A verebek szeretik az ember közelségét: állítólag 10 ezer éve csiripelnek körülöttünk. A megítélésük meglehetősen vegyesen alakult. A történelem során volt, hogy kártevőként módszeresen üldözték, vagy egyszerűen csak megették, de háziállatként is tartották. Miért szentelnek nekik mégis világnapot?
Aprók, szürkék és mindenütt ott vannak. Pimasznak és erőszakosnak tartjuk őket talán amiatt is, mert nem olyan izgalmasan színesek, mint közkedvelt kollégáik, a cinkék. Állandő jelzőjük – szürke kis veréb – is lekicsinylő, pedig a varjak után testméret-arányosan az ő agyuk a legnagyobb a madarak között.
A németeknél az ulmi veréb legendája
például a kismadár eszességét örökíti meg. A történet szerint a középkorban Ulm városában a nagytemplom építésénél kiderült, hogy a hatalmas mestergerenda nem fér be a város kapuján.
Úgy tűnt, hogy le kell bontani a városkaput, hogy be tudják hozni az építési anyag.
Ekkor azonban a mesteremberek észrevettek egy verebet, ami a fészkéhez szállított apró ágakat. Amikor egy szűk helyre ért a kismadár, megfordította a gallyat a csőrében, hogy ne keresztbe, hanem hosszába álljon, így befért vele. Ez adta az ötletet, hogy a gerendát is hosszában hozzák be a városba. Így vált a gyakorlatias házi veréb, az ulmi veréb („Ulmer Spatz”) fogalommá és a város szimbólumává a németeknél.
A madárkák a modern technológiához is jól alkalmazkodtak. Vannak beszámolók arról, hogy megtanulták a fotocellás ajtó használatát.
Veréb és a mítoszok
A madárka azonban már hamarabb is feltűnt a legendákban, mítoszokban – nem véletlen, hiszen állítólag tízezer éve ugrándoznak körülöttünk. Több helyen is a szerelem és a termékenység kötődik hozzá A görög mitológiában Aphroditének, a szerelem istennőjének a madara. Az indiánoknál a verebek a bőséget jelentik.
A kínaiaknál a természetfölötti erők hírnökei, illetve a legbujább madárnak, így afrodiziákumnak is tartották.
Házasságot is jelenthet: az indonézek ha egy veréb berepül a házba, valaki megházasodik a családban. Az a hajadon, aki Bálint (Valentin) napján verebet látott verebet, szegény férjre, de nagyon boldog házasságra számíthatott. Az angoloknál kissé baljóslatúbb a tollas. A berepülő veréb itt valakinek a halálát jelenti. A walesiek szerint az elkapott verebet azonnal meg kell ölni, mert különben meghal az elfogója. Másokhol ugyanez balszerencsének számít, mert a halott lelkek megtestesülésének vélték.
A veréb is lélek-szimbólum, a gyermek Jézus kezében a veréb a megváltott emberi lélekre utal a keresztény művészetben. Emellett a ragaszkodást, a melankoliát és a szürkeséget, átlagosságot is jelentheti. A termékenység, valamint a civakodás, a falánkság és a kéjvágy megtestesítőjének is tekintették.
Indiában jó ómennek, a szerencse előjelének vélték, ha az új házra veréb fészkelt.
Nem véletlen, hogy 2010-ben ebben az országban javasolták, hogy március 20. legyen a verebek és a nem védett, városi környezetben élő madarak napja. Vagyis figyeljünk egy kicsit azokra az állatokra is, amik itt vannak az orrunk előtt és a megszokás miatt talán nem is vesszük már észre őket.
Alkalmazkodás bajnoka
A verebek hihetetlenül alkalmazkodóképesek. Különféle fajaik szinte az egész világon elterjedtek. Volt, ahova véletlenül hurcolták be őket, máshol szándékosan telepítették be – ezek a kísérletek csak néhány esetben nem jártak sikerrel. Például Szent Ilona szigetén, ahol Napóleon a száműzetését töltötte, a XIX. század során több alkalommal is kísérletet tettek a verebek meghonosítására – sikertelenül. Az első példányok éppen a császár életének utolsó előtti évében kerültek a szigetre, 1820-ban.
A házi veréb épít saját fészket, de remekül kihasználják a kínálkozó alkalmat. Gyakran fedett helyen fészkelnek, főleg gyárak, raktárak, de az állatkertekben is. Utóbbi a leeső eleség mellett több előnnyel is jár: a nagyobb állatok megvédik őket a ragadozóktól és az emberektől is. Beköltöznek romos épületekbe, templomokba, tetők alá vagy gólyafészkek tőszomszédságába.
Vannak egészen extrém helyen élő verebek is:
Angliában voltak olyan példányok, amik egy szénbányában 640 méterrel a felszín alatt, fészkeltek.
De beszámoltak már arról is, hogy éjszaka az Empire State Building kilátóján táplálkoztak verebek.
Az utóbbi években azonban csökkent a számuk. Angliában a populáció a 3 százalékára esett vissza.
Itthon főleg a házi és a mezei verébbel lehet találkozni, bár velük is egyre kevesebbet.
A verebek ugyanis az iparosodás, a technikai fejlődés nagy vesztesei: az egyre kevesebb veszteséggel járó betakarítási módszerek, a mezőgazdasági technológiák fejlődése miatt kevesebb az elszóródó mag, ami a fő táplálékukat jelentette. A hatékony rovarirtószerek pedig a fiókák etetéséhez szükséges rovarokat és egyéb kértevőket szorította vissza.
Annak ellenére tehát, hogy magot és rovart is esznek, évszázadokon keresztül mezőgazdasági kártevőnek tartották. A gabonatermés megdézsmálásával károkat tudnak okozni emiatt a régen gyakran üldözték és irtották is őket.
A XVIII-XIX. században Európa több országában, például Magyarországon is létezett ún. verébadó.
Ez azt jelentette, hogy mindenkinek meghatározott számú verebet – pontosabban a fejét – kellett bemutatni. Igaz, akkoriban a verébpopuláció kb. öt-tízszerese volt a mostaninak.
A legismertebb eset Kínához kapcsolódik, ahol
Mao Ce-tung az egész országra kiterjedő hadjáratot hirdetett a kártevőnek kikiáltott verebek kiirtására.
Ennek hatására fél év alatt 2 milliárd madarat pusztítottak el. Ez a beavatkozás azonban az ökoszisztémába nem maradt következmények nélkül. A következő években hatalmas éhinség következett, mivel a sáskák elszaporodtak, nem voltak ugyanis verebek, amik megegyék őket.
Ráadásul nem is kevés kártevőt képesek elpusztítani. 1969-ben egy magyar ornitológus megfigyelése szerint egy verébpár óránként ötvenhét amerikai szövőlepkét vitt a fiókáimnak.
Tévhitek
A szövőmadarakkal közeli rokonságban álló tollasok nagyon társaságkedvelőek, vagyis bandázva esznek, fürdenek és alszanak. Sőt, más madarakkal is szívesen vegyülnek. Emiatt alakult ki róluk, hogy agresszívek és kiszorítanak más madarakat.
A valóságban nem űzik el az etetőtől például a cinegéket, hanem más az étkezési stílusuk.
A cinkék nagyon karakán állatok, megvédik magukat a többiektől, ha szükségét érzik. A pintyfélék a maghalom közepén, folyamatosan az etetőn szeretnek tartózkodni, a cinegék viszont néhány magot felkapva visszahúzódnak a bokrok közé. Ezért ugrándoznak a cinkék az etető körül.
Védjük a verebet!
A verebeknek a kerttulajdonosok is segíthetnek, ha az odvas fákat vagy a tarlót érintetlenül hagyják, hogy a gyomok között élelmet találhassanak nemcsak a verebek, hanem például pintyek, kenderikék, tengelicek, citromsármányok és sok más énekesmadár.
(via edenkert.hu, magyarmezogazdasag.hu)