Egy különleges atmoszférájú helyen, izgalmas, drámai megvilágításokkal tekinthetjük meg Mácsai István Elmozdul a fal című anyagát a Kiscelli Múzeumban. A száz éve született Mácsai István nemcsak festő volt, hanem jelentős amatőrfilmes és fényképész is. A hagyatékban fennmaradt a festmények mellett sokezernyi fotó is. A Kiscelli tárlatán járva összeszedtem a kedvenc képeimet.
A kiállítás címe, az Elmozdul a fal a takarásból kimozdítani szánt életműre és a Templomtérben valóságosan is elinduló falakra utal. A falakra illesztett tematikusan elhelyezett képek közt egy egészen más dimenzióban találhatjuk magunkat. Mácsai festményei és a fényképei realisták és hiperrealisták, miközben a tér barokk stílusú. A szakrális, misztikus térben a valósághű arcok, épületek, tárgyak sajátos befogadói élményt nyújtanak.
Munkaszolgálat és szökés
Mácsai István 1922. április 5-én született Budapesten, Terézvárosban, a Zichy Jenő utcában. Lusztig Zoltán, egy temetkezési cikkeket gyártó cég utazó ügynöke volt az édesapja, Beregi Piroska varrónő pedig az édesanyja. István kora gyerekkorától megszállottan rajzolt, 15 évesen pedig már festett. A Markó utcai Bolyai főreáliskolába járt, érettségi után litográfusnak tanult. A numerus clausus korlátozó rendelkezései miatt a vágyott képzőművészeti főiskolai tanulmányait nem kezdhette meg. 1943-tól munkaszolgálatra vezényelték. 1944 novemberében az Erdélyből Németországba indított századból Budapestre szökött. Itt menyasszonyával, Gáspár Katival együtt bujkáltak. 1945-ben bekerült a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Bernáth Aurél volt a mestere. Innen azonban a mesterrel való feszült viszony miatt a diplomavizsgák előtt kilépett. 1956 után szellemi és szakmai válságba került. 1959-ben talált rá a tárgyilagos realizmusra. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy szocreál témákat is megfestett. Megtalálta a hiperrealizmussal, majd a fotórealizmussal rokonítható szimbolikus és szürrealisztikus elemekkel teli stílusát. Kritikai fogadtatása ellentmondásos volt.
Az Elmozdul a fal kurátorai az életmű sokszálú, sokoldalú bemutatására vállalkoztak, amiben az örökösök hozzájárulása is segített.
Oroszlán az ajtóban
Az oroszlán című festmény nem a tárlat elején, a bejárathoz közel került elhelyezésre, mégis ezzel kezdem a cikket. Azért, mert játékra, befogadói nyitottságra hív ez a nagymacska, ahogy áll szemben velünk egy teljesen irreális helyzetben, egy ajtóban, (talán egy gangos házban), valósághűen megfestve. Én ezt a kettősséget éreztem végig, egyfelől a valóságot látom, másfelől pedig szimbolikus elemeket.
Nem művészettörténész szemmel jártam be a kiállítást, prekoncepcióim sem voltak, inkább hagytam, hogy megtaláljanak azok a képek, amelyek előtt szívesen elidőzök. A művészetnek valahol mégis ez az egyik legfontosabb célja, hogy megszólítson.
Arcok
Belépve a kiállításra, elsőként a portrékon látható alakok néznek ránk a falakról. Ám nem mindegyik, van köztük olyan, aki elréved, olvas, ír.
Budapest utcáin
A Munkácsy Mihály-díjas festő műveinek kezdetektől egyik legkedvesebb témája Budapest városrészeinek megfestése. A belváros utcáinak részletei, udvarok, üzletek, közlekedési eszközök, és az utcán hétköznapi cselekvéseikkel jelen lévő emberek. A szemét, a kosz éppúgy megjelenik a képein, mint az épületek által sugallt harmónia, otthonosságérzet. Befogadóként legjobban azok a képek tetszettek, amelyekhez személyes kötődésem is van. A 13.kerületben gyakran sétálok el én is az Ági zöldséges mellett.
Mintha mi is ott lennék a járdákon és szinte érezzük az épületekből áradó illatokat, szagokat.
olaj, farostlemez, BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
Mosogató-csendélet és más hétköznapi tárgyak
olaj, vászon, magántulajdon
Idézetképek
Az 1960-as évektől Mácsai István több olyan képet is festett, amelyek klasszikus, ismert festmények egyes jeleneteit, alakjait, idézik meg. A kontextusból kiemelt reneszánsz nőalakok például egészen meglepően mutatnak egy hiperrealista stílusban megfestett utcaképen. A Különös tavasz is egy klasszikus reprodukcióját rejti.
Tér és benne a képek
sokszor, sokféle tárlaton jártam már a Templomtérben, és mindig másként van berendezve, másként hatnak a kiállított alkotások. Egy kis vizuális ízelítő a Kiscelli Múzeumból:
Életképek 1956-ból
A festő 1956 októberében sebtében készített fényképeket saját környezetérő és Budapestről. Akkor Mártírok útja és a Kisrókus utca sarkán lakott a feleségével egy hatodik emeleti lakásban. A neves Mecsek presszó a ház földszintjén üzemelt. November közepén belövést kapott a Széna térre néző lakás. Lakhatatlanná vált a hely, s egy év múlva költöztek csak vissza. Az elkészített fotográfiákból egy megdöbbentő képes összeállítás látható a tárlaton.
A kiállítás részleteiért ide kattinthatsz: http://www.kiscellimuzeum.hu/
Ezeket is Kiscelli Múzeumban láttuk:
