spot_imgspot_img
spot_img

Révész Renáta Liliána: „A boldogság nem objektív tényezőkön múlik”

-

Article Top Ad (AdSense)

A Boldogság nemzetközi világnapját ünnepeljük március 20-án. Ez alkalommal Révész Renáta Liliána pszichológus, gyász – és meseterapeuta segítségével jártuk körbe a kérdést, hogy megtudjuk, miért olyan boldogtalanok általában a magyar emberek és mit tehetünk saját boldogságunkért.

Minden évben készítenek világszerte felmérést, hogy megtudják, melyik nép a legboldogabb a világon. Sajnálatos módon, mi magyarok még mindig a lista végén foglalunk helyet. Mi lehet ennek az oka?

R.R.L.: Úgy gondolom, hogy ez elsősorban egy tanult dolog a helyzetünk értékelése és az is. hogy azt inkább pozitívan vagy negatívan értékeljük. A búslakodás, az emberek negatív hozzáállása az élethez vezet oda, hogy inkább boldogtalan és elégedetlen nép lettünk. Persze nem állíthatjuk, hogy a külső tényezők, úgy mint a rossz gazdasági helyzet ne lenne hatással ránk. A rossz életkörülmények, a kilátástalanság érzése nagyon sok szorongást tud előidézni. Az sem segít, hogy eközben a médiában, a tévében gyakran rémisztő híreket hallunk, amik még inkább azt a benyomást erősíti, hogy félelmetes a világunk és nem mennek jól a dolgok.

Fotó: Pexels

Ezek szerint mi, magyarok nem igazán küzdünk a saját boldogságunkért?

R.R.L.: Így van. Nem véletlen, hogy olyan sokan fordulnak az alkohol, a drogok és más függőséget okozó szerekhez vagy éppen az öngyilkossághoz. Ennek azonban történelmi okai is vannak. A rendszerváltás előtti időkben az emberek megfélemlítve éltek, nem voltak szabadok, nem gyakorolhatták a vallásukat, mindent úgy kellett tenni, ahogy a fennálló hatalom megmondta, különben meghurcolás vagy akár halálbüntetés is járhatott érte. Az emberek megtanulták, hogy kifelé nem lehet lázadni (utoljára 1956-ban tettek rá kísérletet), ez növelte a szorongást, a kilátástalanság érzését, ezért az alkoholizmus szinte már népbetegséggé nőtt.

A modern kor egyik jellemzője, hogy az emberek a tudomány széles körű elterjedésével egyre kevésbé maradtak vallásosak. Míg egy hívő ember tudja, hogy van valamiféle felsőbb hatalom (isteni lény), aki felel az egyén sorsáért, egy ateista csakis magában bízhat. Van bármi összefüggés a hit hiánya és a boldogtalanság között?

R.R.L.: Nem feltétlen van összefüggés az istenhit és a boldogság/boldogtalanság között, hisz a hivők is küzdenek boldogtalansággal és az ateisták is tudnak boldogok lenni. . Az már sokkal inkább köthető a boldogság érzéséhez, hogy milyen közösség vesz körül minket. Támogató, befogadó, vagy ennek ellenkezője. Lengyelországban például hiába vannak hasonló társadalmi-gazdasági viszonyok, a vallási közösségek hatalmas megtartó erőt képviselnek. Az emberek kevésbé érzik, hogy egyedül lennének a problémáikkal. Segítik, támogatják egymást az adott gyülekezet tagjai. Nem hagyják magára azt, aki bajban van. Tehát a társas támogatásnak nagy, vagy akár nagyobb szerepe van a boldogság megélésénben mint a hitnek.

Fotó: Pexels

Külföldön élő honfitársaktól hallani, mennyire nincs összetartás a magyar közösségekben. Míg például az ázsiai és az arab világból érkezők összezárnak, kolóniákban élve segítik egymást és őrzik saját identitásukat, mi magyarok farkas módjára tépjük egymást. Miért van ez?

R.R.L.: Sajnos itthon is tapasztalhatjuk, hogy nincs egység a magyarok körében nagy a szérhúzás a társadalmi csoportok között társadalmi és politikai szempontok alapján.. Hiába a nyelv, a kultúra, mégis mintha folyton egymás ellen dolgoznánk. Ha visszatérünk a történelmi múltra, amit nem sikerült feldolgoznunk, ott sok nehéz ténnyel és következménnyel kell szembenéznünk a vesztes háborús szerepünk, a trianoni békediktátum, Bizalmatlanok lettünk egymás iránt, a vezetőink iránt. Nem rendelkezünk megfelelő megküzdési stratégiával, így marad a másokra való mutogatás a saját gondjaink és boldogtalanságunk miatt. Pedig a boldogság nem objektív tényezőkön múlik. A helyzetünkkel, az élettel kapcsolatos attitűdünk befolyásolja milyennek élijük meg a helyzetünket. Nagyon nehezen tudjuk elhinni, hogy mi magunk is tudunk tenni a boldogságunkért.

Fotó: Pexels

Az elmúlt években egyre jobban elterjed a világban a dánok boldogság modellje, az ún. hygge. A szakértők szerint a skandináv életérzés abban rejlik, hogy megéljük az adott pillanat adta boldogságot. Ennek hiánya is okozhatja a magyarok boldogtalanságát?

R.R.L.: Abszolút. Nagyon kevesen ismerik fel, hogy a hosszú távú boldogság fenntartásához elengedhetetlen megélni a pillanatokat. De az, hogy a fiatalok mindenről fotókat készítenek, hogy megörökítsék a boldog pillanatokat nem ezt jelenti. Felszínesek lettünk, mintha már nem tudnánk értékelni megfelelően a fontos dolgokat az életünkben. Habzsoljuk az élet adta lehetőségeket, de közben elfelejtettük, hogyan éljünk tartalmas életet. A boldog pillanatok megélése és ennek az élménynek a megtartása, ebből töltekezés nyújthatna hosszabb távú boldogság élményt.

Fotó: Pexels

Ránk magyarokra általában jellemző, hogy nehezen kérünk segítséget, ha elakadunk az életünkben. Szégyelljük, hogy nem tudunk megküzdeni személyes problémáinkkal. Történt változás ezzel kapcsolatban az elmúlt években?

R.R.L.: Az elmúlt évtizedekben egyre többen ismerték fel, hogy a problémáik megoldásához, régi traumák feldolgozásához igenis szükség van szakember segítségére. Míg korábban főleg nők fordultak pszichológushoz, napjainkban már egyre nagyobb arányban fordulnak a férfiak is. Ebben sokat segített például a Terápia című magyar filmsorozat is, hogy az emberek meglássák, miben és hogyan is segíthet a terápia azoknak, akiknek szüksége lehet segítségre, még egy terapeutának is. Jó hír, hogy az idősebb generációhoz tartozók is egyre inkább fordulnak szakmai segitséghez. Tehát van fejlődés. Az emberek elkezdtek tenni magukért. Terápiára járnak, hogy szakember segítségével feltárják a problémáik gyökerét és közösen találjanak rá megoldást. Hogy teljes és boldog életet élhessenek.

Mitől olyan boldogok az izlandi emberek?

 

FRISS CIKKEINK

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!