A gintonik születése a briteknek köszönhető, és még Winston Churchill is elismerte fontos szerepét.
Napjaink egyik legkedveltebb itala szinte végtelen változatban készíthető el, de a legnépszerűbb alkotóeleme a London dry gin, amelyből mindenki megtalálja a saját ízlésének leginkább megfelelő változatot. A tonikkal való párosításhoz és a fűszerezéshez a Drink Station kalauzol el néhány hasznos tanáccsal.
A London dry gin definíciója szerint növényi alapanyagokból főzött párlat, amelynek aromaanyagai csak a második lepárlás során kerülnek a főzetbe. Nem tartalmazhat cukrot, és a lepárlás után további alapanyaggal nem ízesíthető és nem színezhető. A kategória térhódítását leginkább a tornyos lepárlás 1830-as feltalálása indította el, hiszen ennek köszönhetően a főzdék magasabb minőségű és elegánsabb italokat tudtak előállítani. A 20. század elejére a London dry gin a legkedveltebb kategóriává vált – és nem csak a szigetországban.
A tonik története Dél-Amerikában kezdődött: spanyol hódítók a perui, boliviai és equadori őslakosoknak köszönhetően már a 17. században felismerték az itt őshonos kininfa (cinchona) kérgében rejlő kinin maláriát gyógyító hatását. A 19. században a Brit Birodalom trópusi területein a katonákkal elővigyázatosságból kininfőzetet itattak (amelyet az immár általuk betelepített fa kérgéből nyertek), ennek keserű ízét cukorral és szódával enyhítették. Az első levédetett tonikrecept azonban szintén Londonra vezethető vissza: 1858-ban itt szabadalmaztatta digesztívként Erasmus Bond az italt, amelynek neve a görög “frissítő” (tonikos) szóra utal. Johann Jacob Schweppe cége, amely 1831 óta a brit udvar királyi beszállítója volt, 1870-ben dobta piacra először nagy sikerrel saját kininnel és lime-mal dúsított ásványvizét.
A gin és tonik párosítása is a briteknek köszönhető: a 19. századi Indiában a katonáknak alapvetően járt gin-fejadag, ezzel ízesítették a malária megelőzésére kapott tonikot. Winston Chuchill elhíresült mondása szerint: „A gin és tonik több angol életét és elméjét mentette meg, mint a birodalom valamennyi orvosa”.
A tonik kinintartalmát ma már nemzetközi előírások szabályozzák, és e keserű alapanyag mennyisége jelentősen lecsökkent a 19. század óta, hiszen immár nem gyógyászati célokra használatos, ezzel párhuzamosan viszont bekerültek a citrusos alkotóelemek.
Hódítanak a gintonikok
„A London dry gin egy nagyon befogadható, komplex ital, amit a lepárlómesterek saját vagy a közízlésnek megfelelően formálnak. A boróka minden gin kötelező alapanyaga, de a további fűszerek szinte korlátlan számú variációjának köszönhetően mindenki megtalálja a saját ízlésének megfelelő változatot“ – magyarázza Merész Nóra, a Drink Station marketing és értékesítési vezetője.
A Drink Station tapasztalatai alapján a vásárlók nem feltétlenül a brand, hanem sokkal inkább az íz alapján keresik a párlatokat, és a tudatos alkoholfogyasztás jegyében a minőség ma már elsőbbséget élvez a mennyiséggel szemben. A kínálatukban jelenleg elérhető 65 gin közül a Whitley Neill és az Eden Mill lepárló termékei a legkedveltebbek. Előbbiek London legrégebbi és a város City kerületének egyetlen gin lepárlójában, az 1762-ben alapított City of London Distilleryben készülnek. A főzde vezetője Johnny Neill a tulajdonos család 8. leszármazottjaként ősei tapasztalatait és tudását kilenc, gondosan válogatott növényi alapanyaggal vegyíti. A Whitley Neill ginjei már számos nemzetközi versenyen szereztek aranyérmet, és a főzde nemrég – immár sorozatban harmadik alkalommal – elnyerte az Egyesült Királyság legkedveltebb ginmárkája címet is a Savanta Brand Love kutatásában.
A skóciai St Andrews-ban működő Eden Mill a partvidék őshonos növényeit (például a homoktövist és az algát) is előszeretettel csempészi bele italaiba. Minden palackon megjelenik egy rézkarc, amely egy történetet mesél el (ezek az egyes ginek adatlapjain olvashatóak) így adva komplex élményt a fogyasztóknak. Az Eden Mill nemrégiben Gordon Ramsay-vel közösen készített gint, amely a skót tengerpart iránti közös rajongásukat ötvözi.
A két főzde ugyan földrajzilag távol esik egymástól, ám közös bennük a fenntarthatóság, a természetes anyagok iránti elkötelezettség, az innováció és a hagyományok tisztelete
Tippek a gin és tonik párosításához
„Nem minden gint kell feltétlenül tonikkal kiegészíteni, sokszor tisztán is tökéletes élményt tudnak biztosítani az izgalmas tételek. De aki koktélkészítésre adja fejét, gyakran épp úgy beleadja szívét-lelkét, mintha a konyhában tevékenykedne“ – mondja Merész Nóra, aki néhány tanácsot ad azoknak, akik maguk kísérleteznének a gintonikkal.
- Mielőtt bármivel párosítanánk, mindenképpen kóstoljuk meg a gint, illetve a tonikot is magában, majd ennek ismeretében ízesítsük saját íz- és ízlésvilágunknak megfelelően.
- A hazai kínálatban is már széles választékban elérhető prémium tonikok alapvetően a koktélokhoz ajánlottak, de gyártónként változik a buborékok mennyisége, az keserűség és a citrusosság. Érdemes többfélét kipróbálni, hogy kiderüljön, ízlésünknek a kevésbé kinines vagy az extrán szénsavas felel meg leginkább.
- A fűszerezéshez nem feltétlenül kellenek különleges hozzávalók: narancs vagy citromhéj gyakorlatilag minden háztartásban fellelhető, és kiválóan harmonizálhatnak az itallal. A legjobb hatás érdekében a citrusfélék vékonyan leszelt héjából egy darabot először „törjük meg“ a pohár felett, majd egy második szeletet dobjunk bele az italba.
- Amennyiben friss fűszernövényeket (pl bazsalikomot, rozmaringot, levendulát) használunk, a pohárba kerülés előtt kézzel óvatosan dörzsöljük össze őket, hogy intenzívebben kiadják ízüket.
- Ha kreatívabban szeretnénk használni a fűszereket, ne feltétlenül ugyanazok legyenek a kiegészítők, mint amelyekkel az eredeti ital készült. Fontos, hogy a fűszerek kihozzák és kiegészítsék az ízeket, ne pedig elnyomják azokat – épp úgy, ahogy a palacsintába is kell egy csipet só az édesség előhozásához.
- A gyümölcsök kapcsán a friss vagy dehidratált változatok az ideálisak, a fagyasztottak inkább a vizet engedik ki magukból, mintsem az aromákat.
- Ne spóroljunk a jéggel! Egy-két kocka gyorsan felolvad és felvizezi az italt, a bőkezűen adagolt nagy darabok viszont sokáig tartják a hideget, minimális olvadással. Ha viszont friss gyümölcsöket és fűszereket használunk, célszerű lehet a jeget utoljára beletenni, hogy ne gátolja az ízek felszabadulását.
