10 vers, ami kedvet csinál a kortárs költészethez

-

A magyar költészet napja alkalmából készített válogatásunk szigorúan szubjektív és kizárólag kedvcsináló jelleggel, a teljesség igénye nélkül született! Magyar kortárs versek élő költőktől.

Fehér Renátó – 1989-ben született. Költő, kritikus, Budapesten él. 2017-től a Hévíz folyóirat munkatársa, majd 2018-tól a lap szerkesztője. 2017 augusztusa és 2018 augusztusa között a Litera.hu szerkesztője. A közép- és kelet-európai irodalmakra, kiemelten a visegrádi országok irodalmára fókuszáló Csirimojó Kiadó szerkesztője. Verseskötetei a Garázsmenet és a Holtidény.

Fehér Renátó: Pótturnusok

Azon a nyáron apám velünk élt és minket szeretett,
kullogtam a kis család után a mólón.
Figyeltem a stéget, hogy éjszaka, másokkal
ott ülnék, néhány üveg bor körül,
az üreseket távcsőnek használnánk,
és Tihany felé dobálnánk, át az Árok fölött.

Az üvegek persze lassan gurulva pottyannak a vízbe
a stégről. Mindenki elaludt körülöttem,
volt szerelmeim anyáira gondoltam:
ők majd álmodnak velem és emlegetnek a válás
és az új választottak rossz döntései után.
Neked (mert legjobban te hiányoztál)
elővigyázatosságból írni is akartam,
de be volt ázva a telefonom.

Minden nap fizettél egy lángost, mikor együtt.
Éjjel úszni mentem, nem jöttél velem.
A helyi tévén hallottam, hogy
fogyó Holdban melegebb a víz, mint a levegő,
de az őr kidobott a strandról.

A hely kipróbált, úgyhogy egyedül voltam lenn,
Anyut már nem tanácsos mozgatni,
téged nem láttalak évek óta,
a többiek meg olaszba mentek,
de tisztán, üvegből már egyikük sem issza a bort.
Jövőre velük tartok, ha a tenger is kivárja.

Nádasdy Ádám (Budapest, 1947. február 15. –) magyar nyelvész, költő, műfordító, esszéista, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Angol–Amerikai Intézet oktatója. Shakespeare számos darabját újrafordította, de modernizálta a Bánk bán szövegét is. A versei mellett nyelvművelő, nyelvi ismeretterjesztő munkák szerzője. Legutóbbi iylen kötete a 2020-as Milyen nyelv a magyar? című kötet. Kálmán Lászlóval együtt a Klubrádió Szószátyár című műsorának szerkesztője.

Nádasdy Ádám: Maradni, maradni

Az átzuhanás, az megterhelő.
Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,
a megszeretés, a meggyűlölés;
amikor vendégek várhatók,
a boltban a tanácstalan álldogálás,
hogy házigazdává átalakuljak;
a vendégség után pedig a bútor,
mert vissza kell tolni megint privátba.

Ezek a nehezek. Amikor maradok,
az jó: az alvásnak mestere vagyok,
és ébren lenni nagyon szeretek.
Boldog vagyok, ha sok a vendég, és ha van

szerelmem, illetve ha nincs.
De átzuhanni egy beállításból
egy másikba, az összekuszál.

Maradni szeretnék, mindig maradni:
ha ébren vagyok, élesen figyelni,
ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;
magányos levesporokat fölönteni,
vagy élettársi szennyest kotorászni.
Átzuhanni: az fáj. A változás
szűk száján átcsúszni, az horzsolás.

Kemény Zsófi (Budapest, 1994 –) költő, író, forgatókönyvíró, slammer és Sophie Hard néven rapper. Kemény István lánya, Kemény Lili és Kemény Márton húga. Verseskötete a Nyílt láng használata (2015). Regényei: Én még sosem (2015), Rabok tovább (2017) és a Kondor Vilmossal közösen jegyzett Értetek teszem (2018).

Kemény Zsófi: Mindennek a tetején

Készül a lista, mert most már
tényleg mindennek a teteje van.
Papírsárkányok okádják ki a tegnap megivott tüzet,
de felgyulladnak tőle, és elégnek.
A fél szemem tekintetét ügyes pincérek fém-álcán
hordják ki azoknak, akiken rajta tartanám a fél szemem.
Lista készül, amit jobb kézzel írok,
pedig balkezes vagyok.
De a bal kezem írni már jól tud, most olvasni tanul.
Lista készül a mindenképpenről.
Lista a semmiképpenről.
De készül a lista sohatöbbetről
és a mársohanemről is.
Szól egy rekviem-remix, valaki megszól,
meg aki mindenért szól nekem, megint az is szól,
lista készül a halottaidról.
A remény vak, ezért én vagyok a szeme,
mert szegény vak.
Utalunk, utalgatunk át a hetedhéten (az egy egész),
de az önmagamból csak egy önmag lesz,
mire odaérünk a célhoz.
Mert az odaérés gondolatával először jót játszadozom,
később viccelek vele, majd eljátszom, végül elhiszem.
Mint az öregkori affektálást, a kövembe vésik.
Magánakvaló. A világ legszomorúbb szava.
Ez is rajta lesz a listán.

Kortárs versekkel az ember akkor is találkozhat, hogyha nem is tud róla. Ennek a versnek a megzenésített verziójával például valószínúleg már sokan találkoztak. Erdős Virág (Budapest, 1968. február 27. –) József Attila-díjas magyar költő, író, drámaíró. 2014-ben Kollár-Klemencz László az általa megzenésített Erdős Virág-versekből önálló lemezt jelentetett meg Legesleges címmel.

Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal

viszem a régen
kihízott nacim
viszem a kelet-német
származású macim
ezernyi véglet
közül a köztest
viszem a Csokonai
Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam
ahova fekszem
elviszem alvókának
egy-két régi ex-em
viszem a barnát
viszem a szőkét
viszem a felhalmozott
kapcsolati tőkét
viszem a tutit
viszem a gagyit
viszem az otthonkában
utcára tett nagyit
megannyi némán
átbliccelt évet
elviszem magammal a
szentendrei HÉV-et
viszem a bölcsit
viszem a temetőt
viszem a csokoládé-
barna bőrű szeretőm
kicsit a nyarat
kicsit a telet
viszem a mindörökké-
Moszkva-Moszkva teret
apuka titkát
anyuka aranyát
elviszem magammal a
Bácskát meg a Baranyát
viszem a Marcsit
viszem a Karcsit
elviszem Kenesétől
Keszthelyig a Balcsit
viszek egy búval
bevetett földet
viszem a pirosat a
fehéret a zöldet
elviszem ezt is
elviszem azt is
viszem a jófiút de
elviszem a faszt is
viszem a bankot
viszem a pálmát
elviszem minden igaz
magyar ember álmát
viszek egy csontig
lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy
Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet
viszek egy májat
viszek egy kívül-belül
lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van
ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burján-
zásnak indul sejtet
viszek egy csúnyán
beszopott mesét
viszem a legesleges-
legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e
búcsúzni időm
viszem a Duna-parton
levetetett cipőm
mit bánom úgyis
elviszem lazán
elviszem gond nélkül a
hátamon a hazám
aki ma büntet
az holnap löve
viszek egy mindig újra
föl-földobott követ

Krusovszky Dénes (Debrecen, 1982. április 15. –) József Attila-díjas költő, kritikus, szerkesztő, műfordító. Legtöbben regényíróként ismerik. Az Akik már nem leszünk sosem című kötetével 2019-ben elnyerte a Libri irodalmi díj közönségdíját. Rendszeresen publikál a Magyar Narancsban.

Krusovszky Dénes: Miután

Miután befejeztem a matek leckét,
elkezdhetem a magyart,
miután befejeztem a magyar házit,
elkezdhetem az angolt,
miután befejeztem az angolt,
elkezdhetek rajzolni,
miután befejeztem a rajzolást,
kimehetek az udvarra focizni,
miután eleget fociztam,
bemehetek tévét nézni,
miután a tévé előtt megvacsoráztam,
megmoshatom a fogam,
miután megmostam az arcom is,
lefeküdhetek aludni,
miután lefeküdtem aludni,
bármiről álmodhatok,
miután legszebb álmomból felébresztettek,
készülődhetek az iskolába,
miután elmentem az iskolába,
végigülhetem az órákat,
miután az iskolának vége,
hazamehetek délután,
miután ezt az évet elvégeztem,
egész nyáron nyaralok majd,
miután eltelik a nyári szünet,
rögtön harmadikos leszek,
miután véget ér a negyedik is,
nemsoká felsős leszek,
miután az általános is véget ér,
választunk majd egy gimnáziumot,
miután a gimnáziummal végeztem,
nagy leszek és egyetemista,
miután diplomám is lesz,
szerzek magamnak egy jó állást,
miután jó állásom lett,
lesz majd saját családom is,
miután gyerekeim születnek,
elkezdek megöregedni,
miután megöregedtem,
elmehetek nyugdíjba végre,
miután nyugdíjba mentem, én is folyton
a barátaimmal sakkozom majd,
miután eleget sakkoztam,
nem tudom mi lesz,
de valami majd csak lesz,
akkor is, miután.

Rakovszky Zsuzsa (Sopron, 1950. december 4. –) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító; a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Fortepan című kötete a Libri irodalmi díj 2016-os nyertese.

Rakovszky Zsuzsa: Őszutó

Tört fényű, sárga fasorban baktatok.
Képzelt kutyámat pórázon rángatom.
Árnyék-anyám ül egy távoli padon,
mindig eggyel odébb, hol el nem érem.

Szabó T. Anna (Kolozsvár, 1972. június 4. –) József Attila-díjas magyar költő, műfordító. Jelenleg Budapesten él férjével, Dragomán György íróval és két kisfiukkal. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, több napi és havilapban rendszeresen közöl verseket, esszéket, rövidprózát. Író, műfordító (többek között James Joyce, Sylvia Plath, W. B. Yeats, John Updike, Stuart Parker írásait fordította), tanári és szerkesztői munkát végzett a British Councilnak és a Magyar Könyv Alapítványnak, cikkeket és kritikákat ír. Holnapja ide kattintva elérhető.

Szabó T. Anna: A mai nap

1.
Képzeld, mi történt. Kora délelőtt,
amint utaztam új lakást keresni,
és azon tűnődtem, hogyan tovább,
míg üres szemmel bámultam a boltok
januári, kopott kirakatát,
és annyi minden eszembe jutott –

hirtelen tényleg csak a semmit láttam:
a házak közül épp kirobogott
a villamos, a hídra ráfutott,
s a megszokott szép tágasság helyett
köd várt a láthatatlan víz felett –
döbbenten álltam.

Köd mindenütt: a szorongás maga
ez a szűk, hideg, fehér éjszaka;
éreztem, hogy most ez az életem:
hogy gyorsan megy, de nem én vezetem,
hogy megtörténik, de mégsem velem,
hogy ott a látvány, s mégsem láthatom,
hogy sínen megyek, biztos járaton,
de hídon: földön, vízen, levegőben,
és felhőben is, mint a repülőben,
s a valóságnak nincs egyéb jele,
mint kezemben a korlát hidege.

Két hosszú perc, míg újra volt mit látni.
És most úgy érzem, megtörténhet bármi.

Takács Zsuzsa (Budapest, 1938. november 23. –) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, tanár. Bővebb életrajz idekattintva.

Takács Zsuzsa: Így élek majd

Ha felnőtt leszek, pipázni fogok,
és egy padlásszobában lakom,
ahova csillagok
néznek be a tetőablakon.
Reggeltől estig könyvet írok.
Férjem újságot olvas a nappaliban,
a gyerekek játékvonattal játszanak.

Tóth Krisztina (Budapest, 1967. december 5. –) magyar költő, író, műfordító, üvegművész, a Szépírók Társaságának tagja. Honalpja ide kattintva elérhető.

Tóth Krisztina: Letölthető csengőhangok

I.
Ez a világ egy mélygarázs,
sose tudod, hogy merre állsz.
Az első óra ingyenes,
utána fizetsz. Így megy ez.

II.
Kiraktalak a szívemben a képernyőre,
és az összes ikonom eltűnt tőle.
Nézlek egymagam – közben vívódom.
Légy a jelszavam! Légy a PIN-kódom!

III.
Megvan az, amit szednék,
csak az adagolást nem értem.
Kockázatok és mellék-
hatások a tekintetében.

IV.
Ez a világ egy huzatos metró.
Befelé sem jó, kifelé sem jó….

Varró Danit (Budapest, 1977. szeptember 11. –) József Attila-díjas magyar költő, műfordító. Varró Danit nem kell bemutatni, azt azonban talán kevesebben tudják, hogy a gyerekversek mellett felnőtteknek szánt lírával is foglalkozik. Az alábbi vers a Mi lett hova című kötetében jelent meg. Honlapja itt érhető el.

Varró Dániel: Jogosítvány

A költő nemrég szerzett jogosítványt,
autóján ott volt még a T-betű,
s a péntek esti pesti forgalomban
félt ő, hogy nem lesz hosszú életű.
Olyan szorongás ült szivén szegénynek,
mi csak halálközelben vesz elő,
s úgy kapaszkodott a kormánykerékbe,
mint anyja ujjába a csecsemő.
Túl hosszan ült a sors anyósülésén
csak nézelődve mélán szerteszét,
de most szélvédőjére tette immár
a céltudat konok dzsípíeszét,
mit lerázhattak álnok bukkanók, de
a pedálok közé beesve, és
koppanva, szidva, félrerúgva is csak
azt hajtogatta: újratervezés.
Hogy a lámpánál néha még lefulladt,
s csak állt hülyén a zöldnél, más dolog,
nagyot sóhajtott a költő ilyenkor,
és szélvédője bepárásodott,
nem látott mást, csak kívülről magát, hogy
akár egy ócska vígjáték-panel,
a páralefújó után matatva
az ablaktörlőt indította el –
s mert a gépjárművezetők iratlan,
nagy rangsorában persze hátul állt
egy T-betűs a T-betűtlenek közt,
a többi autós erre rádudált,
s őt megviselte, hogyha rádudáltak
tán jobban is, mint másokat szokott,
mert gyűrődős anyagból volt a lelke,
és nem húzott rá műanyag tokot,
de nem pörölt, ment harminccal szerényen,
dudák mérgét nemesen állta ki,
s új horizontok nyíltak meg előtte,
mert elfelejtett sávot váltani…

De így vagy úgy, kezében volt a kormány,
és háta mögött hagyta már Budát,
vidékre ért, hol rá a szívtelenség
zord béemvéje ritkábban dudált,
a gázra lépett, és egy pillanatra
most úgy érezte, még korántse vén,
hogy úgy húzzák a lóerők robogva,
mint hatvannyolc parázspatáju mén…
Még egyszer-kétszer rossz irányba fordult,
a jó útról, most mit mondjak, letért,
de pont, mikor feladta volna, ott lett,
meglelte íme parkolóhelyét,
leparkolt hát, behúzta kézifékét,
s orcája bár úgy izzadt, mint aki
tíz éve tengeren bolyongva kóbor,
a slusszkulcsot a gyújtáskapcsolóból
nagy megelégedéssel húzta ki.

További irodalmi cikkeink:

Akinek az olvasás a hivatása – Szabados Ágnes

A legtöbbször megfilmesített könyvek

 

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!