon táncolni látni. Nem tudtam feltűzni nekik a szalagot, nem volt pár önfeledt pillanat, amikor elfelejthetjük a 4 év során felmerül gondokat, nehézségeket. Az ilyen események mindig átszínezik kicsit a múltat is, a sérelmeket és a kellemetlenségeket is feledtetik. A vicces osztálytáncok, osztályvideók emlékezetes, megható percekkel ajándékoznak meg.
Van pár olyan pillanat az ilyen ünnepségeken, ami bizony megérinti a tanárok lelkét, meg is könnyezik a diákjaikat. Van abban valami lélekmelengető, amikor egy pedagógus látja, hogy a diákjai felnőttek/ megnőttek, érettségihez közelednek.
Hiányoznak azok a momentumok, együttlétek, amelyeket a diákok sokszor unnak, feleslegesnek tartanak, s csak később jönnek rá, hogy mennyire beépül egy-egy érzés, villanás ezekből az ünnepségekből az iskolából megmaradó emlékek közé.
