Karrier vagy gyerek? Egyáltalán kell választani? – A pszichológus válaszol

-

Manapság robbanásszerűen megváltoztak a klasszikus női szerepek. 50 éve még teljesen természetes volt, ha egy nő háztartásbeli és a feladata az otthoni teendők ellátása és a családról való gondoskodás. Az egyenjogúságért való küzdelem hatására mára a nőknek is lehetősége van olyan vezetői szerepeket vállalni, vagy karriert befutni mint a férfiaknak. Szili M. Hanna pszichológussal a karrier vs. anyaság témaköréről beszélgettünk.

B COOL:  Mi változott, minek a hatására történt ez az éles váltás a női szerepekben viszonylag kevés idő alatt?

Szili M. Hanna: Örülök, hogy egy ilyen kérdéssel nyitunk, mert így nem nem leszek váratlanul ünneprontó. Rögtön kezdjünk is akkor az egyenjogúságért való küzdelemmel. Én továbbra is úgy látom, hogy ez a küzdelem még ma is zajlik. Az, hogy egyáltalán erről beszélünk is ezt jelzi. Szóval nem, nem hiszem, hogy egyenlő feltételekkel indulnának a nők és a férfiak a munkaerőpiacon. A fő döntéshozói pozíciókban, politikai és gazdasági téren is továbbra is döntő többségben férfiakat találunk.

Ami a nők munkaerőpiaci helyzetének gyors változását illeti, ott is kicsit csalóka a kép. A nőjogi mozgalmak régóta jelen vannak, már a 19. század közepétől biztosan; ez az iparosodással és a kapitalizmus térnyerésével (is) van összefüggésben.

Az, hogy éles váltásnak érezzünk, valószínűleg annak tudható be, hogy a 19. század végén elinduló nagyobb kezdeményezéseket – amilyen például a nők bevonása a felsőoktatásba vagy az egyenlő választójog, a világháborúk nyilvánvalóan felülírták. Hasonlóan más európai országokhoz, a Második Világháború után a népesedési ráta 1 alá csökkent Magyarországon is, ami egyszerűen szólva a népesség csökkenését jelenti. Ezért vezették be az abortusz tilalmat és a gyermektelenségi adót is. Ezzel egyidőben a szülési szabadság mindössze hat hét volt. Ha csak ennyit tudunk, akkor is könnyű elképzelni, hogy ilyen körülmények között egészen más volt a nők, anyák helyzete, lehetőségei… döntési joga, az elvárások.

Nők a konyhában régen
A női szerepek a 21. századra megváltoztak. | Fotó: Geography Directions

Az 56-os forradalmat követő gazdasági válság hozott aztán újabb fordulatot; enyhült az abortusz szabályozása, eltörölték a gyermektelenségi adót és a GYES akár három év is lehetett. Ezzel – többek közt – azt is elérték, hogy a nők kivonódjanak az egyébként is beszűkült munkaerőpiacról. Ez megint egészen más lehetőségeket hozott, és nyilván egészen más volt a kor által sugallt ideális nő és anyakép is.

Amit viszonylag gyors váltásnak érzékelhetünk, az a rendszerváltásnak, majd az Európai Unióhoz történő csatlakozásunknak köszönhető, a más országokban tapasztalható trendek beáramlottak Magyarországra is és sokak számára meghatározó értékké váltak.

Tudom, hogy ez rengeteg történelem, és első ránézésre talán messzinek tűnik a témától, de nagyon fontosnak tartom, hogy észrevegyük; a karrier versus gyerek kérdés nem csak egyéni döntés, hanem gazdasági, politikai és társadalmi is; elvárások, sztereotípiák és külső szabályozás által is folyamatosan terhelt téma.

Hiába nem akarunk tudomást venni róla, a kormányok és a gazdaság beleszólnak ebbe a döntésbe, feltételeket szabnak, amiknek egyik vagy másik irányból, de nehéz megfelelni. Most éppen olyan időszakot élünk, amikor megint előtérbe került a népességnövelés ideája, miközben a járványhelyzet kezelése miatt újabb gazdasági válság van kibontakozóban.

B COOL: Mégis a társadalomban még most is gyökerezik egy alap elvárás a nőkkel kapcsolatban – egyenjogúság ide vagy oda – hogy a gyermekvállalás „kötelező” számukra. Még mindig értetlenül nézünk a 40-es gyermektelen párokra, vagy a fiatal nőre, aki kijelenti, ő a karriert építene inkább. Miért van ez?

– Szili M. Hanna: Ezzel kapcsolatban érdemes többféle álláspontot is megnézni, én ebből most egyet tudok képviselni; ez pedig az, hogy ilyen a hagyományos társadalmi berendezkedésünk. Ahogyan korábban írtam, a népességszabályozás, a gazdasági érdekek erőteljesen szabályozzák a nemi szerepek és a szerepelvárások alakulását is. Ha a gazdasági és politikai érdek azt kívánja, a gyerekszülést fogják propagálni, ha pedig nem, akkor nem. Nálunk épp a sok gyerek a menő, de gondoljunk csak a születésszabályozásra Kínában.

Alapvetően patriarchátusban élünk, a hatalmi pozíciók többsége férfiak kezében van és a hatalom, vezetés egész intézményét a hagyományosan maszkulinnak, férfiasnak tartott tulajdonságokhoz kötjük. Ez tulajdonképpen évezredek óta így van, a modern kor történelmében pedig alig 150-200 éves múltja van a női egyenjogúsági törekvéseknek. Gondoljunk csak bele, hogy mindössze száz éve, hogy a nők választójogot kaphattak, és még ekkor sem egyenlő feltételekkel. És csupán 1895 óta vehetnek részt nők a felsőoktatásban – természetesen ekkor még ezt is korlátozottan. Ha innen zökkenőmentesen lehetett volna építkezni, talán nem ilyen lenne a helyzet, de hát nem így alakult. Szóval nincs benne a kultúránkban, sok esetben még az sem, hogy a nők egyenrangúak. Aztán vannak bizonyos vallási hagyományok, amik szintén egyenlővé teszik a nőt a gondoskodó, családfenntartó és összetartó szereppel.

Furcsa, zavaros értékrendszerrel megáldott kor a miénk, amiben egyszerre van jelen egy erős elégedetlenség, kiábrándultság, változtatási vágy és rengeteg régi érték, hagyomány, beidegződés és a változástól való félelem.

B COOL: Karrier vagy gyerek? Kell egyáltalán választani?

Szili M. Hanna: Nem kellene, hogy kelljen. Nem kellene, hogy a karrier és a gyerekvállalás kizárja egymást. De sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy előfordulhat olyan élethelyzet, amiben valóban kérdés ez. Ha mindkét szülőnek (némi túlzással) napi tizenkét órát vesz igénybe a munkája, és szükséges is ekkora befektetés, az nyilván nem szerencsés felállás a gyerekneveléshez.

A nők számára amúgy is nehezített a pálya, hiszen a fizetésük általában alacsonyabb, nekik “kevésbé veszteséges” otthon maradni GYES-en, a munkaerőpiac nem kezeli jól a szülési szabadságot, de sokszor már a várandósság tényét sem, nehéz visszaállni a megkezdett útra, ha a munkaadó nem rugalmas. Vannak persze olyan karrierutak, amikben az a kiesés, amit a szülés utáni időszak vagy a kisgyermekes időszak jelent, pótolható vagy nem jelenti szükségszerűen azt, hogy megint nulláról kell kezdeni.

A családi kapcsolatok mennyiségének csökkenése, a 3-4 fős nukleáris családi rendszerek sem kedvezőek, hiszen kevesebb mozdítható erőforrásunk van. De az is lehet, hogy még a nagymamák és nagypapák is bőven dolgoznak, amikor érkezne az unoka.

Ha azt nézzük, a társadalom és a munkaerőpiac milyen nehézségeket gördít elénk, akkor baromi ijesztő lehet ez az egész kérdés. És érezhető is kisebb pánik a mostani ún. fiatal felnőtt generációban…, ami a globális klímahelyzettel is összefüggésbe került.

Viszont ha nem ragaszkodunk az aktuális szuperanya elképzeléshez, aki egyszerre mos, főz, gőzöli a férje gatyáját és a pelenkát, miközben egyszerre énekel a gyereknek és fúj buborékokat a fülén… akkor jóval könnyebb dolgunk van. Egyrészt tényleg meg kell tanulni felosztani a házimunkát, amihez az első lépés, hogy elismerjük, hogy ez is ugyanolyan munka, mint bármi más. Utána jönne a támogató családi és közösségi kapcsolatok igénybevétele és építése. Nem véletlenül jöttek létre az olyan kezdeményezések, mint a HelloAnyu! családbarát közösségi tér vagy kiemelten fontos pontja a Waldorf iskoláknak a szülői közösség építése és összetartása.

Valószínűleg azt a koncepciót is el lehetne engedni, hogy ha mindent tökéletesen csinálunk, akkor tökéletesen problémamentes gyerekeket nevelhetünk, akik jól tanulnak, szorgalmasak, sosem kapnak intőt, és sem kamasz korukban, de később sem haragszanak a szüleikre semmiért. Már azzal egy csomó teher lekerül a szülők válláról, ha az ezerfelől rájuk zúduló elvárástömeg helyett tudnak a saját gyerekük egyéni igényeire figyelni. Elég feladat az önmagában is.

Egy szülőpár pedig ideális esetben alkalmas kell legyen arra, hogy megbeszélje, kinek hogyan és mi fér bele az életébe, hogyan tudják segíteni egymást, ki mit vállal vagy éppen mit tud átmenetileg háttérbe rakni.

Nem kell ragaszkodni az aktuális szuperanya képhez.
Nem kell ragaszkodni az aktuális szuperanya képhez. | Fotó Pinterest

B COOL: Mindenkinek való a gyerekvállalás?

Szili M. Hanna: Valószínűleg nem leszek népszerű ezzel a válasszal, de… Sok olyan esetet láttam, amikor felelőtlenségnek bizonyult. A szociális szférában, családsegítőben töltött éveim elég meghatározóak ebben a véleményemben. Az, hogy egy baba megszületésével valakiben automatikusan bekapcsolnak a megfelelő anyai és apai működések… sajnos jelenleg csak mítosz.

Előfordul, hogy elegendő lenne egy objektívebb kép a gyerekvállalásról, amiben a pozitívumok és a nehézségek ugyanúgy megjelennek. Amiben nem ragyogó, húsos babák hemperegnek a puha Pampers pelenkában, hanem olykor visítás van és kaka. Ezzel is együtt kell lenni.

De van, hogy egyszerűen nem adottak a megfelelő körülmények vagy feltételek egy gyerek felneveléséhez. A KSH 2015-ös adatai szerint (és ezek csak a Gyermekjólétihez eljutott esetek) 14.000 fölött volt az elhanyagolt, és 6000 körül a családon belül (fizikailag, lelkileg vagy szexuálisan) bántalmazott gyerekek száma. És akkor még csak egy tényezőről beszélünk és csak a bejelentett esetekről. Ez a horror része. Az egyszerűbb része pedig az, hogy ha valaki egyszerűen nem szeretne gyereket, azzal is minden rendben van.

B COOL: Hogyan tudhatjuk meg, hogy csak a társadalmi normákat követjük és ezért alapitunk családot, vagy valóban készen állunk a gyereknevelésre?

Szili M. Hanna: Erre nincsen pontos válasz, nincs egy teszt vagy tíz teszt, amit kitöltünk, és tudjuk. Vagy egyetlen dolog, vagy érzés-halmaz, amiből tudjuk. A társadalmi normáknak érdemes tudatában lenni, a szülői, nagyszülői és környezeti elvárásoknak is érdemes tudatában lenni. De nem tudok receptet mondani erre. Nyilván jó, ha lelkileg, érzelmileg és mentálisan (tudásban) is felkészültek vagyunk.

Sokakban téves képek élnek az újszülöttekről, kisbabáról, a gyereknevelés folyamatáról, és ezért sem ugyanúgy csak az egyén felelős. Annyiféle, a gazdasági és munkaerőpiaci helyzethez alakított gyereknevelési tanácsadó könyv, vagy útmutató látott már napvilágot… Vegyük csak dr. Benjamin Spock Magyarországon is elhíresült könyvét, amiben bár vannak jó tanácsok is, de az első verzióból csak kimaradtak az apák, az anyáknak meg azt javasolta, hogy ne menjenek dolgozni, ha pedig depressziósak lesznek, költsenek magukra egy kicsit, járjanak egyet, akkor elmúlik.

A gyermeknevelés realitására érdemes felkészülni.
A gyermeknevelés realitására érdemes felkészülni | Fotó: Red Tricycle

Itt is tényező az, hogy a gyereknevelés realitására érdemes készülni; hogy az a gyerek vagy gyerekek szőröstül-bőröstül velünk lesznek… elég sokáig, mi pedig így egyben kell hogy szeressük és elfogadjuk őket. Ami néha roppant nehéznek tűnhet. Az viszont már mindig nagyon egyéni történet, hogy milyenek ezek a gyerekek, és milyen nehézségekkel, erősségekkel, háttérrel indul eleve a szülőpár vagy a szülő.

Elmondhatom a szokásos dolgokat; hogy nem árt, ha nem a saját gyerekkorunk viszontagságait vetítjük a gyerekeinkre, ha nem azonosítjuk őket magunkkal, ha nem kezeljük őket kis felnőttekként vagy a bizalmasunkként stb. És nem árt azzal sem tisztában lenni, hogy nem csak egyénileg vagyunk benne a gyereknevelésben, körülöttünk ott van a társadalom, a politika. Az iskolarendszer, a kortársak, a média ésatöbbi.

Van viszont még egy nagyon fontos dolog; a szülőpár maga – már ha párban vannak. Ebben az esetben nemcsak az egyénnek, hanem a kapcsolatnak is “készen kell állnia” erre; én ezt a kapcsolat biztonságosságában és rugalmasságában tudnám így első körben megfogni. Kicsit elrugaszkodott hasonlattal élve; a legtöbb madár is először rak fészket és utána tojik. Nevezzük a párkapcsolat biztonságát egyfajta lelki fészeképítésnek. De ugyanezt akár az egyéni lelki, érzelmi és mentális felkészültségre is mondhatnám.

B COOL: Hogyan tarthatjuk meg az egyensúlyt a két terület között?

Szili M. Hanna: A szülői jelenlét mennyiségében és minőségében is másra van szükség és mást követel vagy biztosít a társadalom a gyerek életkorának megfelelően. Egy kisbabával természetszerűleg több időt töltünk együtt, mint egy iskolás gyerekkel aki reggeltől délutánig a padban ül és jó esetben délután még a társaival játszik. Így minden életkorban másképp néz ki az egyensúly. A szülő egyéni igényei alapján is.

Általánosságban mondhatom férfiaknak és nőknek, bármilyen szülőnek, hogy a gyerekeik mellett figyeljenek a párkapcsolatukra is, és az egyéni igényeikre is. Jó, ha van egy megtartó közösségünk, akár család, akár barátok, akár valamilyen más közeg, akikre lehet támaszkodni akkor is, ha átmenetileg nehézségeink adódnak. Teljesen normális, ha időnként nehéznek és fáradságosnak éljük meg a gyereknevelést és/vagy az állandó egyensúlyozást.

A szakember szerint ne felejtsünk el törődni a párkapcsolatunkkal is. | Fotó: Pinterest

B COOL: Talán tabunak számit, de biztos vagyok benne, hogy vannak anyák, akik tele vannak bűntudattal, amiért azt érzik, nekik a gyereknevelés nem elég, vagy a gyerekvállalás visszavetetette a karrierjüket. Hogyan oldhatóak fel ezek a belső konfliktusok?

Szili M. Hanna: Megint csak az a kérdés, hogy honnan fakadnak ezek az érzések. Ahogy a gyerekvállalás, úgy a nagy karrier sem kötelező kör, amit ha nem teljesítünk, akkor nem vagyunk teljesértékű emberek. De egyébként ezen a ponton azt is érdemes végiggondolni, hogy mit jelent egyáltalán a karrier. Kiteljesedést? Sikert? És mit jelent nekünk, egyéni szinten a siker és a kiteljesedés?

Amikor ezekről a témákról beszélünk, sokszor érzem azt, hogy kiüresedett szavakkal és koncepciókkal dobálózunk, miközben sokszor az sem világos, hogy egyénileg, saját magunk számára mit jelent a siker, a karrier és az önmegvalósítás. Olyan mélyen benne van az a közgondolkodásban, hogy “nehéz a gyerekvállalást és a karriert összeegyeztetni”, hogy néha eszünkbe sem jut megkérdőjelezni, és egy kicsit vitatkozni ezzel; jó, de milyen karrier, és mit jelent a gyerekvállalás, és kinek a karrierje – csak a nőké vagy a férfiaké is? Kell ebben részt venni? Egyáltalán érdemes azzal foglalkozni, hogy valami absztrakt, külsö mérce szerint sikeresek vagyunk-e?

Fontos azt is észrevenni, ha félünk belevágni valamilyen munkába, valamilyen karrierbe (ami egyébként szintén érthető) és a gyereknevelést kifogásként vagy magyarázatként használjuk ennek a szorongásnak a feloldására. Szerintem több olyan, támogató fórumra, közösségre lenne szükség, ahol lehetőség van rá, hogy beszéljünk ezekről a témákról, segítsük és bátorítsuk egymást. Ahol alkalmasint kimondhatóvá válik az is, hogy ezeknek a társadalmi elvárásoknak, beidegződéseknek egy tetemes része nagyon sokak számára terhes. Hogy ezeknek egy része csak környezeti kreálmány és semmi köze a belső értékeinkhez.

10 dolog ami 30 év felett mindannyiunk életében megváltozik

KIADVÁNYAINK

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!