spot_imgspot_img
spot_img

Pikáns szerelmes levelek a történelemből

-

Article Top Ad (AdSense)

Mióta feltalálták az írást, az emberek szerelmes levelekben vallották meg érzéseiket vágyaik tárgyának. Sokukat különböző indítékok inspirálták: néhány történelmi szerelmes levél a szívből jövő szenvedélyről tanúskodik, míg mások inkább előnyös szövetségek reményében udvaroltak a szerelem nyelvén. Aztán ott vannak azok a levelek, amelyek csak finom – vagy nem is olyan finom – kísérletek voltak arra, hogy valakit az ágyukba csaljanak.

Ezek a levelek sokkal beszédesebbek, mint néhány szerelmes érzés kifejezésesei. Megőrzik az örökkévalóság számára azokat a szerelmi történeteket, amelyek különben elvesznének a történelem eseménydús évszázadaiban. Betekintést nyújtanak a történelmi szereplők magánéletébe, amelyeket más forrásokban nem láthatnánk. A szerelmes levelek lehetőséget adnak, hogy felfedezzük a szerelem és a kapcsolatok romantikus és kevésbé romantikus eszményeit a különböző korokban.

VIII. Henrik levelei Boleyn Annának

VIII. Henrik és Boleyn Anna házassága zűrös véget ért, amikor 1536. május 19-én közel három évnyi házasság után házasságtörés, hazaárulás és vérfertőzés vádjával Henrik lefejeztette feleségét. Annához írt korai szerelmes levelei azonban azt mutatják, hogy a király számára kapcsolatuk – legalábbis a kezdetek kezdetén – mély szenvedélyben gyökerezett. Henrik 1527 és 1528 között tizenhét levelet írt Boleyn Annának, amelyek nemcsak a férfi romantikus természetét mutatják be, hanem azt is, milyen gyorsan vándoroltak gondolatai az ágyra.

henrik és anna
Fotó: picryl.com

A leveleket olvasva láthatjuk, hogy bár VIII. Henrik élete utolsó éveiben kegyetlen, szeszélyes és zsarnoki volt, mégis volt egy sebezhető oldala.  Annához írt levelei idején, 1527-ben harminchat éves volt, jóképű és sportos. Soha nem okozott nehézséget számára, hogy hölgyeknek „kedveskedjen”. Boleyn Anna azonban ellenállóbbnak bizonyult csábításával és pozíciójával szemben. Első fennmaradt szerelmes levelében „komolyan könyörög”, hogy: „nyilvánosan tudassa velem mit mond elméje a kettőnk közötti szerelemről” és bevallotta, hogy több mint egy éve „a szerelem nyila szúrta meg”. Ezek után illedelmesen érdeklődött, hogy Anna vajon ágyba bújna-e vele, és eziránti sürgetését azzal magyarázta, hogy addig nem hívhatja úrnőjének, amíg a nő testét és szívét át nem adja neki. Boleyn Anna azonban okosabb volt annál, hogy azonnal a király ágyába vesse magát, még annak ellenére is, hogy Henrik különböző módokon bizonygatta férfiasságát: „Hogy még gyakrabban emlékezz, küldök neked… egy bakot, amelyet tegnap késő este saját kezem ölt meg – írta – Remélve, hogy amikor eszel belőle, azt gondolhatod, a vadászé.”

Henriknek szerelmes leveleivel nem sikerült ágyába csalogatnia Annát, aki kitartóan ellenállt a csábításnak egészen addíg, amíg a király nem szakított a pápával, nem vált el Aragóniai Katalintól, és feleségül nem vette őt.

Wolfgang Amadeus Mozart levelei Maria Anna Theklának

Az 1770-es évek vége felé a fiatal zeneszerző a németországi Augsburg városában keresett munkát, amely egyúttal lehetőséget biztosított számára, hogy jobban megismerkedjen rokonaival. Maria Anna Mozart nagybátyjának, Franz Alois Mozart tizenkilenc éves lánya volt. Amikor a zeneszerző és a lány 1777-ben először találkozott a két unokatestvért azonnal eltalálta Cupido nyila. Az október 11. és 26. között tartó látogatás során a fiatal pár között szoros kapcsolat alakult ki. Ez a kapcsolat egy sor levelelet eredményezett, amelyeket az utókor Mozart „bázeli leveleiként” emleget, és amelyben Mozart úgy kedveskedik a lánynak, hogy Basle Hasle-nek vagyis kis nyuszi unokatestvérnek szólítja.

Mozart levelei szeretetteljesek, kacérak és nagyon bensőségesek voltak, nem csoda, hogy a fiatal lány hamarosan házasságban reménykedett. Ám a zeneszerző levelei nem voltak annyira prózaiak…  rímes humorral átszőtt mondatai bizarr anális megszállottságot mutatnak.

mozart-szerelmes levél
Fotó: flickr.com

Az egyik 1777. november 5-én kelt levélben először a rokonokról értekezik, majd félúton megtörténik az első anális utalás, amikor is Mozart megígérte Marianak, hogy elküldi neki a portréját (igen, a fenekéét), majd nyomdafestéket nem tűrő szavakkal részletezte, hogyan kerülne kapcsolatba Maria orra és az ő hátsója.

És az anális utalások ezzel nem értek véget. Egyik levelében úgy kíván jó éjszakát, hogy arra buzdítja a lányt, csináljon az ágyába, és próbálja megcsókolni a saját fenekét. A mai szem számára ezek a kifejezések egészen sajátosak – hogy finoman fogalmazzunk. Vulgáris és meglehetősen furcsa ilyen dolgokat mondani, de Mozart anális hivatkozásainak számos oka lehet. Az akkori német színházi kultúrának állítólag volt egy bizonyos vulgáris éle, amely Mozartra is ráragadhatott. Egyes történészek feltételezik, Mozartnak Tourette-szindrómája volt, ami  olyan idegrendszeri betegség, amelyre a tikknek nevezett ismétlődő, akaratlan mozgások és hangadások jellemzők. Ritka esetekben ezek a tikkek helyzethez nem illő szavak, káromkodások hangos, akaratlan kimondását is jelentik. Akárhogy is volt, Mozart és Maria 1781-ben újra találkozott, de a kapcsolat végül idővel kihűlt. A levelezés abbamaradt, és az unokatestvérek külön utakon mentek tovább.

Franz Kafka szerelmes levelei

A huszadik század elején élt cseh író regényei és novellái valósággal ötvözték a fantasztikum elemeit. Leghíresebb művei az Átváltozás, A per, és A kastély. Franz Kafka soha nem házasodott meg, de nagyon élvezte a szerelmi légyottokat különféle hölgyekkel, számtalan viszonya volt, és bordélyházakat látogatott. E kapcsolatokból származó levelek egy része szerencsére fennmaradt, és Kafka szexuális kudarcának és bűntudatának mélységes érzését mutatják. 1912-ben találkozott Felice Bauer-rel, aki egy diktafongyártó cég képviselőjeként dolgozott Berlinben. Kafka kezdeti benyomása Felicéről, amelyet a naplójában rögzített, nem volt éppen hízelgő: „Majdnem törött orr. Szőke, kissé egyenes, nem vonzó haj, erős áll.” Ennek ellenére a következő öt évben a pár kétszer is eljegyezte egymást, annak ellenére, hogy tulajdonképpen egy levélkapcsolat volt az övék. Kafka gyengéd szerelmi nyilatkozatok özönét zúdította a nőre: „Hozzád tartozom – mondta Kafka intenzíven egy korai levelében, majd kissé furcsán folytatta – „De éppen ezért nem akarom tudni, mit viselsz; annyira összezavar, hogy nem tudok mit kezdeni az élettel.”

kafka-felice-bauer-szerelmes levél
Franz Kafka és Felice Bauer. Fotó: flickr.com

1920-ban Kafkának rövid kapcsolata volt egy cseh újságróval, Milena Jesenskával. Hozzá szóló levelei később „Levelek Milénának” címmel jelentek meg. Kafka egy álom alapján elbizonytalanodott a kapcsolattal kapcsolatban, és ezt egy levélben meg is írta szíve hölgyének. „Tegnap éjjel rólad álmodtam. Egymásba olvadtunk. Én voltam te; te voltál én.” Ez valószínűleg ígéretesen hangzott, ha Miléna romantikus kinyilatkoztatásban reménykedett, de csalódnia kellett, mert Kafka azzal folytatta, hogy részletezni kezdte, hogyan gyulladt ki Milena, és a lángok eloltása közben ő maga is lángra kapott. Szerencsére ekkor megjelent egy „álom tűzoltóság”, hogy megmentse a párt. „De te más voltál, mint azelőtt, színkép, mintha krétával rajzoltak volna a sötétbe” – fejezte be Kafka.

Virgina Woolf levele Vita Sackville-West-nek

Virginia Woolf -szerelmes levél
Fotó: flickr.com

Kevés szebb vagy valódi megfogalmazású meghívó van, mint amilyen Virginia Woolf 1927-es, Vita Sackville-West angol költőnek írt levelében található. Az írók 1925-ben kezdtek viszonyt, amikor már mindketten házasok voltak (férjeik tudtak róla és láthatóan nem zavarta őket – Vita és férje amúgy is nyitott házasságban éltek). Ebben a levélben Virginia arra buzdítja szerelmét, hagyja hátra az emberét, és egy meglehetősen csodálatosan hangzó utazásra invitálja Hampton Courtba.

vita-sackville-szerelmes levés
Vita Sackville-Wes 1924-ben. Fotó: flickr.com

„Nézz ide Vita – dobd az embered, és elmegyünk Hampton Courtba, együtt vacsorázunk a folyón, sétálunk a kertben a holdfényben, későn érünk haza, megiszunk egy üveg bort, becsípünk, és elmondom neked, mi minden van a fejemben… millió és számtalan dolog. Nem fognak felkavarni nappal, csak sötétedéskor a folyón. Gondolj arra. Hagyd az embered, mondom, és gyere.”

A pár 1928-ban ugyan véget vetett a viszonynak, de odaadó barátok maradtak egészen Virginia 1941-es haláláig. Vélhetően Woolf Orlandó című regénye az ő viszonyukon alapul, amelyet Sackville-West fia, Nigel Nicolson „az irodalom leghosszabb és legbájosabb szerelmesleveleként” emlegetett.

 

FRISS CIKKEINK

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!