Debrecenbe kéne menni… – szól a jól ismert gyermekdal. De nem ám pulykakakasért, hanem mert egy újabb kulturális gyöngyszemet találhat az ember az ország keleti csücskében. Lakner László kortárs képzőművész Alter ego c. kiállításán jártunk.
A kiállítás hosszas előkészületeket követően idén nyáron nyitott meg a nagyközönség előtt a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ emeletén. A megnyitón részt vett a tárlat kurátora Fehér Dávid, a MODEM igazgatónője, Vizi Katalin, valamint tiszteletét tette Debrecen városának alpolgármestere, Puskás István is.
Vizi Katalin szerint egészen nagyszabású kiállításról van szó, mert a kiállított alkotások száma meghaladja a százat, és a tárlat létrehozásához mintegy huszonhat különböző intézmény, köztük például a budapesti Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galléria is hozzájárult. De számos magángyűjteményből is kerültek alkotások a tárlathoz.
A kultúra új fellegvára
„Olyan szituációkat próbálunk megvalósítani, ami nem csak hozzáad a város, a régió, de Európa kultúrájához is. Kell, hogy a figyelem, a bizalom, a kreativitás áramoljon Debrecenbe.” – nyilatkozta Puskás István alpolgármester. – „Ez a kiállítás azért is kiemelten fontos Debrecen számára, mert hozzájárul az itt élők közösség építéséhez.”
A kiállításon Fehér Dávid kurátor vezetett minket körbe. Elmondta, hogy 10 éve várja, hogy megnyíljon ez a kiállítás, és hogy ő személyesen, miért is szereti Lakner László munkásságát.
Egy művész ezer arca
A közel egy órás tárlatvezetés során megtudhattuk, hogy Lakner László a legjelentősebb ma is élő kortárs művész. A kiállítás címének választása, az Alter ego sem véletlen, hiszen a művész rengeteg stílust megjelenít az alkotásain; a korai szürnaturalizmustól kezdve, a ’60-as években divatossá vált pop-arton keresztül a fotórealizmuson át egészen napjaink posztkonceptuális festményeiig. Nagyon izgalmas volt látni azokat a festményeket, amelyek bizonyos társadalmi szituációkba helyezkednek bele. Lakner, mint művész arra kereste a választ, hol kezdődik az egyén szabadsága az olyan elnyomó rendszerekben, mint amilyen a kommunizmus vagy a nácizmus. Hol lelhető fel az egyén felelőssége egy diktatórikus társadalomban? Ennek kiemelkedő példája az 1960-ban készült „Varrólányok Hitler beszédét hallgatják” c. festménye, mely igencsak felháborodást keltett annak idején az egypártrendszerben is.
A figurális ábrázolások után egyre inkább a tárgyak kaptak központi szerepet a művész munkáiban. A kötélnek fontos szimbolikája, hogy gúzsba köti az egyént, a testet és a szellemet egyaránt. De nem csak az embert, hanem eszményeket, gondolatokat is. A kiállítás egyik legmegkapóbb része az egy egész falat beborító könyvek, melyek mindegyike kötéllel van körbe tekerve. Fehér Dávid elmesélte azt a kevésbé ismert történetet is Laknerrel kapcsolatban, mikor 1959-ben a Műcsarnokban megrendeztek egy francia könyvkiállítást, aminek a végén a kiállítás nagy részének lába kélt, mert a látogatók hazavitték a könyveket emlékbe maguknak. Lakner is eltulajdonított akkor egy könyvet, mely Max Ernst egyik alkotása volt. Ez a könyv hatással volt a művész későbbi munkásságára is.
Játék a szavakkal
És ha már könyvek, akkor természetesen az irodalom sem maradhat ki egy ilyen sokszínű művész repertoárjából. Lakner írás iránti szeretetét édesanyjától örökölte, aki gépíróként dolgozott. A klasszikus kézírások ábrázolása mellett, az alkotó szívesen kísérletezett a betűk és számok színes kavalkádjával, azok kombinációjával. Talán a legszerethetőbb Petőfi Sándor: Anyám tyúkja c. versének egy kiragadott részlete, mely 3 Q betűből és a Ri szóból áll, ahogy fentről lefelé összeolvassa az ember, nevetve rakja össze a „ku-ku-ri-ku” szójátékot. De találunk még állatneveket és különböző szám kombinációkat is, amik a látogatót igazi interakcióra sarkalják.
A tárlat befejező része a társadalmon is túl mutat. Maga az Univerzum. A képeken összemosódik az álom és a valóság közötti határ. Ahogy maga Lakner, úgy mi magunk is feltehetjük a kérdést: mi vajon hol helyezkedünk el benne? Hol van a világunk, de leginkább saját magunk határai?
Fehér Dávid végezetül elárulta: „A kiállítás célja, hogy a látogató önmaga találjon rá a kiállítás adta művek belső összefüggéseire.”
Lakner életműve valóban sokszínű és sokszor nem egyértelmű, mint amennyire az ember maga. Ha megértjük a művészetét, talán mi is egy kicsit közelebb kerülhetünk önmagunk megismeréséhez.
A kiállítás megtekinthető 2022. szeptember 11.-ig a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban.
További információ: https://www.modemart.hu/kiallitas/alterego/
