Zuglóban utazva a 80-as trolin újra és újra rácsodálkozom a megállóra, mely az ő nevét viseli. Kaffka Margit – kinek vezetékneve csupán egyetlen betűvel különbözik a világirodalom egyik legismertebb írójának nevétől -, sokáig rejtély volt számomra. Mégis ki volt valójában ez a nő? Halálának évfordulója alkalmából felelevenítjük, mit is tudhatunk a magyar irodalom eme különc, ám annál jelentősebb alakjáról.
Egy ősi család sarja
Kaffka Margit 1880-ban született a romániai Nagykárolyban, ugyanabban az évben, mikor Magyarországon megnyílik az Iparművészeti Főiskola, és megjelenik Émile Zola: Nana című regénye is. Anyai ágon az Uray család leszármazottja volt, akik a megye legősibb nemzettségéhez tartoztak, vérvonaluk egészen az Árpád-korig nyúlt vissza, ám a kislány közvetlen leszármazottai már dzsentri osztályhoz süllyedtek le. Margit idilli gyerekkora 6 éves koráig tartott, amikor is édesapja önkezével véget vetett saját életének. A temetés után az apai nagyszülők magukhoz vették Margitot és testvérét, és Miskolcra költöztek velük. Az anya Pestre ment, hogy szakmát tanuljon és dolgozhasson. A kis Margitot a szatmári irgalmas rendi apácák zárdájába íratták. Az iskola elvégzése után pénz híján nem akarták tovább taníttatni az akkor 14 éves lányt, helyette varrodába akarták küldeni tanoncnak.
Az irodalom híve
A fiatal lányt végül a szemproblémája mentette meg az iparosi munkától. Komoly pénzügyi nehézségek ellenére a szülei mégis beíratták a Nagykárolyi Polgári Leányiskolába. Kamaszként kezd el verseket írni, ám édesanyja hiába juttatja el a Petőfi Társasághoz, nők írásait nem közlik még akkoriban. Érettségi után Margit a Szatmári Szent Vince Irgalmasnővérek zárdájának tanítóképzőjébe ment. Kitűnő tanulmányi eredményei miatt ösztöndíjat kapott, emellett az ingyenes zárdai bentlakásért cserébe felajánlotta, hogy a végzettsége megszerzése után az intézmény egyik kirendeltségében marad egy teljes évig tanítani. A zárda Miskolcra küldte, ám az ottani élet untatta, és Pestre vágyott a nyüzsgésbe. Kaffka Margit követte szíve hívó szavát, és a fővárosban tanult tovább. 1902-ben polgári iskolai tanári végzettséget szerzett. Alig egy évvel később megjelent első verses kötete, amivel bebocsátást nyert a hazai irodalmi élet köreibe.
A pesti irodalmi szalonok királynője
Iskola után egy időre visszatért Miskolcra irodalmat tanítani. Tanítványai körében irodalmi kört is alapított. Egy év múlva férjhez ment annak rendje-módja szerint egy Fröhlich Brúnó nevű erdészmérnökhöz. A házasság azonban nem szerelemből köttetett, és a fiatal Margit egyre inkább érezte, hogy a háztartásvezetés és a tanítás lassan kiöli belőle az írói kreativitását. Jólétét teljesen feladva 1910-ben elvált férjétől és Budára költözött egy sötét, rosszul fűthető lakásba. Vasárnaponként itt tartott irodalmi szalon-jellegű összejöveteleket, melynek állandó vendégei voltak a Nyugat folyóirat munkatársai is.
Gárdonyi Géza, Heltai Jenő és Bródy Sándor már tanítónői idején is felfigyeltek a tehetséges magyar írónőre és pártfogásba vették. Kaffka Margit számára ez több volt, mint szakmai közösség. Megnyíltak számára a napilapok és a folyóiratok szerkesztőségei is, ahol publikálhatta írásait. Magánéletében és költészetében is folyton az újat kereste. A Nyugatosok között bőven akadt szeretője, de egyben igaz barátja is, mint amilyen Ady Endre is volt.
Egy magyar feminista vallomása
Ady Endre őszintén csodálta írói vénáját. „Gazdag, ragyogó szavú, ritka magyar költőnő, azaz: költő. Örüljünk Kaffka Margitnak, mert ő a feminizmus már megérkezett magyar diadala, egy asszony-író, akinek nem kell udvarias, hazug bókot mondani.” – írta kritikáját róla a Nyugat hasábjaira.
Barátságukat a kendőzetlen őszinteség és az irodalom iránti közös rajongásuk kötötte össze.
„Férfiúnak fogalma sem lehet róla, hogy milyen semminek érezheti magát egy asszony, ha egyszer ráébred… Bandika, mennyiért lennél helyettem asszony?” – panaszkodta őszintén levelében Adynak.
Kaffka Margitot elsősorban az asszonyi sors, a nők elnyomottsága foglalkoztatta. Írásaiban a női nem körül próbált eloszlatni minden homályt leginkább a férfi olvasók számára. A XX. század eleji kiszolgáltatott asszony céltalan, szomorú sorsának megváltoztatását támogatta, és az új idők asszonyideálját próbálta életre hívni írásai által.
Igaz szerelem és a halálos kór
Ahogy a mesékben szokás, Margit életébe is elérkezett végül a nagy szerelem. 34 évesen újra férjhez ment, ezúttal szerelemből a nála jóval fiatalabb Bauer Ervin orvosbiológushoz. Lángoló szerelmüknek az első világháború sem állhatott útjába, ahol a férj katonaorvosként szolgált. A háborút szerencsésen túlélték, ám az azt követő spanyol nátha végül győzedelmeskedett felettük. Kaffka Margitot fiatalon, alig 38 évesen ragadta magához a halál egyetlen fiával, Lócival együtt. Anyát és gyermekét együtt helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőbe. Halála mélyen megrázta pályatársait. Temetésén végül Babits Mihály és Móricz Zsigmond mondtak gyászbeszédet.