Nőnap alkalmából összegyűjtöttük azokat a külföldi nőket, akik számos területen kitaposták az utat az utánuk jövő nőknek, hogy írók, tudósok vagy politikusok lehessenek.
„Mi azért harcolunk, hogy eljöjjön az idő, amikor egy születendő kislány egyenlő esélyekkel vág neki az életnek, mint fiútestvérei.”
Emmeline Pankhurst (1858–1928), a női jogok úttörője, a nők szavazati jogát követelő brit szüfrazsett mozgalom vezetője
Pankhurst otthonról hozta a politikai érdeklődést, 1903-ban megalapította a Nők Szociális és Politikai Unióját. A szervezet célja az volt, hogy tettekkel, ne szavakkal vívja ki a nők választójogát. A párt militáns taktikáinak hála – melyeket azóta a történészek megkérdőjeleztek – Pankhurstöt le is tartóztatták. Ennek ellenére tagadhatatlanul nagy szerepet játszott a döntésben, hogy 1918-ban a harminc év feletti nők egy részének megadják a választójogot. Még tíz évnek kell eltelnie, hogy a férfiakéhoz hasonló jogokat élvezzenek.
“Az életben semmi félelmetes nincsen. Csak meg kell próbálnunk megérteni. Ha többet értenénk belőle, máris nem lenne annyi félnivalónk.”
Marie Curie (1867–1934), az első nő, aki elnyerte a Nobel-díjat
A lengyel tudós, Marie Curie a mai napig az egyetlen ember, aki két Nobel-díjjal is büszkélkedhet, méghozzá két különböző területen. 1903-ban kapta az elsőt fizikából, a radioaktivitás területén végzett úttörő munkájáért. Még a szót is ő találta ki. Ezzel ő lett az első női Nobel-díjas. A másodikat 1911-ben kapta, akkor kémiából. Ő az egyik legismertebb tudós a mai napig. A BBC History Magazine 2018-as szavazásán őt választották az olvasók annak a nőnek, aki a legnagyobb hatással volt a világtörténelemre.
A politikában, ha azt akarod, hogy valamiről beszéljenek, szólj egy férfinak, ha azt, hogy valamit elvégezzenek, egy nőnek.
Margaret Thatcher (1925–2013), az Egyesült Királyság első női miniszterelnöke
Thatchert a határozott és meg nem alkuvó vezetési stílusa miatt Vaslady-nek becézték. Margaret Thatcher nemcsak az első miniszterelnöknő volt a briteknél, de a szigetország 20. századi történelme során egyedül neki sikerült három egymást követő választási ciklusban is nyernie. Lemondása idején, 1827 óta ő volt az leghosszabb ideje hatalmon lévő miniszterelnök.
A politikai döntései miatt meglehetősen ellentmondásos figura (és azt se felejtsük el, hogy utálta a feminizmust). Thatcher kétségtelenül politikai úttörő volt, bár egyes vélemények szerint legjelentősebb eredménye, hogy eljutott a miniszterelnökségig. Ezt egyébként ő maga sem hitte volna. Amikor 1970-ben arról kérdezték, hogy indul-e a vezetői pozícióért, azt nyilatkozta, hogy „Az én életemben nem lesz női miniszterelnök, mivel a férfi populáció túlságosan előítéletes hozzá.”
“A nők olyanok, mint a teafilter – nem mutatkozik meg az igazi erejük, amíg forró vízbe nem teszed őket.”
Eleanor Roosevelt (1884–1962), amerikai first lady és ENSZ diplomata
Eleanor Roosevelt volt az Egyesült Államok first lady-je a férje, Franklin D Roosevelt négy elnöki ciklusa alatt. Emellett eltökélt szociális reformer volt, a női jogok, az afroamerikaiak és a munkások szószólója. Humanitárius tevékenysége miatt a következő elnök, Harry S Truman a Világ First Lady-jének nevezte. Kulcsszerepe volt abban, hogy 1948-ban kiadták Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát.
Sajnos nincs rá kétséget kizáró bizonyíték, hogy a fenti idézet valóban Eleanor Roosevelttől származik, azonban a közvélekedés szerint ő mondta. Ugyanez áll a sokszor idézett: „senki nem érheti el, hogy kevesebbnek érezd magad, anélkül, hogy te magad engedélyt ne adnál rá”, illetve a „csinálj minden nap valami olyasmit, ami megrémít”. A New York Times szerint a teafilteres hasonlat Hilary Clinton kedvenc inspirációs idézete.
“Úgy hiszem, hogy a képességek különleges együttállása tesz engem kiemelkedően alkalmassá arra, hogy felfedezzem a természet rejtett összefüggéseit.”
Ada Lovelace (1815–52), matematikus és író
A neves költő, Lord Byron egyetlen törvényes gyermeke. Ada Lovelace főként arról volt ismert, hogy leírást készített a Charles Babbage által tervezett első mechanikai számítógéphez, az analitikai számolóműhöz. Lovelace inádott tanulni és szenvedélyesen érdekelte a tudomány. Ezt feltehetően az édesanyja, Anne Isabella Milbanke (Annabella) bátorította. Ő volt a felelős a lány oktatásáért. Lovelace napjait zene, matematika és francia nyelv tanulása töltötte ki.
“Felelősnek lenni nem csak annyit jelent, hogy te magad megteszed a szükséges intézkedéseket, hanem, hogy figyelsz rá, hogy mindenki más is ezt tegye.”
Florence Nightingale (1820–1910), angol nővér és szociális reformer
Florence Nightingale a krími háború egyik vezető ápolónője volt, aki a brit és szövetséges katonákat ápolta Törökországban. A Lámpás Hölgy becenevet azzal érdemelte ki, hogy éjszakánként fáradhatatlanul látogatta a sebesült, beteg pácienseket. Kivételes munkájának híre hazájába is eljutott: 1856-ban maga Viktória királynő írt neki levelet, amelyben kifejezte óhaját, hogy hazatérve személyesen is találkozzon Nightingale-lel.
Nemcsak a betegek ágya mellett dolgozott fáradhatatlanul, hanem számos javaslattal is élt azzal kapcsolatban, hogy fejleszthetnék a betegellátást, hogy több életet menthessenek meg. Az ő javaslatára hozták létre 1860-ban az első tudományos alapokon nyugvó nővérképzőt, mely az ő nevét is viselte.
Én nem vagyok madár, és rab sem vagyok. Független ember vagyok, szabad akarattal rendelkezem.
Charlotte Brontë (1816–55), angol költő, regényíró
Charlotte Brontë a három Brontë nővér egyike volt. Legismertebb munkája a Jane Eyre, amely egyike az angol irodalom klasszikusainak, az egyik korai feminista regényként tartják számon. A számtalan alkalommal megfilmesítettek, tévésorozat is készült belőle. A fenti idézet a Jane Eyre címszereplőjátől származik. „Bronte nem totojázott, hanem dolgozott és kitaposta az utat más női íróknak. A regényeiben van egy feminista csavar, és nagyon pontosan érezte, hogy az élet nem igazságos a nőkkel szemben” – mondta róla Jacqueline Wilson gyermekkönyvíró.
“Mindenkinek ki kell mutatnia a másik iránt, hogy mennyire törődik vele, és ebbe a folyamatba az is beletartozik, hogy magunkkal is törődünk.”
Diana hercegnő (1961–97), aktivista, Vilmos és Harry hercegek édesanyja, Károly herceg korábbi felesége
Diana hercegnő a Károly herceggel kötött házassága révén került a figyelem középpontjába, népszerűségét azonban jótékonysági munkájának, az elesettek felé fordulásának köszönhette. Kritikusan állt a királyis család életét meghatározó szabályokhoz és fiait a lehető leghétköznapibban próbálta nevelni.
(via historyextra.com)
További cikkeinkért kattintson!
