A technológia csodákat tett: lehetővé tette, hogy automatizáljunk, kommunikáljunk, nyomon kövessünk és mérjünk bármit. Azonban nyugodtan kijelenthetjük, hogy vannak esetek, amikor a technológia inkább akadályt jelent, nem megoldást. Különösen igaz, ha a kreatív gondolkodásról van szó, és főleg a gyerekek esetében.
Novemberben egy nagy családi selejtezés alkalmával az egyik szekrény mélyén megtaláltam egy legalább harminc éves videokazettát, amiről azt se tudtam, hogy létezik. Ám nem csak, hogy létezett, de tele volt a gyerekkori emlékeimmel. Az elkövetkező néhány héten apósom segítségével digitalizáltuk, majd tartottunk egy családi nosztalgia partit, és megnéztük a gyerekekkel, milyen volt anya gyerekkora az „őskorban”. Izgatottan pillanthattunk bele egy nagyon távoli világba és a gyermekkori kreativitás egy másik szintjébe…
Beszippantva
Manapság állítólag az okostelefon minden eddiginél nagyobb kreativitást tesz lehetővé egy gyermek kezében. De vajon az eredmény tényleg kreatív eredmény? Néha. Aláírom, lenyűgöző látni, milyen világokat hoznak létre a Minecraftban és milyen klasszul be lehet rendezni egy lakást a Toca World-ben. De az okostelefonok legtöbbször inkább egyfajta drognak tűnnek számomra, amely kiszívja a kreativitást a gyerekekből. Vagyis a következő generációból.
Lehet, hogy olyan vagyok, mint egy vérmes idős néni, ami árgus szemmel figyeli, milyen felháborító dolgokat művelnek „ezek a mai fiatalok”, de már tudatosan figyelem, ahogy az élelmiszerboltban elhaladok egy bevásárlókocsiban ülő gyerekek mellett, hogy van-e telefon a kezében vagy nincs. Akiknél van, látom, hogy észre sem veszik a környezetüket, a telefon beszippantotta őket. Vagy, amikor állok a piros lámpánál: látom hány ember kezében van ott a telefon. Igen, van, amikor az enyémben is…
Minél inkább áttérünk a digitális platformokra, annál jobban hozzáférünk más zavaróbb médiumokhoz (közösségi médiához, e-mail és egyéb üzenetek értesítéseihez). Emlékszel, amikor legutóbb étteremben voltál, hány asztalnál ültek úgy emberek, hogy nem volt senkinek a kezében telefon? Hányszor látni tinédzsereket bevásárlóközpontban vagy az utcán, akik lehajtott fejjel mobiljukat bámulva, a külvilágból semmit nem észlelve haladnak el mellettünk? És mi van a saját gyerekeiddel, akik telefonon vagy tableten lógnak? Tudod, mit néznek és mennyi ideig?
Figyelemelterelés a köbön
Itt nem annyira magáról a technológiáról van szó, sokkal inkább a gondolkodásról és képzeletről, de főleg arról a sok mindenről, ami elvonja a figyelmünket – már egészen kicsi kortól kezdve. A folyamatokat automatizáló és a feladatokat megkönnyítő alkalmazások a problémamegoldás elemeit csírájában fojtják el. Közben ha megnézzük a közösségi oldalakat, látjuk, hogy a kreativitás nem tűnt el. Ott van az Instagramon és a TikTok-videókban. Soha nem volt ilyen egyszerű a tartalom létrehozása és fogyasztása.
Hálásak lehetünk mindazért a jóért, amit a mai technológia lehetővé tesz. Sok szempontból egyszerűbb és könnyebb az életünk, és mindig ámulatba ejt, hogy az okoseszközöknek mennyi mindent köszönhetünk. De mi van akkor, ha pont ezekkel a fantasztikus okoseszközökkel megakadályozzuk a következő generáció fantáziájának és kreativitásának fejlődését? Mi van, ha az iPhone képernyőjén elérhető végtelen távlatok visszatartanak minket attól, hogy észre vegyük a körülöttünk lévő világot, vagy kreativitásunkkal létrehozzunk valamit? Vajon a következő generáció is élvezni fogja egy képzeletbeli vár emlékeit a udvaron, vajon ki tud majd találni bármilyen játékot, amihez semmi más nem kell, csak gyerekek és fantázia?
Ha a saját három gyerekemet nézem, látom, milyen klassz dolgokat tudnak létrehozni, de azt is, hogy a tizenhét éves már nem tud létezni a telefonja nélkül. Állandóan a keze ügyében van, és jó esély van arra, hogy púpos lesz, annyit van lehajtva a feje. A tizenegyéves középső még nem veszett el teljesen (hála a szülői felügyelet alkalmazásnak és nyilván nekünk szülőknek), de nála látom legjobban, szülőként mennyire résen kell lenni, mert az alapból hihetetlenül kreatív, csodálatos művészi képességekkel született lányomnál már ott vannak a jelek, amik mutatják, hogyan pusztítja a kreativitást az okoseszköz – pusztán csak azzal, hogy függ tőle. Használja ő nagyon kreatív dolgokra a telefont és a tabletet, tervez, rajzol… de ezekhez ilyenkor nem a kezét használja. Nem a finommotorikus képességeit.
És ott van az aktív pillanatok közötti idő: amikor a gondolatok szikrái és ötletek születnek. Vagy, amikor unatkozni kezd az a „szegény gyerek”, de közben akkor kezd feléledni a kreativitás. Ha az életünk tevékenységek és a kötelezettségek állandó összemosódása, akkor jó eséllyel lemaradunk a nagy áttörésekről, mert nincs negatív tér. Mert ami nincs, az ugyanolyan, vagy még nagyobb hatással van az életünkre, mint ami van. Szóval, az unalom nem egy probléma, hanem a kreativitás feltétele.
Azonnali kielégülés
A technológia ösztönzi az „azonnali kielégülést”. És egyben csökkenti a türelmünk szintjét az igazán kreatív gondolkodáshoz szükséges elmélyüléshez.
Az azonnali kielégülés egy olyan emberi vágy, amely úgy tűnik, hogy a technológia térnyerésével exponenciálisan megnőtt. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy kulturálisan elfogadtuk a technológia által hozott rossz szokások egy részét, például a közösségi média hírfolyamaink görgetéséből vagy az üzeneteinkből ömlő végtelen mennyiségű információ folyamatos ellenőrzését.
Az igazi kreatív gondolkodáshoz szükséges mentális tér azonban az azonnali kielégülés spektrumának ellenkező oldalán található. Például: bár az üzenetküldő alkalmazások lehetővé teszik, hogy bárhonnan kapcsolatban maradjunk, de tökéletes figyelemelterelők.
A kreatív gondolkodás mélyreható gondolkodást igényel, miközben az értesítések állandóan készenléti állapotban tartanak bennünket. És ami legrosszabb ebben az egészben, hogy mi felnőttek még tudatosabbak tudunk lenni (valahogy), de mi van a gyerekekkel? Akiknek ezerszer könnyebb elterelni a figyelmét? Telefonnal a kezükben szinte alig van esélyük elmélyülni bármilyen gondolatban.
Ebben a figyelemeltereléssel teli világban a figyelem lesz az okosok előnye. Az tud majd jobban érvényesülni és életben maradni, akinek megmarad a figyelme. A technológia önmagában nem rossz. A vele való kapcsolatunk, és a figyelmünk feladása az, amivel foglalkozni kell.
