A kutya társ, barát, segítő. Régóta jelen van az életünkben a szőrös kis jószág, ám roppant érdekes, hogy hogyan alakult a kutyatartás kultúrtörténete. A Kiscelli Múzeumban jártunk, ahol a bejárattól kutyás holmik és szobrok csalogatják be az ebszeretőket a VAU! kiállításra. Szétnéztünk, fotóztunk, és egy kis élménybeszámolóval készültünk.
Aki megosztja az életét, otthonát, sorsát egy kutyával, az biztosan egyetért a Kiscelli Múzeum kiállításának egyik mottójával, mely szerint: Nincs még egy olyan állat, amely ennyire kötődne az emberhez, mint a kutya! (Macskaimádóként azért a cicákról is tudnék mesélni, de azt már másik cikkben megtettem: Cicával az élet)
A Kiscelli Múzeum kutyás kiállítása a fővárosi kutyatartás történetét dolgozta fel úgy, hogy közben szinte mindent megtudunk arról, hogy mióta és miért élünk együtt az ebekkel. A tárlat képekben, szobrokban, installációkban, valamint izgalmas tárgyakban gazdag anyaga bemutatja, hogy a kutyák a háború színtereiről segítőkként hogyan kerültek mellénk, be a lakásainkba, hogyan lettek társállatok.
Kutyával az élet
A múzeum kapuja előtt és a bejáratnál is kutyákba botlunk. Bent, a kiállítótérben is rengeteg kutyás szobrot tekinthetünk meg.
A múzeum anyaga messziről indít, a honfoglaló magyaroktól. Ők ugyanis magukkal hoztak kutyát, a pulit. A középkori magyar arisztokrácia pedig a vizsla társaságában vadászott. A 19. századi magyarországi polgárság átvette a nemesség szokásait és a vidéki kastélyokból, kúriákból bevitte a kutyát a városba lakótársának. A különböző kutyafajták a városi nők divatkellékeiként (meglehetősen furcsán hangzik) is gyakran jelen voltak. A 19. század közepén Pesten 20.000 kutyát tartottak nyilván. Napjainkban ez a szám jelentősen megnőtt, kb 350.000-re.
Segítőkutyák
A VAU! kiállítás egyik legmeghatóbb része a segítőkutyákat bemutató szekció. A vakvezető-, a különféle gyerek és felnőtt terápiás kutyák, valamint a rendőrség és a katasztrófavédelem munkakutyái sokat tesznek az emberért. Segítenek az autizmusban érintett gyermekeknek is. Mozgássérülteknek, vakoknak az életét könnyítik meg. A képek mellett kisvideók is bemutatják egy-egy segítőkutyával élő személy történetét.
Társ a nehéz időkben
A háborúk traumái a kutyákat is érintették. Az erősebb testalkatú kutyákat a szűkös, nehéz időkben vontatásra is használták. Emellett sebesülteket is felkutattak az ebek. Aknakersőként is bevetették őket. Ugyanakkor sokan lelki társként a gazdáik mellett voltak.
Híres emberek kutyái
A múzeum külön figyelmet fordított arra is, hogy híres színészek, történelmi alakok, írók és költők kiskedvenceit is bemutassa. Így láthatjuk Sisi királyné hatalmas szőrös ebét, Blaha Lujza kifejező arcú kutyusát is. A sor hosszú, a videókban, kisfilmekben bőven van mit nézni. A tárlaton még kutyákról szóló verseket is olvashatunk.
Botár és Mosontzki Borszéken,
BTM Kiscelli Múzeum Fényképgyűjtemény
VAU! A fővárosi kutyatartás kultúrtörténetét bemutatót kiállítás kutyával is látogatható. Átgondolandó, hogy visszük-e a kutyust, mert a kiállítás a múzeum Sziklapincéjében található.
Itt tudsz tájékozódni a részletekről: Kiscelli Múzeum
Ezeket is nézd meg:
Négylábú társak, segítők, életmentők – Kutyák az első világháborúban
