Kevés olyan színésznő mondhatja el magáról, hogy karizmatikus megjelenésével tud hódítani közel a nyolcadik X-hez, ahogy Catherine Deneuve. A franciák büszkesége pár éve ugyan visszavonult a filmezés világától, ám idén a Cartier világmárka reklámarcaként tért vissza a köztudatba. Mi pedig felelevenítjük Madam Deneuve életének és munkásságának meghatározó korszakait.
1943. október 22-én látta meg a napvilágot Catherine Fabienne Dorléac néven Párizsban. Apja Maurice Dorléac (1901–1979) színész és a Paramount Pictures szinkronrendezője, míg édesanyja Renée Simonot (1911–2021) francia színházi színész volt. Catherinnek két lánytestvére volt. Nővére, Françoise Dorléac – szintén színésznő – mindössze 25 évesen hunyt el autóbalesetben. Halála mélyen megrázta Catherine-t. Húga, Sylvie Dorléac pedig 38 évig volt a személyi titkára a későbbi legendás francia filmcsillagnak.
Szépsége korán megmutatkozott
Catherine Deneuve filmes karrierjét, korán, mindössze 13 évesen kezdte. Legelső filmjében, az André Hunebelle rendezte Les Collégiennes-ben (1957) egy kis szereppel debütált húgával, Sylvie Dorléaccal, aki ekkor már alkalmi gyerekszínésznő volt. Catherine ezután anyja leánykori nevét, a Deneuve-öt kezdte használni, amelyet művészneveként választott, hogy megkülönböztesse magát nővéreitől. 1960-ban szerepelt Roger Vadim rendező „A hölgyek embere” című filmjében, mely beugró volt ahhoz a musicalhez (Cherbourgi esernyők) mely meghozta a fiatal Catherine számára a nagy áttörést. Roger Vadimhoz azonban nemcsak szakmai kötelék, hanem gyöngéd szálak is fűzték. Olyannyira, hogy 1963-ban megszületett a közös gyermekük, Christian, bár Deneuve és Vadim kapcsolata nem tartott sokáig.
A ’60-as évek ikonja
Karrierje a ’60-as évek derekára már kezdett felfelé ívelni. Roman Polanski 1965-ös Iszonyat című horror rendezésében Deneuve egy hideg, ám erotikus szépséget alakított, amiért a szakmában ráragadt a ” jeges szépség” becenév. Ezt a karaktert vitte tovább Luis Buñuel „A nap szépe” majd a „Tristana” c. filmekben is. Ennek köszönhetően két alkalommal is szerepelt meztelenül a Playboy magazin oldalán. Eközben úgy tűnt, az igaz szerelem is rátalált a gyönyörű színésznőre. David Bailey brit fotósnak fogadott örök hűséget a ’60-as évek derekán. Filmes karrierjével párhuzamosan a divatvilág is felfedezte magának. Yves Saint Laurent tervező múzsája volt, aki több híres filmjében is öltöztette Deneuve-öt, mint például a Szívdobbanás, a Mississipi szirénje vagy az 1972-es Zsaru c. filmben, amelyben Alain Delon volt a partnere.
Hullámhegyek -és völgyek
A ’70-es évek elejére végleg megromlott kapcsolata a férjével, ezért elváltak. A gyönyörű Catherine-re azonban hamarosan ismét rátalált a szerelem Marcello Mastroianni személyében. Deneuve négy évig élt együtt a nálánál 20 évvel idősebb olasz színésszel, akivel négy közös filmet forgatott és kapcsolatukból egy lányuk, Chiara született. Mindeközben folyamatosan filmezett és olyan fantasztikus produkciókban láthattuk, mint a „Ne nyúlj a fehér nőhöz”, a „Szuka” , a „Vadember” az „Agresszió” vagy épp „A piros csizmás lány”. A filmezés mellett az évtized második felében már a Chanel No. 5. reklámarcát is magáénak tudhatta.
A diadal korszaka
Az 1980-as években Deneuve filmjei egyre merészebbek lettek. Az utolsó metró (1980) c. filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó César-díjat. A Tony Scott által rendezett „Az éhezés” (1983) című filmben pedig egy biszexuális vámpírt alakított, David Bowie-val és Susan Sarandonnal közösen. Ez a szerep jelentős számú leszbikus rajongókat hozott neki, főleg a gótikus szubkultúra körében. Catherine Deneuve énekesként is megállta a helyét. Duettet énekelt a híres Gérard Dépardieu-vel és saját albumot készített, melyre a francia könnyűzene koronázatlan királyának, Serge Gainsbourg számait énekelte fel. 1985 és 1989 között hazájában, Franciaországban ő volt a szabadság nemzeti szimbólumának „Marianne” megtestesülése. Arca megjelent a pénzérmék hátoldalán, a postabélyegeken, mellszobra pedig a polgármesteri hivatalokat díszítette. 1986-ban Catherine bemutatta saját parfümjét, mely a Deneuve nevet viselte. Ezen kívül szemüvegek, cipők, ékszerek és még üdvözlőlapok tervezője is lett.
Közel az Oscarhoz
Az 1990-es évek elején Deneuve egyik legjelentősebb szerepe az 1992-es Indokína volt, melyben Vincent Perez partnere volt, amiért Oscar-díjra jelölték a legjobb női főszereplő kategóriában, és elnyerte a második César-díjat a legjobb színésznő kategóriában. Ezen kívül kiemelkedő alakítást nyújtott André Téchiné rendező A legkedvesebb évszakom (1993) és a Tolvajok (1996) c. Alkotásaiban. Ugyanebben az időszakban az UNESCO jószolgálati nagykövetévé választotta. 1997-ben Deneuve játszotta a főszerepet Joe Cockerrel – A N’Oubliez Jamais című dalának videoklipjében.
Kései évek
A 2000-es évek elején több világhírű francia márka nagykövete lett, mint például a L’Oréal Paris (2001) vagy a Louis Vuitton (2007), akinek bőrönd kollekcióját reklámozta. 2017-ben ismét együtt dolgoztak, ezúttal a márka Connected Journeys című videoklipjében, melyben Tambour Horizon okosóráját mutatta be.
2018 januárjában Deneuve 99 másik francia női íróval, előadóművésszel és akadémikussal együtt aláírt egy nyílt levelet, amelyben azt állította, hogy a #MeToo mozgalom túl messzire ment, boszorkányüldözéssé vált és a puritánizmus egyik formájaként ítélte el. Ezzel hatalmas botrányt kavart, amiért később minden bántalmazott nőtársától nyilvánosan bocsánatot kért.
Deneuve 1960-ban, 16 évesen kezdett dohányozni, és köztudottan napi három csomaggal is elszívott. Bár többször próbált leszokni sikertelenül, végül a 2019-es enyhe agyvérzése sikerült jobb belátásra térítenie a színésznőt. Egészsége korához képest megfelelő, ám munkatempójából azóta sem engedett. Legutóbb a Bohém Rapszódia c. film sztárjával, Rami Malekkel egyetemben tűnt fel a Cartier órareklámjában a kortalan szépség, aki meghatározta a 20. század második felének hideg szépségideálját.
Ezt ajánljuk még:
