Amikor meghalljuk a shakerben táncoló jégkockák hangját már sejtjük, hogy egy luxus élményben lesz részünk, mert egy koktél sokkal több, mint egy egyszerű ital: színek és ízek kavalkádja, egy külön hangulat. Azt azonban kevesen tudják, hogy mindegyik világhíres ital mögött egy izgalmas történet és inspiráló ember rejtőzik.
Manhattan
A népszerű mítosz szerint Winston Churchill édesanyja a new york-i Manhattan Club-ban rendelt egy whiskey-martinit, és úgy ujjongott a kóstolás után, hogy a bár egész közönsége megtapsolta. Persze ez egyáltalán nem igaz, mert Lady Randolph Churchill ekkortájt éppen várandós volt egy másik kontinensen. A legvalószínűbb történet ellenben egy Black nevű férfihez fűződik, aki az 1860-as években egy bárt üzemeltetett a Broadwayn. Itt alkották meg az azóta híres koktélt, legalábbis William F. Mulhall – aki három évtizeden át dolgozott a Hoffman House nevű bárban – így jegyezte le. A Manhattan Club ellenben azóta is kitartóan ragaszkodik a Churchill-mama sztorihoz…
Pina Colada
A puerto rico-i Caribe Hilton Hotel állítja, hogy ez az édes kókuszos nedű bizony tőlük ered. 1954-ben ugyanis egy Ramon „Monchito” Marrero nevű bártender álmodta meg a rum, kókuszkrém, ananászlé csodálatos egyvelegét, amelyet először 1954. augusztus 15-én szolgáltak fel. A nagy sikerre való tekintettel 1978-ban Puerto Rico nemzeti italává kiáltották ki.
Daiquiri
Manapság a koktél több variációja ismert, de a klasszikus Daiquiri egy adag rumból, lime dzsúszból és cukorból áll. Nevét egy kubai városról kapta, ahol egy amerikai bányamérnök, Jennings Cox 1898-ban orvosságként alkalmazta sárgaláz ellen. Nagyon hatásos lehetett, mert 1908-ban az ital egy amerikai katonaorvos által eljutott az Egyesült Államokba is, aki bemutatta a washingtoni Katonai és Haditengerészeti Klub személyzetének és közönségének.
Margarita
Ismét egy vitatott eredetű koktél, amelyről többen is állítják, hogy az ő nevükhöz fűződik. A legszélesebb körben elfogadott vélekedés szerint Carlos „Danny” Herrera volt, aki 1938-ban először elkészítette egy Tijuana-környéki étteremben. A pletykák szerint egy Marjorie King nevű szép színésznőnek kreálta, aki minden röviditalra allergiás volt, kivéve a tequilára. Herrera szerette volna fokozni az ízhatást, ezért megbolondította egy kis zöldcitrommal és Cointreau-val, a pohár száját megforgatta sóban, és még aznap este gyorsan el is nevezte.
Cosmopolitan
A népszerű koktél eredete a mai napig kétséges, de a legtöbben úgy tartják, hogy egy Tony Cecchini nevű férfinak köszönhetjük. 1988-ban a new yorki The Odeon bár akkor 25 éves bártendere kitalálta, hogy grenadinnal (gránátalma sűrítmény) és a zöldcitrom édesen savanyú ízével modernizál egy régi italt, a vodkát. Hogy még elegánsabbá tegye, a citromos vodkát összekeverte Cointreau-vel, friss zöldcitrommal és áfonyalével, melynek eredményeképpen megszületett a mai napig divatos rózsaszínben pompázó koktél.
Negroni
A gint, édes vermutot és Camparit tartalmazó klasszikus olasz koktél 1919 táján keletkezett a firenzei Café Casoni-ban. A történet szerint a francia tábornok gróf Camillo Negroni megkérte a bártendert, Fosco Scarsellit, hogy a szokásos Campariját ne csak vermuttal, hanem szóda helyett ginnel is keverje össze. Nem volt rossz ötlet …
Mojito
Ernest Hemingway egyik kedvenc italaként ismert koktél a forró hangulatú kubai fővárosból, Havannából indult világhódító útjára. Keletkezését illetően több történet is szárnya kelt, az egyik 1586-ba nyúlik vissza, amikor is Francis Drake kapitány partra küldte néhány emberét, hogy skorbut és vérhas elleni orvosságokat szerezzenek be. A matrózok végül egy különleges itallal tértek vissza, amely a rum elődjét, a „tüzes vizet”, lime-ot, cukornádszirupot és mentát tartalmazott.
Gin Tonic
A brit Kelet-Indiai Társaság katonáinak köszönhetjük ezt a keserű, de annál frissítőbb nedűt. Történt ugyanis, hogy a XVIII. században az Indiában állomásozó katonák közül sokan szenvedtek maláriában, akik ismerve a kinin maláriaellenes hatását óvintézkedésképpen itták a tonikot. Fanyar ízét azonban senki nem szerette, ezért a brit tisztek némi ginnel igyekeztek kellemesebbé tenni. Ezúton is köszönjük …
Mai Tai
A rum, a narancslikőr, a mandulaszirup és a zöldcitrom pompás találkozása ez a trópusi ital, amely – ha az értesüléseink helyesek – 1944-ben született meg Victor J. Bergeronnak hála. A férfi egy legendás polinéz étteremláncot üzemeltetett, és nevét is a tahiti nyelvből kapta, amely nemes egyszerűséggel annyit jelent: kiválóság.
Bloody Mary
Egy Fernand Petiot nevű férfi állította, hogy ő készített először Bloody Maryt anno 1921-ben, amikor a párizsi New York Bar-ban (ma Harry’s New York Bar) dolgozott. Az eredeti recept csak vodkát és paradicsomlevet tartalmazott, de amikor Petiot 1934-ban a new yorki-i St. Regis Hotelbe került, már frissítette a receptet sóval, borssal, cayenne borssal, Worchestershire szósszal és zöldcitrommal. 1942-ben a Life magazin „Vörös Kalapácsnak” nevezte az italt, majd átnevezték, bár azt senki nem tudja kiről kapta végül elnevezését. A legbefolyásosabb szakértők szerint I. Erzsébet királynő vagy a színésznő, Mary Pickford, esetleg egy Molly nevű pincérnő után kaphatta a nevét, aki a Véres Vödör nevű bárban dolgozott.
Neked melyik a kedvenced idén nyáron?
