spot_imgspot_img
spot_img

Japán fine dining – Honda Civic Sport Plus 1.5 VTEC Turbo teszt

-

Article Top Ad (AdSense)

Tiszteletreméltó. Valahogy ez járt a fejemben, amikor visszagondoltam a tesztautóra, és próbáltam felvázolni magamban, mi és miért fogott meg benne. Nekem egy kicsit hivalkodó, a hátulja kifejezetten sok(k), de mégis, az együtt töltött szűk egy hét alatt összeállt a kép.

Nem annyira mai darab az aktuális Civic, hiszen köztünk van egy ideje, de még mindig agresszív és feltűnő jelenség. Egyrészt továbbra sem olyan tömegcikk, mint egy céges Astra vagy polgári Golf, másrészt olyan hatást kelt, mintha egyenesen egy versenypályáról gurult volna le a közútra. Adjunk hálát azért, hogy akad még gyártó, melynek annyira fontos a versenyzés, mint a Hondának, és legalább a túraautózásra jelentős hangsúlyt fektetnek – ha már a Forma-1-ből kivonulnak év végén.

Fotó: DG/B Cool Magazin

Szóval Honda Civic Sport Plus 1.5 VTEC Turbo, Sonic Grey árnyalatban (200 ezer forint), fekete felnikkel, karosszériabetétekkel. Dögös, vagány, kétséget sem hagy afelől, milyen szerepet szántak neki. Az eleje nyomulós, profilból éles japán penge, hátul meg… Nos, nekem ott egy kicsit sok és bazári, de legalább valódi kipufogóvégek néznek farkasszemet a követőkkel, és nem műanyag álnyílások mögött lekonyuló virslik eregetik a gázokat.

Benne van még a hülyegyerekesség – jó és rossz értelemben egyszerre. Az a sztereotípia, amit a régi Civic-ek és CRX-ek egy része alapozott meg idehaza. Ezek gyakran rommá tuningolva, kályhacsövekkel a farukon végezték az árokban vagy a bontóban – jobb esetben autóstalálkozók vendégeiként. Ahogy vélhetően az a fehér egyed is, mely az 51-es főút egyik körforgalma után landolt orral előre az árokban, mintegy mementóként emlékeztetve a lehetséges hondás sorsok egyikére. (A sors iróniája, hogy aznap vettem fel a kocsit a magyar importőrtől és az első kilométereket gyűjtöttük együtt.)

Fotó: DG/B Cool Magazin

Milyen vezetni? Mert ez a lényeg, akárhogy is nézzük.

Röviden: piszok jó. És igen, sokan röhöghetnek a markukba, hogy mire elég 182 lóerő és 240 Nm nyomaték, amikor manapság már a 300 lóerő is csak belépőszint a számháborúban. Ahogy azt a Puma ST esete is bizonyítja, az „adag mérete” közel sem minden, a minőség elsőbbséget élvez. Ez a Civic a japán fine dining négykerekű nagykövete. Könnyed, nem hizlal, és repetáért kiáltunk.

A Civic még mindig tudja és hozza azt a japán precíziós műszer érzést, amiért oly sok rajongót sikerült szereznie a márkának. Ugyan már nem szívómotor hajtja, de jellege totál olyan. Lineárisan adja le teljesítményét, örömtelien és lelkesen forog el a 6500-as határig, ráadásul a csúcsnyomaték 1900-as fordulattól egészen 5500-ig adott. Egy percig sem éreztem, hogy több kellene. Nem a lézershow és a táncoslányok, hanem maga az előadó viszi a hátán a műsort.

Fotó: DG/B Cool Magazin

Élvezet vezetni és akarod vezetni. Az üléspozíció és a váltókar elhelyezése olyan, mintha fricskát mutatnának a mai trendeknek. Itt váltani, dolgozni kell, élvezni, hogy mi döntünk és vezérlünk. A hatsebességes és precíz váltó karja kínálja magát, a kezünkbe adták a tervezők, és öröm használni. Tökéletes párost alkotnak a pörgős motorral, a futómű sportosan kemény – gombnyomásra pedig még keményebbre vehetőek az adaptív lengéscsillapítók.

Tökéletes lenne?

Nem, közel sem. Például érthetetlen számomra, hogy 2021-ben a kormányoszlop egyetlen irányba sem volt állítható. A tolatókamera képe erősen torzítja a valóságot, az infotainment sem kerülne ki győztesen egy techrangadón, ha pedig arra használjuk a pohártartót középen, amire való, akkor a könyöklő veszíti el funkcióját.

Fotó: DG/B Cool Magazin

Ezek olyan ergonómiai bakik, melyekkel könnyedén együtt lehet élni, ha tényleg azért vesszük meg a Civic-et, amiért annyira szerethető. Azért, mert nem egy unalmas germán figura, és azért, mert korrekt teljesítményből kovácsol tisztes és maradandó vezetési élményt. Miből tudtam, hogy jó? Abból, hogy azért mentem el vele, hogy ne a tesztkilométereket és kötelező köröket gyűjtsem, hanem hogy egy jót autózzak.

8,3 másodperces gyorsulás? Oké, nem nagy ügy. 220 km/óra végsebesség. Bőven elég, úgysem lenne kihasználva. Aki rakétát és körrekordokat akar, az vegye a Type R-t. Aki meg egy korrekt csomagot maradandó élménnyel, mindennapi használhatósággal és kellő térkínálattal, az arany középútnak is tekinthető 1.5 literes, turbós, de remek szívóként viselkedő Civic-et.

Fotó: DG/B Cool Magazin

Hely és lábtér jutott hátulra is. Mondjuk légbeömlő vagy USB már nem. A csomagtér 420 literes, ötajtós felépítéséből is adódik, hogy családi kocsiként is megállja a helyét. Sávtartó, távolságtartós tempomat és a holttérfigyelő, ráfutásgáltó is van a „kezdőcsomagban”, de alapáron adják még a full LED fényszórókat és az automata távfénykapcsolást is, az elektromos vezetőülést.

Mindezt 9 149 000 forintos indulóáron és 7,9 literes átlagfogyasztással télen, többnyire a vezetési élmény oltárán hozott áldozatokkal – azaz magasabb fordulattal. Menni akar és menni kell vele, szóval adjuk meg neki, amit kér. Nem fogjuk megbánni.

 

FRISS CIKKEINK

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!