A Mona Lisától a Vitruviusi-emberig Leonardo da Vinci szinte minden alkotása ikonikus. Ő az igazi reneszánsz ember: nemcsak festő volt, hanem tudós, zenész, mérnök és matematikus is. Sok tudományos töprengéséről és elméletéről később kiderült, hogy tényleges alapjuk van, és festményei kitörölhetetlen nyomot hagytak a művészettörténetben.
Leonardo da Vinci az olasz reneszánsz egyik legmeghatározóbb pillérének tekintik. De vajon mit tudunk ennek a nagyszerű gondolkodónak az életéről? Honnan származott kimeríthetetlen tudásszomja? Íme néhány érdekes tény Leonardo da Vinci életéből, amelyek talán segítenek jobban megérteni hihetetlen zsenijét.
Nem volt valódi vezetékneve
Noha gyakran egyszerűen „da Vincinek” emlegetjük, a valóság az, hogy Leonardonak nem volt vezetékneve, legalábbis nem úgy, ahogyan a mai értelemben gondoljuk. A „da Vinci” szó szerint annyit tesz, hogy „Vincié” vagy „Vinci-ből”, amely a szülővárosára utal, és Leonardo születése idején teljesen általános volt, hogy szülőfalujuk után nevezték el az embereket.
Házasságon kívül született
Leonardo da Vinci Ser Piero, egy gazdag firenzei közjegyző és egy Caterina nevű fiatal paraszt gyermekeként született 1452. április 15-én. Leonardo anyja nem sokkal születése után hozzáment egy kézműveshez. Leonardot ezután Ser Piero törvényes fiaként kezelték, és családja birtokán nőtt fel. Apjától volt még 12 féltestvére, akik sokkal fiatalabbak voltak nála, és akikkel alig érintkezett.
Nem kapott hagyományos értelemben vett oktatást
Minden zsenialitása ellenére meglepő lehet, hogy Leonardo nem kapott túl sok hagyományos értelemben vett oktatást. Megtanulta az olvasás, az írás és a számolás alapjait, de mélyreható tanulásának nagy része későbbi életében történt. Például a latint, amely akkoriban az akadémikusok nyelve volt, nagyrészt autodidakta módon sajátította el. A haladó matematika pedig, amely egyik szenvedélye volt, csak a 30-as éveiben lépett be az életébe, amikor elkezdte eme tudománynak szentelni magát.
Balkezes volt
Vannak olyan tanulmányok, amelyek szerint a balkezesek kreatívabbak; és ha ez igaz, Leonardo esetében ez minden bizonnyal így van. A reneszánsz ember az egyik leghíresebb művész, akiről bebizonyosodott, hogy domináns bal keze volt, de a legújabb kutatások úgy vélik, hogy Leonardo akár kétkezes is lehetett.
Későn érő típus volt
Nem tudni pontosan, hogy Leonardo mikor kezdett tanítványként Verrocchio stúdiójában, Firenze egyik legelismertebb műhelyében. Feltételezik azonban, hogy 17 évesen kezdte a képzést, amikor apjával Firenzébe költözött – legalábbis erre utal egy 1469-es adóbevallás, amely Leonardot eltartottként regisztrálta. Verrocchio-nál nem csak a festészet és szobrászat alapjait sajátította el, hanem a mérnöki és műszaki ismereteket is. Csupa olyan dolgokat is, mint a kémia, a rajzolás, a kohászat és a fémmegmunkálás. Nagyjából ezzel párhuzamosan Antonio Pollaiuolo műhelyében is dolgozott, majd húszévesen felvették a firenzei festőcéhbe. A következő öt évet továbbra is Verrocchio gyámsága alatt töltötte, mielőtt saját műhelyében kibontakozott volna.
Vegetáriánus volt
Leonardo aggódott az állatok jóléte miatt. A 16. századi életrajzíró, Vasari szerint vegetáriánus volt, és szokása volt ketrecbe zárt madarakat vásárolni és elengedni.
Többször volt üldözött
Amikor Leonardo 24 éves volt, azzal vádolták, hogy szodomizált egy 17 éves fiút. Egy névtelen levélben feljelentették, amelyet továbbítottak a firenzei rendőrségnek, de mivel egyetlen tanú sem jelentkezett, aki tanúskodott volna ellene, a vádakat ejtették.
Katonai mérnökként is dolgozott
Néhány évvel híressé vált milánói lovasszobra után (csak a mű hatalmas agyagmodellje készült el 1493-ban, amelyet aztán a Milánót megszálló francia katonák 1499-ben elpusztítottak) Leonardo megállapodást kötött a hírhedt Cesare Borgiával. VI. Sándor pápa fia, a pápai hadsereg főparancsnoka volt, és arról volt ismert, hogy kíméletlen módon tartotta fenn az irányítást, és megpróbálta uralni a különböző olasz államokat. Leonardo tíz hónapot töltött vezető katonai építészként és általános mérnökként Borgia mellett. Körbeutazta a férfi által elfoglalt területeket, hogy felmérje azokat. Számos várostervet és topográfiai térképet készített, amelyek a modern térképészetet előhírnökei voltak.
Soha nem adta át a Mona Lisát a megbízójának
Leonardo haláláig őrizte a világ azóta leghíresebbé vált festményét, és az évek során mindig finomított rajta. A Mona Lisa egyfajta filozófiai festmény lett Leonardo számára, amely vizsgálódásait és ötleteit mutatja be. Az emberi anatómiával és mozgással kapcsolatos ismeretei, a természeti világ megfigyelései, az atmoszféra, a távolság és az arányok hatásai mind-mind ezen az egy festményen egyesülnek. Halála után a Mona Lisát tanítványa és egész életen át tartó szolgája, Salai örökölte.
Élete utolsó éveit Franciaországban töltötte
Amikor Leonardo hatvan éves volt, a politikai helyzet miatt kénytelen volt elhagyni Milánót. Először Rómába ment, ahol Giuliano de’Medici, a pápa testvére látta vendégül. Míg Leonardo abban reménykedett, hogy Rómában munkát talál, csak egy egyszerű ösztöndíjat kapott, és magára hagyták, míg más művészek, például Raffaello és Michelangelo keményen dolgoztak a pápának szóló megbízásokon. Ez nagyon frusztrálta, így öt évvel később örömmel fogadta a francia király ajánlatát, aki meghívta magához dolgozni. Hatvanöt évesen 1516-ban elhagyta Olaszországot, és soha többé nem tért vissza. Franciaországban nem sokat festett, viszont sok időt töltött tudományos projektjeivel. Alig néhány évvel később, 1519. május 2-án halt meg Amboise mellett a Cloux kastélyban. Sajnos a templom, ahol eltemették a francia forradalom idején megsérült, ezért 1802-ben lebontották. A sírok egy része is megsemmisült, így senki nem tudja biztosan, hol vannak minden idők talán legnagyobb géniuszának földi maradványai.
Ha tetszett, olvasd el ezt is:
